Esterházy-konferenciát tartottak Szombathelyen, az Őrvidékházban október 28-án, amelyen magyarországi, csehországi, lengyelországi és felvidéki előadókat hallhatott a közönség – mint ahogy az eseményről korábban tudósított hírportálunk.
Kocsis László, a csehországi Coexistentia—Együttélés politikai mozgalom magyar tagozatának vezetője előadásában beszámolt arról, hogy mit tesz az általa alapított Esterházy János Emlékbizottság a mártírsorsú felvidéki politikus emlékének megőrzése érdekében. Kocsis Lászlónak a konferencián elhangzott előadása elolvashó az alábbiakban:
Kérem, engedjék meg, hogy a csehországi Coexistentia-Együttélés politikai mozgalom, annak Magyar Nemzeti Tagozata és Esterházy János Emlékbizottsága nevében, valamint személyesen is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket, e konferencia nagyrabecsült rendezőit és minden kedves résztvevőjét.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezen az előkelő fórumon elmondhatom, hol tart Esterházy János rehabilitálási eljárása Csehországban.
Engedtessék meg, hogy tájékoztatásomat Mozgalmunk ez irányú tevékenysége tükrében adjam elő.
Mozgalmunk elődszervezete, a csehszlovákiai Együttélés politikai mozgalom már megalakulásakor, 1990-ben felvállalta gróf Esterházy János szellemi örökségét.
Utódszervezete, a csehországi Coexistentia-Együttélés, mely Csehszlovákia 1993. januárjában bekövetkezett kettéválásakor jött létre, mint emberi jogi és kisebbségvédelmi szervezet, a kezdetektől fogva igen nagy jelentőséget tulajdonít vértanúnk rehabilitálásának. Minden évben megemlékezéseket tartunk karöltve a Cseh- és Morvaoraszági Magyarok Szövetségével jelképes sírjánál a mírovi rabtemetőben és a prágai Motoli-köztemetőben a kommunista rendszer áldozatainak közös sírjában elhelyezett hamvainál. Kegyeletadásokon kívül előadás-sorozatokat is tartunk Esterházy János munkásságának témájára, melyeken magyarokon kívül cseh polgártársaink is részt vesznek. Nemzetközi szemináriumokat és tudományos konferenciákat rendezünk nemzetpolitikai, kisebbségi témákra, a hírhedt Beneš-dekrétumok problematikájára, melyek keretében kiemelten foglalkozunk a mártírhalált halt Esterházy János hősünkkel. Így volt ez a 2005-ben Prágában megtartott „Kisebbségvédelem az Európai Unióban – 15 év politikája a nemzeti kisebbségek jogaiért a Cseh Köztársaságban” c. nemzetközi szemináriumon, épp úgy a 2009-ben rendezett prágai nemzetközi konferencián „Az európai nemzeti kisebbségek helyzete, a csehországi magyarok és lengyelek múltja és jelene” témájára.
Az utolsó nemzetközi tudományos konferenciánk már speciálisan Esterházy János rehabilitálásának ügyével foglalkozott. Az idén, június 27-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján tartottuk meg Prágában „Visszaadni Esterházynak becsületét” elnevezéssel, Magyarország csehországi nagykövetének, Pető Tibornak a védnöksége alatt. A konferencián a Visegrádi országok elismert történészei, politológusai, a nemzeti kisebbségi kérdés szakértői tartottak előadást e témára. Csehországban ez volt az első ilyennemű nemzetközi tudományos értekezés Esterházy Jánosról.
