Pozsony vármegyének Magyarország újkori történelme során kivételes szerep jutott. Az 1526-os mohácsi vereség után Pozsony lett Magyarország szabadon maradt területének a fővárosa.
Itt székelt a magyar országgyűlés és a királyi kamara. Az esztergomi érsek és az esztergomi káptalan Nagyszombatba menekült. A 17. században egyetem nyílt a városban. Pozsony vármegye évszázadokon keresztül nyújtott menedéket a Magyarország délebbi részéről, a török megszállás elől menekülő lakosságnak. A Magyar Királyságban már a 11. században kialakult a királyi vármegyék és a várispánságok rendszere. Ezek működését, szerkezeti felépítését tekintve a múltban különféle elméletek születtek, és kérdéskörük a mai napig sem teljesen tisztázott. A 19. században eluralkodott az a nézet, hogy a királyi vármegyerendszer a várispánságokkal párhuzamosan működött, később azonban győzött az a felfogás, hogy tulajdonképpen egy és ugyanazon intézményről van szó. A legújabb kutatások a két struktúra részbeni átfedéseire mutatnak rá, miközben a várispánoknak közjogi feladatokat is el kellett látniuk a királyi vármegyék rendszerében.
Kiadja a Méry Ratio.
