Bevezetés
Pölhös Vendel nagycsalomjai barátom jóvoltából egy értékes könyvecske került néhány éve a kezembe. A Palóchonban című kiadványról van szó, melynek szerzője Nyéki Méhes Mózes. A Mühlbeck Károly grafikus és festűművész illusztárcióival Budapesten 1941-ben a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet kiadásaként megjelent munka lebilincselő olvasmány. Különösen azok számra, akik fogékonyak hagyományaink iránt, mélyebben is meg akarnak ismerkedni a néplélekkel, az emberi karakterekkel, a palóc furfanggal és humorral. Mielőtt e könyvet részletesebben bemutatnánk, lássuk, ki is volt valójában ez a Nyéki Méhes Mózes.
A Méhes családok Kőkesziben és Nagycsalomján
A egykori Méhes családoknak az Ipoly mentén Kőkesziben és Nagycsalomján voltak kisebb-nagyobb birtokai. A Hont megyei Méhesek egyébként jászkun eredetűek, Szabadszállásról származnak, s előbb a Pozsony megyei Nyéken telepedtek le. A család egy része Bihar megyébe költözött, Hont megyében pedig 1836-ban Méhes József talált otthonra, aki aztán vármegyei tisztviselő és nagycsalomjai birtokos lett. (http://www.geosities.com/gaborjakabfy/MehesCsaladfa.htm) Feleségének sírköve ma is megvan a nagycsalomjai öregtemetőben, ez olvasható rajta: „Itt nyugszik/ tettes/ Méhes Józsefné/ született/ PLACHY AMÁLIA asszony/ meghalt július 22. 1869/ élete 64. évében/ áldás hamvaira”. Ez az asszony volt tehát a mi Méhes Mózesünk nagyanyja. A nagyapa, József 1879-ben Pesten hunyt el. Az ő gyermekük volt többek közt Sándor és József. Méhes Sándor (1840-1908) 1862-ben kötött házasságot Kőkesziben, az ottani földbirtokos lányával, Bende Máriával. Ugyanitt hunyt el 1908. december 1-jén, s a körzegyjői anyakönyvben református hitfelekezetűként jegyzik. Sírját nem találtuk Kőkeszi régi temetőjében (lehet, nem is itt temették el), de az anyai nagyapa sírjele még áll. Méhes Mózes édesanyja Budapesten halt meg 1927-ben, s az evangélikus szertartás szerint kísérték utolsó útjára.
Az apai nagybácsi, Méhes József (1842-1924) Nagycsalomján hunyt el, akárcsak felesége, Pongrácz Eszter. Az utóbbinak ugyancsak megtaláltuk a régi templomdomb melletti temetőben a sírmelékét. Ez a szöveg áll rajta: „Itt nyugszik/ Bihari/ Méhes Józsefné/ született/ Óvári és Szentmiklósi PONGRÁCZ ESZTER/ 1856-1916/ Áldott emlékű/ feleségének/ állíttatta/ szerető férje”. A nagybácsi és felesége Méhes Mózes életében nagy szerepet játszott. Pongrácz Eszterről Mikszáth felesége, Mauks Ilona is írt könyvében. A Mikszáth Kálmánné visszaemlékezéseiben (Horpács, 2002) olvassuk a következőket: „Hanem a véletlen segítségemre jött, egypár hétre hozzánk jött Bercelről Eszti unokanővérem, nővérem kedves barátnője…” A könyv egyik lábjegyzetében erről az Esztiről további eligazítást is kapunk Mikszáthnétól: „Óvári és szentmiklósi Pongrácz Eszter, legkedvesebb rokonunk és barátnőnk, kivel élete folytáig fenntartottuk a barátságot. Úgy ő, mint férje, bihari Méhes József szeretetüket a Mikszáth fiúkra is átörökítették, kik sok kellemes napot töltöttek a Méhesék nagycsalomjai kúriájában.” (71.l.) A hajdani kúriában maga Méhes Mózes is gyakran megfordult, s valószínűleg itt került szoros kapcsolatba, mint rokongyermek Mikszáth fiaival. Eme kapcsolathoz még mi is visszatérünk a későbbiekben.
