Komlóssy József, akiről Nagyszelmencen utcát neveztek el, most ünnepelte születésének nyolcvanadik évfordulóját. Ebből az alkalomból Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Komlóssy Józsefnek adományozta a magyar nemzet érdekében végzett munkájának elismeréseként a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.
Komlóssy József, aki ugyan született székely, de 105 százalékos magyar és ugyanennyire világpolgár is, 1956-ban soproni diákként emigrált Kanadába. Hű maradt a Székelyföld hegyes-völgyes domborzatához, és a Selmecbányáról Sopronba átszármazott hagyományokhoz. Erdőmérnök lett. Teodolitjával, kutató szemével és a Kárpát-medencéért dobogó szívével járta a nagyvilágot. Sikerült kivárnia sokadmagunkkal, hogy megbukjon a kommunizmus és visszarobbant szülőföldjére.
Flórián László, a lőcsei-eperjesi gyökerű magyar, aki a felvidéki nemzetrészt hosszú éveken át szaktudásával képviselte az Európai Unióban, ennek előtte az Európa Tanácsban és az Európai Népcsoportok Federalisztikus Uniójában így vall Komlóssy Józsefről:
„1989/90-ben ismertem meg őt. Sokat segített már akkor is, szívesen adta át tapasztalatait a nemzetközi intézmények, főleg az Európa Tanács működéséről, melyről mi akkor még oly keveset tudtunk. Idestova 25 éve működünk együtt, s azóta jó barátok lettünk. Neve a felvidéki magyarság előtt sem ismeretlen, hiszen állandóan teszi a dolgát, s igyekszik – ahol lehet -, segíteni a számbeli kisebbségben élő magyar nemzeti közösséget igényeinek teljesülésében.”
Hadd idézzünk önéletrajzából: „Családom mindkét ága az első világháborút követően a közismert kényszer következményeként települt át Erdélyből a maradék Magyarországra. Édesapám Észak-Erdély visszacsatolását követően helyeztette magát Kolozsvárra, ahol mint főadjunktus, növény patológusként tevékenykedett. Az elemi iskolát apám szűkebb pátriájában, a „hepehupás” vén Szilágyban kezdtem. A háború vihara, az 1956-os magyar felkelés következményei, tanulmányaim folytatásai, majd megélhetésem végül úgy alakították sorsomat, hogy Svájcban telepedtem le. Jelenleg „kétlaki életet élek” Svájc és Magyarország között.”
Ki kell egészítenünk: Svájc, Magyarország és Strasbourg között. Hiszen az utóbbi 25-30 év munkáját figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy az EBESZ, a FUEN, az ENSZ után tevékenységének legfőbb színhelye az Európa Tanács lett. A magyar delegáció hivatalosan kinevezett tanácsadójaként 25 év alatt nem hiányzott egyetlen parlamenti közgyűlés üléséről sem – vajon „rendes” képviselőink közül (akár magyar, akár szlovák oldalon) hányan tudják ugyanezt elmondani? Neve több sikeres javaslat („motion”) kidolgozásához szorosan kötődik, még ha személyesen nem is nyújthatta be ezeket (említhetjük a „Kalmár-jelentést” vagy az A.Fischer nevével fémjelzett javaslatot a helyi és regionális önkormányzatok megerősítése érdekében). Közreműködött az Európa Tanács nyelvi chartája és más, kisebbségeket érintő charták kidolgozásában is. Egyik fő mozgatórúgója volt az ezredfordulón Szlovákia öt városában tartott, Európa Tanács által támogatott projekt keretében szervezett, demokráciára nevelő előadássorozatnak, melyben nemzetközi és szlovák szakértőkkel együtt vett részt.
Emlékezetes marad a Kis- és Nagyszelmenc közti „utolsó vasfüggöny” eltávolítása érdekében végzett munkássága, hiszen ezt ő kezdeményezte s vitte eredményre, aminek elismeréseként Nagyszelmenc fő utcáját azóta is Komlóssy utcának hívják.
Kiváló szakértője az emberi/közösségi jogok témájának, az autonómiának. Az utóbbival kapcsolatban már a 90-es években javasolta, inkább regionális önkormányzatiságról beszéljünk. A regionalizmus különben is visszatérő „vesszőparipája”: ezzel magyarázható az is, hogy 2004-ben munkatársaival együtt elkészítették az első európai területi autonómiát rögzítő okiratnak, a II. Endre magyar király által kiadott Andreanumnak (az erdélyi szászok kollektív jogait rögzítő 1224-ben kiadott bullának) ismertetőjét, s a kiváltságlevél megerősítésének egyik fakszimile kiadása máig is az ET főtitkárának irodáját díszíti.
Az utóbbi években, nem utolsósorban mint a SENCE (Society for the Enhancement of National Communities in Europe – Egyesület a Nemzeti Közösségek Támogatására Európában) alelnöke azon dolgozik, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió intézményeinek együttműködése szorosabb legyen, amivel talán elérhető lesz, hogy az Európa Tanács kisebbségvédő dokumentumait valamilyen formában az Európai Unió is átvegye, jogrendjébe befogadja.
Tevékenységének összes állomását e helyen felsorolni nem vagyunk képesek, de bízunk benne, hogy születendő emlékiratai ennek jobban eleget tesznek.
Hisszük, hogy Jóskának máris sikerült, vagy sikerülni fog teljesíteni életcélját, melyet maga tűzött ki: „…ismereteimmel hazámat és az egyetemes magyarságot szolgálni tudjam, …s „szellemi zsákmányomat” – mint stafétabotot – átadhassam a fiataloknak.”
A kitüntetéshez és kerek születésnaphoz gratulálunk, s a további évekre jó egészséget, munkabírást, no meg megérdemelt pihenést kívánunk.
Felvidék.ma
Kép: világháló
