Szeretettel hívta régi és új ismerőseit a Pulchra es című koncertjére a Voces énekegyüttes a szepsi római katolikus plébániatemplomba január 17-én. A résztvevőknek a zenés áhítat kezdetén lehetőségük volt ünnepélyesen belépni az Irgalmasság Kapuján. Közösen könyörögtek, hogy irgalmasok legyenek, mint az Atya.
A Voces (magyarul: hangok) énekegyüttes 2008 szeptemberében kezdte meg működését, tagjai kassai és Kassa-környéki tapasztalt amatőr énekesből verbuválódtak. Alapításuk után először egy év után mutatkoztak be a nagyérdeműnek, a kassai Löffler Béla Múzeumban. Ez a műsor 2011-ben stúdió-CD formájában meg is jelent: „A Reneszánsztól a Blues-ig és vissza” címmel. Az együttes 2011-ben és 2012-ben öt városban (Kassa, Szepsi, Nagykapos, Miskolc, Losonc) előadta Tomás Luis de Victoria hatszólamú „Officium Defunctorum” című művét. 2011 őszén részt vettek a Hajnalok Völgye IV, kortárs kórusfesztiválon, Csábon.
Az együttes világi vezetője és házi zeneszerzője Bartko Zoltán, művészeti vezetője Ferencei Andrea, aki angol nyelv, ének-zene szakos tanári diplomát szerzett a prágai Károly Egyetem Tanárképző Karán. 2000 óta a kassai Mária Sándor Magyar Tannyelvű Gimnáziumban és Alapiskolában tanít.
Azt mondják „Csodák pedig vannak”, illetve nincsenek, csak az emberek a ritkán látható, váratlanul előálló jelenségekről hiszik azt, hogy csodák. És igazuk van, mert a csodálatos dolgokat, gyakran „közönséges” emberek viszik véghez. Ez a csapat is egy ilyen csodálatos jelenség.
Egy szűk tucatnyi ember, pénzt, időt, energiát nem sajnálva lépi át saját árnyékát hónapról hónapra: Svajko Ildikó, Lukács Katalin, Hajas Mária, Bartko Zoltán, Bodnár Attila, Ferencei Andrea, Gablyasz Andrea, Pačuta Lucia, Juhász Jenő, Kovács Gyula, Pallér Emőke, Pristaš Zsuzsanna, Velkey Mária.
Ők azok, akik néhány évvel ezelőtt úgy érezték, hogy kipróbálják önmagukat egy új együttesben, olyan műveket énekelve, amelyekről a környéken nem igazán tudott senki. A reneszánsz és barokk dallamok merőben ismeretlenek. Egyszerűen azt is mondhatnánk, csak szebbet, jobbat akartak énekelni, mint addig. Így jött létre a Voces.
Az első év az összeszokás, összeérés ideje volt. Rengeteget tanultak – nemcsak a zenéről és a zenéből, hanem egymásról és önmagukról, főleg önbecsülést, kitartást és bátorságot. Az eredmény: 23 művet tartalmazó koncert, a „Reneszánsztól a Blues-ig és vissza” címmel, amire méltán büszkék.
2009 végén, immár a II. évadban ismét belevetették magukat az ismeretlenbe. A kassai Csengettyű gyermek és leánykarral előadták a Harmonia Cælestis Minor c. karácsonyváró koncertjüket, amelyben az önálló kórusművek mellett Esterházy Pál Harmonia Cælestis c. művének néhány tételére alapoztak, zenekari kísérettel. Abban az évadban kezdték el a felkészülést egy monumentális műre is, amit egy évvel később mutattak be, az országban elsőként: ez Tomás Luis de Victoria „Officium Defunctorum” c. hatszólamú, tíz tételből álló műve volt.
A III. évadban is szorgosan gyakoroltak. Stúdió-felvétel készült az Officium Defunctorum című műből, ami ugyan egy gyászmise, de abból az időből, amikor a halál még mást jelentett, mint manapság – a megváltást. Aki hallgatja, és bár nem érti a szöveget, de nem gyászt hall ki a zenéből – többet. A feltámadást.
A IV. évadban Victoria művét adták elő öt városban – Kassán, Szepsiben, Nagykaposon, Miskolcon és Losoncon, ill. folyamatosan bővítettük a repertoárjukat. Ez az igyekezet azzal érett be, hogy 2011 őszén részt vettek a csábi Hajnalok Völgye IV, a szlovákiai magyar kortárs kórusfesztiválon, ahol az együttes már egy saját dalt is előadott.
Az V. évadban, 2012 végén ismét megterveztek egy karácsonyváró koncertet. A karácsony előtti utolsó munkahéten, ismét sok szép dallammal örvendeztették meg az egybegyűlteket. Azóta minden decemberben tartottak adventi hangversenyt: 2013-ban az Egressy Béni Vegyeskar meghívására a szepsi inkubátorházban, 2014-ben a kassai Löffler Galériában a Telki Nőikarral egyetemben, 2015-ben önállóan a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeumban. 2016 májusában Isten segítségével az énekegyüttes részt vesz a námesztói Nemzetközi Egyházzenei Kórusversenyen.
Mindenki saját sorsának kovácsa, mondja egy másik közmondás. Az énekegyüttes tagjai elmondása szerint, ők is erre törekszenek. A lehető legtöbbet kihozni önmagunkból, hogy a Mindenható, a zene, az egymás és a hallgatóság iránti szeretet és tisztelet nemesedjen. Tudatosan tesznek azért, hogy egyre magasabb színvonalú kórusmuzsikát juttassanak el a környezetükbe és az attól távol élő, a jó zenét kedvelő emberekhez. A zene által kívánják bensőleg formálni az embert. Rábírni arra, hogy irgalmas legyen, mint az Atya.
Ám, mivel a zenéről beszélni olyan, mint az építészetről táncolni, ezennel is tisztelettel kérik a kedves Olvasót, ha ideje és alkalma van, látogassa meg valamelyik koncertjükre, hallgassa meg, hogyan szól a Voces – akár felvételről is /www.voces.sk/. A fent említett tények nem kis garanciát adnak arra, hogy nem fognak csalódni. Természetesen a kérdés nyitott, hogy akarunk-e irgalmasok lenni, mint az Atya?
Gábor Bertalan, Felvidék.ma
További képek a koncertről ITT tekinthetők meg.
