Peter Schutz, neves kassai publicista a Duray Miklós ellen indított peres ügyet vette górcső alá:
A szlovák bíróságok kasztrofális döntéssorozata az úgynevezett személyiségjogi perekben tovább folytatódott a pozsonyi III. kerületi bíróságon, ahonnan Duray egymilliós „találattal” távozott, melyet az SNS-nek kell kifizetnie. Pontosan ekkora összegre értékelte a nagyszerű bírói testület a becsületen esett foltot, melyet az SNS-nek (Slotának) Duray az InfoRádióban elhangzott azon kijelentésével okozott, mely szerint a „szlovák kormány harmada Slota pártjából áll, mely fasiszta beállítottságú.”
Durayt egy kissé üldözi a sors, hiszen az MKP-n belül például éppen csak megúszta Gyurovszky exminiszter ellene tervezett keresetét amiatt, mert feleségéről azt állította, hogy csúszópénzt fogadott el vagy megemlíthetjük a Bugárral történt esetét, akiről azt terjesztette, hogy a ´90-es években valamiféle Štb-s ügynök által volt „irányítva”. Úgyhogy akár egy korsó sör mellett le is vonhatnánk a következtetéseket és mehetnénk is tovább. De nem lehet.
Az ügy skandalumszerű még akkor is, ha Slota eredeti „követelése” tízmillióról szólt. Mindenki, aki a szólásszabadságot minimális értéknek tekinti, annak minden porcikájában éreznie kell: ha ez az ügy precedensként kell, hogy szerepeljen, akkor ebben az országban nem lehet fasisztának nevezni a fasisztát, kommunistának a kommunistát és – ne adj Isten – idiótának az idiótát. Az, hogy egy párt „fasiszta” vagy nem, szabad döntés és belátás tárgya, amely természetesen szíven üthet valakit (főleg, ha ez az állítás nem igaz), de feljebb értékelni mindezt a „személyes becsület védelmének” címszava alatt (vagy mi alatt) a szabad véleménynyilvánítás jogától, nem más mint a demokrácia vége. Aki ezt nem érti, az…
A szerző, aki e helyt már vagy százszor leírta az idióta kifejezést, már fél megnyilatkozni…
Ha Gyurovszky azért perelte volna be Durayt, mert állítása szerint felesége csúszópénzt fogadott el, akkor ez tényszerű állítás. OK. De: a politikai vitában, ahol a dolgok lényegének határai a leginkább nyitottak, szó szerint elképzelhetetlen ennyire leszűkíteni a véleménynyilvánítás terét. Szinte biztos, hogy az európai emberijogi bíróságra benyújtott panasz kivizsgálása során végül Duray a „kártérítésből” kihúzza magát. De még így is. Miféle bírák, milyen világ ez? Hogyan működhet így tovább ez a demokrácia, ahol valamelyik pártról nem lehet azt mondani, hogy márpedig fasiszta? És mi van akkor, ha tényleg az? Értik ugye: mi lesz akkor, ha a jövőben mondjuk Mečiar (Slota, Fico vagy bárki más) azért a kijelentésért fog perelni, mely szerint pártja „értékek tekintetében üres” párt?? Miről beszélhetünk majd szabadon? Ez itt a kérdés.
Egymillió korona kevesebb mint tíz, amit az a …hogyishívják…Slota kért. Teljes mértékben abszurd azonban az is, hogy mennyire őrült módon magasra értékelik bíróságaink ezeket a szóbeli „károsodásokat”. Bravúros demokráciánk minden polgárának szíves figyelmébe ajánljuk azokat a TÍZEZRES nagyságrendű összegeket, melyeket ugyanezek a bíróságok ítélnek meg pl. az erőszakos bűncselekmények áldozatainak. Vajon ebben az összefüggésben létezik nagyobb égbekiáltó igazságtalanság annál a MILLÓNÁL Slota részére, csak azért, mert valaki MAGYARORSZÁGON (ahol Slota neve különben is káromlásként használatos) azt mondja róla, hogy fasiszta???
„Miként működhet tovább egy demokrácia ott, ahol valamelyik pártról nem lehet azt állítani, hogy márpedig fasiszta?”
Schutz Peter, Košický korzár, FelvidékMa
Kapcsolódó cikkek:
Az elnyomottak igazsága – Csoóri Sándor a Duray-perről
Az MKP sajtóközleménye Duray Miklós perével kapcsolatban
A kereszténydemokraták egy része tiltakozott a Durayt elítélő bírósági határozat ellen
Szlovákiában veszélybe került a szólásszabadság
A politikusok szívesen pereskednek egymással – a SME a közemberek közti torzsalkodásokról
