Farkas Iván, az MKP OT elnöke, parlamenti képviselő a párt nevében sajtótájékoztató keretében értékelte az Európai Unió alapjainak merítését, valamint reagált azokra a vádakra, amelyek az MKP politikusait érték a régiófejlesztési miniszter részéről.
Ez év elején a 2007 – 2013 közötti programozási időszak első évét értékeltük ki, és rámutattunk a lehetséges és fenyegető diszkriminációra valamint klientelizmusra. Gyanúnk az ROP művelődési infrastruktúra-pályázat 1. fordulójának kiértékelését követően beigazolódni látszik. Az év elején rámutattunk a minisztérium tétlenségére valamint az EU-s alapok merítésének jelentős csúszására a programozási időszakban.
Mi a késlekedés oka?
1. Hatásköri viták a kormánykoalícióban – arról volt szó, hogy az adott kormánypárt melyik oprációs programot irányítsa majd saját minisztere által. Ezért késett a 2007 – 2013 időszak Nemzeti Stratégiai Referenciakeretének elfogadása.
2. Különböző szinteken való hatásköri viták – főként a kormány és a megyei önkormányzatok között. Brüsszel javaslatára és természetesen a józan ész alapján a Regionális Operatív Program az egyes régiók (megyék) szintjén kell, hogy megvalósuljon, nem pedig kormányszinten kell irányítani és kiértékelni.
3. Hiányzik a szakmai háttér, a 2006-os választásokat követően a régiófejlesztési minisztériumból jelentős volt a szakemberek eltávozása. Csupán illusztrációként: komoly probléma, ha a minisztérium egyik kulcsfontosságú posztját, a régiófejlesztési stratégia főosztályának vezérigazgatói posztját másfél év elteltével már az 5. vezérigazgató tölti be. Miközben ez a vezérigazgató tárgyal Brüsszelben az EU-s alapok merítésének feltételeiről és felelős Szlovákia regionális politikájáért.
Mi fenyeget bennünket a jövőben?
1. A jelentős késés végett Szlovákia nem lesz képes kimeríteni az elfogadott pénzügyi keretet a 7 éves programozási időszakra 11,4 mld. euró értékben.
2. Nem elégséges a szakmai és adminisztratív kapacitás (az egyik oldalon kormányrendelet szól az állami alkalmazottak létszámának 20%-os csökkentéséről, másik oldalon pedig Brüsszel javasolja Szlovákiának erre a programozási időszakra megemelni a szakmai munkaerőt több, mint ezer fővel).
3. Ebben a programozási időszakban az illetékesek nem tudják megoldani Szlovákia egyik legnagyobb problémáját, a regionális diszparitások, a régiók közötti jelentős különbségek enyhítését. Pozsony már elérte az EU átlagos életszínvonala 110 %-át, miközben Szlovákia keleti és déli régiói mélyen az 50%-os szint alatt találhatók. A kormányprogram e problémát helyesen az ország egyik legjelentősebb megoldandó problémájának minősítette. Másik oldalon viszont a minisztérium megváltoztatta a növekedési pólusok rendszerét. A kohéziós növekedési pólusok csoportjából kikerült Közép- és Kelet- Szlovákia számos községe – tovább mélyül tehát a régiók közti egyenlőtlenség.
4. Területi, politikai diszkrimináció, klientelizmus.
Ezzel a lehetséges és fenyegető politikai és teritoriális diszkrimináció veszélyére szeretnénk rámutatni.
A Számvevőszék (Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal – NKÚ) strukturális alapok és Kohéziós Alap merítésének hatékonyságáról szóló jelentése – melyet az utolsó ülésén tárgyalt a parlament – is igazolja állításainkat. Idézet a jelentésből: „Mégha a 2007-2013 programozási időszakra érvényes n+2 szabályzat n+3-ra változott, ez az időszak így is minimum 1 éves csúszással kezdődik. A pénzforrások párhuzamos merítése ezért nagyobb igényeket támaszt a folyamatok ésszerűsítésére, valamint minden kompetens szerv és intézmény tevékenységére…. Szükséges megemlíteni azt a tényt is, hogy folyamatosan növekszik azon panaszok száma, melyekkel a magánvállalkozók, jogi személyek, állampolgárok és sokszor állami intézmények fordulnak az NKÚ-hoz, segítséget kérve különböző tények felülvizsgálatában, melyek az EU-s alapokkal való visszaélés, jogtalan, nem transzparens hasznosítás, klientelizmus látszatát keltik.“ Ennyit az NKÚ jelentéséből.
Hogy volt ez az elmúlt programozási időszakban? Januárban a régiófejlesztési miniszter megvádolta az MKP politikusait, volt minisztereit, hogy az EU támogatásrendszerén belül Dél–Szlovákia régióit részesítették előnyben. Az Alap Infrastruktúra Operációs Programon lehet könnyen bizonyítani, hogy ez az állítás nem igaz, és az eurodotációk a projektek minőségére való tekintettel területileg igazságosan voltak elosztva.
