Párizsban megkezdődött november 30-án a COP21-re elkeresztelt klímacsúcs, ami arra hivatott, hogy a világ vezetői megoldást találjanak a globális felmelegedés égető problémájára.
Habár, nem ez az első klímacsúcs, és az eddigiek rendre kudarcba fulladtak, de a várakozás mégis most a legnagyobb. Talán, azért is, mert a természet most küldi a legnyilvánvalóbb jelzéseket, amelyek közül csak egyik az északi sarki jégtakaró döbbenetes mértékű olvadása.
Olyan katasztrófa forgatókönyvek születnek, amelyek eddig csak hollywoodi filmek alapanyagául szolgáltak. Csakhogy, ezek már nem forgatókönyv írók agyszüleményei, hanem tudósok mérésein nyugszanak!
Hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát, már régen nem arról van szó, hogy 12 óra előtt vagyunk 5 perccel, hanem az utolsó perc, utolsó másodpercében járunk! Amikor még tehetünk valamit, hogy ne induljanak be olyan folyamatok, amire már nem lesz ráhatásunk, hogy megváltoztassuk.
A jelek szerint, erre már a világ nagyhatalmait vezető politikusok is rájöttek, hogy ha nem tesznek valamit, akkor game over. Ahogyan Barack Obama is elmondta a beszédében, a miénk az első generáció, amelyik a saját bőrén érzi a klímaváltozás hatását és az utolsó, amelyik még tehet is ellene.
Elég, ha csak felidézzük az idei nyár emlékét. Hetekig tartó, 40 fokos hőhullámok, aztán özönvízszerű esőzések, amikor szügyig vízben gázoltunk, mivel a csatornázás képtelen volt elnyelni akkora mennyiségű vizet, ami pár óra alatt leesett. Közgazdászok biztosan kiszámolták már, hogy pénzben mekkora kárt okozott az időjárás az idei nyáron, de a tűzoltók leggyakoribb elfoglaltsága az volt, hogy vizet szivattyúztak ki az elöntött épületekből. Miközben, a gazdák pedig az aszály miatt panaszkodtak, merthogy ez is az időjárás janus arcához tartozik.
És egy másik példa a hírekből:
Peking a világ legszennyezettebb fővárosa, szinte állandóan sűrű szmog ül a metropoliszon. Az emberek már csak védőmaszkkal az arcuk előtt járnak az utcán.
Hogy ez a jövő várna ránk is? Amikor éltető levegő helyett már csak mérges gázokkal telik meg a tüdőnk. Horrorisztikus jövőkép!
És habár ez nem egy reality show, a jelszó azért ugyanaz: a lét a tét!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