A rehabilitálás ügyében tett legjelentősebb lépés az a közös petíció volt, melyet társulva a Magyarok Világszövetségéhez, 2012. március 8-án, gróf Esterházy János halálának 55. évfordulóján nyújtottunk be a Cseh Parlament Képviselőháza elnökéhez, Miroslava Němcovához, kérve a néhai politikus, mint a kommunizmus egyik emblematikus áldozatának rehabilitálását, akit koncepciós perben, kikonstruált vádak alapján távollétében 1947-ben, a védekezés lehetősége nélkül ítéltek halálra. A petíció kiemeli, hogy miközben Esterházy János elkötelezett magyarsága elvitathatatlan volt, nyíltan hirdette a csehek, szlovákok és magyarok békés együttélésének eszméjét, és a tomboló nácizmus éveiben parlamenti képviselőként védelmébe vette a rasszista üldözésnek kitett zsidó kisebbséget. A petícióban hangsúlyt kapott az a tény is, hogy Csehország és a cseh politikum élenjáró volt a kommunizmus bűneinek megbélyegzésében, mint bizonyítja azt a 2008. június 3-án elfogadott Prágai Nyilatkozat az európai lelkiismeret és a kommunizmus tárgyában. E nyilatkozat 4. és 10. pontja az, amely megalapozza Esterházy János rehabilitálásának jogosultságát.
Válaszlevelében a Képviselőház Petíciós Bizottságának elnökhelyettese, Hana Orgoníková közölte, hogy állásfoglalásuk szerint a jogi rehabilitáció nem lehetséges, mert abban a cseh bíróság nem kompetens, ugyanis a Pozsonyi Nemzeti Bíróság ítélte őt el, más rehabilitációhoz pedig egyelőre nincs elég információ. Ezért a Petíciós Bizottság szerint további szakmai vitákra, és elsősorban történelmi és tudományos kutatómunkára van szükség, hogy bővebb történelmi összefüggésekben tisztázhassák Esterházy János munkásságát. A Bizottság egyetért Karel Schwarzenberg akkori miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter véleményével, mely szerint ilyen vitáknak megfelelő teret a Visegrádi Csoport nyújthat.
Az említett júniusi nemzetközi tudományos konferenciánk célja éppen az volt, hogy a visegrádi négyek tudósai bemutassák kutatásaik legújabb eredményeit, amelyek a Cseh Köztársaság illtékesei számára hiteles alapként szolgálhatnak majd ahhoz, hogy Esterházy János rehabilitásának kérdését objektíven ítéljék meg.
A rendezvény sikeres volt, melyhez nem kis mértékben hozzájárult tekintélyes cseh személyiségek részvétele is, többek között megjelent Tomáš Kafka, a cseh külügyminisztérium közép-európai főosztályának az igazgatója, illetve felszólalásaik, amik pozitív hozzáállásuk jelét tükrözték.
Nadežda Kavalírová, a csehországi Politikai Foglyok Konföderációjának elnöke beszédében kijelentette: Nem szabad megállni félúton, hanem folytatni kell a küzdelmet Esterházy János rehabilitációja érdekében. „Nem lesz könnyű küzdelem, mert a cseh és a szlovák állam nehezen érti meg és nehezen békélnek meg azzal, hogy egy kisebbségi politikusnak joga van védenie nemzetét” – mutatott rá Kavalírová.
Aleš Kýr, a Cseh Köztársaság Börtönfelügyelősége dokumentációs és történeti kabinetjének vezetője részletesen ismertette, hogy sikerült munkatársaival együtt megtalálni Esterházy János elveszettnek hitt, eltitkolt urnáját.
Zdeněk Hazdra, a prágai Totalitárius Rendszereket Tanulmányozó Intézet igazgatója a „Nemesek a nem nemes világban” című előadásában felvázolta, hogyan veszítette el az első világháború után az addig társadalom-meghatározó szerepét az arisztokrácia. A történész rámutatott, hogy az 1918-ban létrejött Csehszlovákiában a korábban kozmopolita arisztokrácia fokozatosan erősen nacionalizálódott. Természtes és logikus, mint mondta, hogy az arisztokrácia az új helyzetben nem mindig tudta magáévá tenni az új államokat, amelyek keretei közé került, s kapcsolatait a korábbi országával, anyanemzetével nem szakította meg.
