Néhány sorban Csáb községről
Hont és Nógrád találkozási pontján, egy dombos vidék által határolt völgyben, közvetlen a szlovák-magyar nyelvhatáron, Nagykürtös és Kékkő közelében települt Csáb község. A helység már a bronzkorban is lakott volt, ám első írásos említése 1272-ből való, s ősi birtokosai évszázadokon át a Balassák voltak. E faluban született 1784. június 23-án a palócság nagy kutatója, Szeder Fábián tudós tanár, költő, a bencés rend kiváló szerzetese. A helység múltjáról részletesen írtam a Györgymártonfalváról Csáb községig című, 1998-ban a KT Kiadónál megjelent monográfiámban. Ugyancsak behatóan foglalkoztam több tamulmányomban is a nagy tudós munkásságával, a palócok körében végzett kutatásaival. Itt most elsősorban Szeder Fábián szülőföldi kötődéséről és a csábi Szeder Fábián-kultuszról szeretnék szólni.
Szeder Fábiánról
Szeder Fábián, a tudós paptanár és reneszánsz szabású ember, a 18-19. század jeles alakja és nagy műveltségű egyénisége olyan tagja volt a bencés rendnek, aki igen sok területen jeleskedett. Oktatott a tudományokra s a művészetekre, pallérozta a lelkeket; formálta maga körül a természetet, támogatta a reformkori törekvéseket; művelte anyanyelvünket, népszerűsítette a magyar irodalmat, kitűnő népismereti dolgozatokat írt stb. Uránia címmel szépirodalmi folyóiratot adott ki, nyelvészeti tevékenységével pedig kiérdemelte az akadémiai levelező tagságot.
Élete során vezette többek közt a pannonhalmi apátsági kert fásítását, illetve annak angolkertté alakítását. 1830-tól 1841-ig a Főapátsági Gyűjtemények őre volt. Elkészítette a könyvtár és valamennyi gyűjtemény leltárát. A numizmatikai tár első rendszerezőjeként például 55 fólió lapon írta le részletesen az érméket, számszerint 1031 római pénzt. Elsőként írt szakszerű tanulmányt földijeiről, a palócokról. Szeder Fábián érdemei tehát felbecsülhetetlenek, s a Felvidéken joggal és okkal lehetünk büszkék az északi géniuszra, hisz itt ringott bölcsője, errefelé voltak iskolái, itt tért vissza az anyaföldbe.
Szülőföldi kapcsolatai – biográfiai adatainak pontosítása
Szeder Fábiánról szinte valamennyi lexikonunk megemlékezik, bár a róla közölt adatok itt-ott pontatlanok. Van ahol azt írják, hogy 1784. június 24-én született Érsekújvárott; tanár, igazgató, szónok és házfőnök volt több helyütt is. (Révai Nagy Lexikona, Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái) A Magyar Életrajzi Lexikon (Budapest, 1982) már Csáb-ot jelöli meg születési helyül, s néprajzi és egyházi íróként, nyelvjáráskutató szerzetesként mutatja őt be. Veszprém megye „irodalmi nagyságai” közt mint költőt és vígjátékírót szerepeltetik Szedert. (Harmath István – Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi nagyjai. Veszprém, 1984. 299.l.) Néprajzi Lexikonunk 1794-re teszi az íróként és tanárként emlegetett akadémiai tag születését, s három, a palócokról szóló tanulmányai közül az 1819-est említi (4. kötet. Budapest, 1981. 570.l.).
A születési hellyel kapcsolatos félreértések valószínűleg Kemenes Illés tanulmányáig vezethetők vissza. A különben nagyszerű munka szerzője írja, hogy a születési hely Érsekújvár, s 1858-ban a Religio című lap tévesen jelölte meg Csáb falut Szeder születési helyéül. (A tanulmány A Pannonhalmi Főapátság története című kiadványban jelent meg. Szerk.: Sörös Pongrác. Budapest, 1916. 446-467.l.)