A genealógus Nyéki Méhes Mózes és kapcsolata a Vörösmarty családdal
A Wikipedia Lexikon Nyéki Méhes Mózest genealógiai íróként említi, aki A Nyéki Méhes-család és a rokon családok című könyvében (Budapest, 1933) mutatta be az ősöket, illetve családfájukat. Könyvéből egyebek közt az is megtudható, hogy a csallóközi Méhesek közül többen, így Méhes Péter kanonok (1790) és Méhes Balázs vármegyei szolgabíró (1850) pecsétgyűrűiken a családi címert használták, melyen a „négyelt csücsköstalpú pajzs felső jobb negyedében András-kereszt módjára keresztbe állított két jogar, illetve bal negyedében három hullámos lebegő pólya látható”, az alsó bal negyedben pedig „száron álló háromvirágú tavirózsa” van.
A Kőkesziben született (1885. március 29.) Méhes Mózes 1912-ben tornóci szolgabíró, majd a legfőbb állami számvevőszék tanácselnöke volt Budapesten. Kapcsolata a szülőfölddel, Kőkeszivel és Nagycsalomjával ezek után sem szakadt meg. Ez kiderül az említett családtörténeti könyvének 1. kötetéhez írt Előszóból is, ahol többek ezt olvassuk: „Tornóci szolgabírói működésem ideje alatt, 1912-ben nagybácsimtól, Méhes József nagycsalomjai (Hont megye) földbirtokostól a következő levelet kaptam:
>Csalomia, 1912. évi január 15-én. Édes Mózsim! Itt küldöm neked a Méhes család nemesi levelének másolatát, melyet a pozsonyi székeskáptalan levéltárában megtalálsz hiteles másolatba. Az eredeti III. Istvántól nyert nemesi levél Nyéken még 1805-ben Nagy Ferencnél, mint nemzetiségi curátornál volt, ha időd engedi, kutass utána Nyéken a Csallóközben a Méheseknél vagy Nagyoknál. Csókol bátyád: Méhes József.<„
Nyéki Méhes Mózes nem tartozott a kiváló képzettségű genealógusok közé, s egyébként sem állt módjában kiemelkedő művet alkotni. Mindezt maga is beismeri az 1933-ban írt Előszóban, melyben így vall munkájáról: „Sajnos, a mai tudományos követelményeket kielégítő családtörténetet, vagyis olyant, amely egyben a család birtok-, társadalom- és gazdaságtörténetével is részletesen foglalkozik, nem állott módomban írni, minthogy a vonatkozó forrásanyag túlnyomó része elszakított területen van. /…/ Ezúttal tehát s ezt újból ismétlem, csak az volt a törekvésem, amit a legjobb igyekezettel és lelkiismeretességgel óhajtottam teljesíteni, hogy családom tagjai megismerjék származásukat és régi családi kapcsolataikat, s egyben alapot, vezérfonalat szolgáltassak annak a családtörténetírónak, aki az ősi Nyék nemzetség s az ebből származott Méhes, Végh, Kósa (Zeke) és Nagy családok történetét a jövőben esetleg mindenre kiterjedőleg megírja.”
Méhes Mózes családtörténtére egyébként a kutatók hiányosságai ellenére is gyakran hivatkoznak. Többek közt az a Dormuth Árpád is, aki tanulmányt írt A Vörösmarty család múltja címmel (Székesfehérvári Szemle IV. évf. (1934) 1-2.sz. Internetes változat) , s aki közli, hogy sok, a Vörösmarty család legújabb korára vonatkozó adatot merített Nyéki Méhes Mózes könyvéből. Bár azt is megjegyzi a kutató, hogy a kiadványban „a régi adatokra vonatkozólag a szokott tévedések” is megtalálhatók. (19.l.) Dormuth és jeles szülöttünk genealógiai munkáiból egyaránt kiderül, hogy a Vörösmarty és a Méhes családok rokonságban álltak. Vörösmarty Mihály testvérének, Pálnak egyik fia, Vörösmarty Béla (1860-1910) ugyanis Farkasdon született, s Nagysurányban volt vasúti állomásfőnök, majd MÁV ellenőr Budapesten. Vörösmarty unokaöccse Méhes Mózes testvérét, Méhes Lenkét vette feleségül, aki akkor Kőkesziben lakott, s itt tarttották az esküvőt is 1895-ben. Ennyit hát a Vörösmarty-Méhes kapcsolatról.
Csáky Károly, Felvidék.ma
