A történelmi magyar haza északi részeit az első világháborút lezáró békediktátum a Csehszlovák Köztársaságnak ajándékozta. Az impériumváltás után ezen a tájon több mint egymilliós magyar társadalom indult neki a beláthatatlan kisebbségi sorsnak. Ez a tragikus sorsforduló – a többségi nemzetből nemzeti kisebbséggé válás – lelkileg teljesen váratlanul és készületlenül érte a felvidéki magyarságot.
Sokáig nem is volt képes elhinni, hogy az egységes magyar etnikai tömbről való erőszakos leválasztása tartós állapot lehet. Az impériumváltást 9 éves fővel megélő pozsonyi Peéry Rezső közíró a későbbiek folyamán a következő szavakkal érzékeltette a változás sokkoló élményét: „Ez a változás hirtelenül, rögtönzésszerűen és hatalmi szóval és támogatással ment végbe, mint ahogy a német-magyar többségű Pozsony is rögtönzésszerűen, előre nem láthatóan vált szlovák fővárossá.” (Peéry Rezső: Requiem egy országrészért. Pozsony. 1993. 76. old.)
Az elszakított felvidéki magyarság árvaságérzetét többen és több alkalommal is megfogalmazták – keresztény nemzetiek, liberálisok és kommunisták egyaránt –, abban azonban valamennyien egyetértettek, hogy az impériumváltással együttjáró súlyos lelki megrázkódtatás sokkolta a múltjából kivetett felvidéki magyar nemzetrészt. A kommunista Fábry Zoltán szerint a történelmi hazájától megfosztott felvidéki magyarság az államfordulat után védtelennek, magára hagyatottnak és kiszolgáltatottnak érezte magát. „Kiestünk egy változatlannak hitt, beidegzett nagy közösségből, az ezeréves Magyarországból: az édesanyát vesztett árvák sorsa lett a miénk. Magunkra maradtunk” – jellemezte egyik írásában ezt a csüggedt állapotot a „stószi remete”. (Fábry Zoltán: Stószi délelőttök. Bratislava. 1968. 18. old.)
A történelmi haza a felvidéki magyar számára nosztalgiává magasztosult. Az impériumváltással nagyot fordult a világ a csehek által birtokba vett Felvidéken, de a magyar szívekben és elmékben tovább élt egy – sokszor illatosan idealizált – magyar világkép. Ez a terület vált 1918-1919-ben a Csehszlovák Köztársaság részévé a maga több mint egymilliónyi magyar lakosával. Az elszakított országrész színterévé vált annak a nagy mérkőzésnek, amelyet az itteni őshonos magyar lakosság még napjainkban is vív nyelvéért, kultúrájáért és nemzeti megmaradásáért.
Dr. Popély Gyula
Teljes cikk a Képmás júniusi számában