Újabb kutatásaink után több dokumentummal is bizonyítani lehet – s ezt már többször el is mondtuk –, hogy a szülőhelyet illetően nem Kemenes Illésnek, hanem a Religionak volt igaza. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzik azt a kéziratot (a másolat megküldéséért köszönettel tartozom Hála József néprajzkutatónak), amelyben Szeder Fábián életének főbb eseményeit összegezi. Itt olvashatjuk többek közt az alábbiakat: „1784-dik esztendőben 24. Juniusban Csábon Nagy-Honth vármegyében születtem. Atyám, Imre, kitanult mészáros, most is életben van; Anyám, Brogyányi Erzsébet, Duna-Patai, Solt vármegyei születés, ki 1809-ben meghalt. Atyám attya Tejfaluból, Csallóköz azon részéből, melly Poson vármegyéhez tartozik, költözött ki.” (K 1237:51.)
A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban is megtalálható Szeder Fábián töredékes önéletrajza. A Chronológiám című kéziratban ( Jelzet: Bk/I/4d ) írja földink, hogy 1789-ben Csábon kezdett iskolába járni „Csomordányi alatt”. 1790-ben ugyanitt tanult Raj József tanítónál. Pannonhalmán őrzik azt az anyakönyvi kivonatot is, melyet Szeder János csábi plébános állított ki 1798. augusztus 29-én. Ebben közli, hogy Szeder János (aki a Fábián nevet később szerzetesként vette fel), Imre és Brogyányi Erzsébet gyermeke 1784. június 23-án született Csábon. A plébános valószínűleg rokona lehetett a családnak, talán az apa, Imre, vagy a nagyapa testvére volt. Az 1755-től vezetett csábi anyakönyv felsorolja a falu plébánosait is. Innen tudjuk, hogy Szeder János 1774-től 1799-ig volt a falu papja. Talán az ő révén került ide Szeder Fábián apja, mint mészáros.
A Besztercebányai Állami Levéltárban őrzött csábi anyakönyvben megtalálhatók az eredeti és leghitelesebb bizonyítékok, Szeder Fábián születési adatai is. A dokumentum 81. lapján, az ötödik szülöttként jegyezték őt be. Eszerint tehát teljes biztonsággal állítható, hogy Szeder Fábián 1784. június 23-án született, s június 24-e a keresztelés napja.A gyermek a keresztségben a János és a László nevet kapta. Szüleit nemesemberként jegyezték az anyakönyvben, a keresztszülők pedig Dacsó Károly és Simon Anna voltak.
A Szeder család 1801-ig minden valószínűség szerint Csábon élt, hisz itt anyakönyvezték még a később született gyermekeiket is. Hogy pontosan mikor költöztek el innen, nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy Szeder itt tanulta meg az ízes palóc beszédet, s a család lakhelyét véve alapul csábi gyerekként végezte stúdiumait az érsekújvári, a komáromi, az esztergomi és a pozsonyi gimnáziumokban.
Szülőföld iránti szeretetét egyébként később költőként is megénekelte Szeder. A bölcsőhely iránti vonzalmának adott hangot például A szülőföld című költemény alábbi soraiban:
„ Nem tudom, micsoda titkos erő
Lánczolja ugy Szülőföldünkhöz szívemet;
Annak a középszert nem ismerő
Város, nekem falunk deríti kedvemet.”
A már idézett Chronológiám-ban a neves tudós pontosan felsorolja azokat a helyeket, ahol iskolába járt. Innen tudjuk például, hogy gimnáziumi tanulmányai előtt 1791-ben és 1792-ben Naszvadon tartózkodott, ahol „otthon tanuló volt”. Itteni tartózkodásával kapcsolatban eddig nem sikerült pontos adatokhoz jutnunk. 1793-ban a „parvát” Újvárban (Érsekújvár) végezte, ahol bizonyos Bogdánynál volt a szállása. S ugyaneme városban volt 1794-ben „pricipista” is . Ahogyan írja: „ Érsek-Újvárban Principista Szomolányi Fülöp Prof. alatt, szálláson Babilovics János Senátornál.” Köztudott, hogy az ellenreformáció idejében nagyon sok olyan közép színtű iskola alakult, amely rövid életű volt, s létezésükről ma már szinte semmit sem tudunk.