A miniszter 2008 januárjában elhangzott szavait idézve, amelyek egy sajtótájékoztatón hangzottak el :
A bemutatott tények és grafikonok alapján Janušek miniszter rámutatott, mire ment ki a játék a magyar miniszterek és politikusok részéről, akik az előző időszakban Szlovákiában az egész euroagendát uralták. „Politikájuk eredménye az volt, hogy a legtöbb EU- dotáció Dunaszerdahely, Nyitra, Érsekújvár, Galánta, Vágsellye és Rimaszombat járásokba vándorolt. Azokba a régiókba tehát, ahol magyarajkú polgárok is élnek. Összehasonlításképp az egyes járások projektjei: Dunaszerdahely 258 mil. Sk, Nyitra 205 mil. Sk, Érsekújvár 164,5 mil. Sk, Galánta 153,5 mil. Sk, Vágsellye 153,3 mil. Sk, Rimaszombat 146,7 mil. Sk, ellenben Zsolna csak 49 mil. Sk, Besztercebánya 38 mil. Sk, Trencsén 19 mill.Sk, Vágbeszterce 19 mil. Sk és Rózsahegy csak 2,6 mil. Sk-val lettek támogatva az EU alapjaiból. Ezek a tények nem kívánnak kommentárt, ez a valóság“ mondta Marian Janušek miniszter.
A miniszter úr félrevezette a közvéleményt, nem mondott igazat és az összehasonlíthatatlant hasonlította össze. Teljesen pontatlan számokat prezentált.
Egyes dél-szlovákiai járások esetében nyilván az összes strukturális alapból befolyt támogatást összegezte, tehát nem csak azokat, melyek a régiófejlesztési minisztérium hatáskörébe tartoztak. Míg a másik oldalon megemlítette Zsolna, Besztercebánya, Trencsén, Vágbeszterce és Rózsahegy járásokat, itt szándékosan még az Alap Infrastruktúra Operatív Program ezen járásokra eső teljes támogatását sem említette meg. Hol vannak tehát a többi operatív programból származó bevételek ? Ez a fő csúsztatás…..
A miniszter úr állításainak ellenpólusaként szeretném vázolni a 2004-2006 közötti időszakban az Alap Infrastruktúra OP keretében megvalósított projektek című brossúra adatait, melyet a régiófejlesztési minisztérium adott ki Marián Janušek vezetése alatt. Ezek befejezett és kifinanszírozott projektek csupán az Alap Infrastruktúra Operatív Programból, amely 2004-2006 programozási időszakban a régiófejlesztési minisztérium hatáskörébe tartozott.
171 projekt került megvalósításra Dél-Szlovákia területén az összesen 898 sikeres pályázatból – a nyertes pályázatok 19 %-a jutott Szlovákia 1/3-nyi területére, Dél-Szlovákia vegyesen lakott területeire.
Ez eklatáns példája annak, hogy az elmúlt időszak MKP-s miniszterei és politikusai – tehát magyarok, mint azt Janušek miniszter úr a sajtótájékoztatóján elmondta senkit nem diszkrimináltak, és az eurodotációkat igazságosan és területileg kiegyensúlyozottan osztották el.
Farkas Iván, az MKP OT elnöke, parlamenti képviselő a párt nevében sajtótájékoztató keretében értékelte a ROP – művelődés infrastruktúrája pályázati kiírás 1. körében sikeres pályázatok kihirdetését is. Ez év elején a regionális operatív program (ROP) botrányos bevezetésének voltunk tanúi. A művelődés infrastruktúrája pályázati kiírás regisztrációs lehetősége fél órát sem tartott a régiófejlesztési minisztérium honlapján. Az első körben 52 pályázónak (községnek) sikerült regisztrálnia magát.
A minisztérium ezekben a napokban 30 jóváhagyott pályázatot hozott nyilvánosságra az 52 pályázóból. A sikeres pályázók listájának vizsgálatát követően leszögezhető, hogy a minisztérium a maga által megfogalmazott kritériumokat a pályázatok elbíráslása több ízben megszegte.
Világos diszkrimináció tapasztalható azon községek estében, amelyek területén egy épületben 2 iskola működik. Főleg a vegyes lakosságú területeken működnek így az iskolák, miközben az iskolák egyike általában szlovák oktatási nyelvű a másik magyar vagy más tanítási nyelvű. A község mint pályázó azon iskolára adja be a projektet, amelynek könyvnyilvántartásában található az iskolaépület. Ezzel a pályázó nem teljesíti az egy diákra eső maximális dotáció feltételét, mivel az épület nagy, mindkét iskola számára szolgál, viszont csak az egyik iskola nevében kérvényezi a község a vissza nem térítendő támogatást. A projektben kiszámolt befektetés összege egy diákra kivetítve ebből kifolyólag a valós szükséglet k.b. kétszerese, mivel a projekt az épület (2 iskola) összes diákjára van felépítve, de csupán az egyik iskola diákságára leképezve.
Farkas Iván sérelmezi, hogy a magyar iskolákat diszkriminálják, az egész kormány hozzáállása a dél-szlovákiai régióhoz diszkriminatív, miközben ezzel a szlovák településeket is hátrányosan megkülönböztetik.
FelvidékMa