Eva Irmanová, a Cseh Tudományos Akadémia munkatársa részletesen elemezte a cseh politikusok, történészek és a közvélemény álláspontját Esterházyval kapcsolatban. Elmondta, hogy nagyfokú a tájékozatlanság és az álláspontok gyakran előítéletekből, egyoldalúságból fakadnak.
Tóth Andrej, a prágai közgazdasági és a české budějovicei egyetem oktatója rámutatott, hogy a cseh történettudomány továbbra sem súlyának megfelelően kezeli a magyar kisebbséget, s általában a kisebbségi kérdést a volt Csehszlovákiában. Szerinte kimutatható az egyoldalúság és az elfogultság is.
A konferencián sok új adattal, ténnyel gazdagított tartalmas előadásokat tartottak elismert magyar és lengyel történészek, kisebbségi szakértők – Simon Attila, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Szarka László és Janek István, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai, Molnár Imre, a magyar külgazdasági és külügyminisztérium munkatársa, Duray Miklós közíró, egyetemi docens, Mozgalmunk alapítója és első elnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Arkadiusz Adamczyk, a krakkói Jan Kochanowski Egyetem tanára és mások.
A konferencián elhangzottak, remélhetően, majd hozzájárulnak gróf Esterházy János tevékenységének hivatalos átértékeléséhez Csehországban. Ez irányú reményünket alátámasztja az a tény is, hogy az utóbbi években a cseh nyilvánosság és néhány vezető személyiség véleménye a csehországi nemzeti közösségek múltjával kapcsolatban pozitív irányba tolódott. Ezzel kapcsolatban a konferencián a megnyitó beszédemben kiemeltem Jiří Paroubek egykori miniszterelnök álláspontját, amelyet a Coexistentia-Együttélés Politikai Mozgalom elnökeként írt levelemre válaszolva fejezett ki 2006. január 3-i levelében. Ebben a miniszterelnök többek között hangsúlyozta, hogy számára semmi esetre sem közömbös a volt csehszlovák állampolgárok ezreinek – a magyar kisebbség tagjainak sorsa, akiket a második világháború után jogsérelmek értek. Mindmáig ő az egyedüli cseh államférfi, aki megkövette a magyarokat a második világháború utáni jogfosztottságukért, meghurcoltatásukért. Sólyom László magyar köztársasági elnök akkori prágai látogatása során partnere, Václav Klaus köztársasági elnök elhatárolta magát ettől a bocsánatkéréstől, és a cseh sajtóban is egy-két kivétellel elítélően írtak róla.
A pozitív folyamat, előrelépés másik fontos példájaként a konferencia védnöke, Pető Tibor nagykövet köszöntő beszédében Esterházy János motoli emlékhelyének létrehozását említette meg. Az, mint mondta, számunkra nagy nemzetpolitikai sikernek számít, különösen, ha visszaemlékezünk, hányan és milyen módon igyekeztek megakadályozni, hogy Esterházy saját emléktáblát kaphasson a kommunizmus áldozatainak emlékhelyén. Tudván, hogy Esterházy személye körül továbbra sincs egyetértés a szomszédos országok politikusai, történészei, közvéleménye körében, külön megbecsülendő, hogy Csehország ilyen példamutató módon támogatta az emlékhely létrejöttét a mai formájában. Ez európai válasz arra, hogy így is, nagyvonalúan, a másik szempontjait is megértve lehet viszonyulni nehéz, vitatott történelmi kérdéshez – hangsúlyozta a nagykövet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Erős meggyőződésem, hogy úgy, mint a prágai konferenciánk, úgy ez a színvonalas szombathelyi konferencia is nagyban elősegíti mártírsorsú hősünk, gróf Esterházy János rehabilitálását.
Végezetül szeretném kifejezni hálás köszönetemet a megtisztelő meghívásért e rendezvényre, és reményemet, hogy a most elkezdett jó együttműködés szervezeteink között, épp úgy személyes kapcsolattartásunk, folytatódni, elmélyülni fog közös céljaink elérése érdekében.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Elhangzott Szombathelyen, 2015. október 28-án
Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57010,57110″}