Szeder Fábián iskoláztatására a szülők nagy gondot fordítottak, s talán ezzel magyarázható az is, hogy időnként más-más iskolába járatták. Így került 1795-ben a komáromi gimnázium grammatikai, azaz harmadik osztályába. Itt volt syntaxista, illetve negyedikes diák is. A Pannonhalmán őrzött önéletrajzban találunk néhány olyan sort, amely a komáromi iskolára, illetve annak tanáraira vonatkozik. Feltétlen érdemes ezekre odafigyelnünk, mert frappáns, tömör jellemzések is ezek egyben. S fény derül belőlük a diák Szeder Fábián érdeklődési körére, jellemére s mindarra, ahogyan ő tanárait látta. A komáromi tanárok közül Jöger Józsefet és Varga Mártont emlegeti. Az utóbbiról részletesen is ír: „Komáromban Grammatista és Syntaxista Varga Márton alatt. Ez a tanítványi iránt igaz kemény tanító a legnagyobb buzgósággal járt el hivatalában. Magyarul annyit tanított, mint deákul. Sok magyar verset tanultatott meg velünk Gyöngyösiből és egyebekből, tanítványait a magyar nyelv becsülésére egész hévvel serkentette. Iskolai szabott óráit gyakorta egy-két órával megtoldotta. Maga egészen a tudományoknak élvén, tanítványainak is mindent fejekbe akart önteni.”
A következő éveket Esztergomban töltötte Szeder Fábián. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat írta kéziratában: „1797. Esztergomban jártam az V-dik Iskolát, melly akkor a Poésis volt, Révay alatt. Ez a fáradhatatlan nagy ember egész erejével azon volt, hogy tanítványaiból deák, magyar Poétákat, és Calligraphusokat tegyen, sőt néha rajzolni is tanított. Ennek sem volt elég a szabott órákat az Iskolában tölteni, tél által gyertya világánál is tanított. Hasonló tűzzel ügyelt a rendszabásra, a templomi énekre, magaviseletre. Haragra könnyen felpattant, és büntetésre hajlandó volt, hanem sokkal kisebb mértékben, mint Varga Márton. A szorgalmas tanulókat könyvekkel és pénzzel ajándékozta.”
Az Akadémián őrzött önélterajzában még elmondja, hogy Esztergomban Révai Miklós kedveltette meg vele a mértékes verselést, minthogy az előző három év alatt csupa rímes verset olvasott. Majd ezt fűzi hozzá visszaemlékezéséhez: „ Itt is szinte nagy divatja volt a magyar nyelvnek, melynek is én egész buzgósággal hódoltam.”
Révai Miklósról egy későbbi írásában is megemlékezik.1835-ben, a Tudományos Gyűjteményben harmadszor is megjelent palóc-értekezések Bevezetésében így írt például:” 1797-ben ama nagy Révai volt Esztergomban 5-dik Iskolabeli tanítóm. Ő a deák nyelv mellett a magyart is mód nélkül sürgette, és velünk Iskolán kívül magyarúl beszéllett. Én minden igyekezetem mellett sem lehettem még akkor képes egészen elnyomnom a Palócz szóejtést, a miért is a tudós figyelemmel tartott, s le is írt sok szavat, és szóejtést utánnam, és gyakorta intett, hogy becsben tartsam a Palócz magyarságot; mert sok elrejtett kincse van benne anyai nyelvünknek.” ( Tudományos Gyűjtemény, 1835. 4-5.)
Csáky Károly, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”59528,59504,59484,59398,59397″}
