Genesis, de inkább prológus
A három Napkeleti Bölcs:
” …a szlovákiai és romániai etnikai magyar pártok nyilvánosan találkozgatnak és az autonómia témájáról beszélgetnek. A modern Európában az efféle hozzáállás elfogadhatatlan és veszélyes.” Sergej Kozlík (HZDS).
„… hogy (Szlovákia) jelenleg (!!!) a nemzetiségekkel való törődés példaképeként szolgálhat…különösen a magyar kisebbség kivételes jogállással rendelkezik…Ezért provokációnak, abszurdnak és a 21. századba nem illő dolognak tartom…, hogy az autonómia létrehozására törekszenek.” Irena Belohorská (HZDS)
„Szívesen hangsúlyoznám, hogy napjainkban a szlovák kormánynak érdeke a kisebbségi politikáját tovább tökéletesítenie, annak ellenére, hogy az minden európai standardnak megfelel.” Miloš Koterec (SMER-SD)
Móricka készült
Ki nyer ma? Hol hangozhattak el fentiek? Most lehet „büntetlenül” butaságokat is mondani, nem jegyre megy. (volt fizikatanárom szójárása) Hideg…hideg…langyos…meleg. Direkte hülyeségeket mondani persze nem éri.
Rávezetés köv. (kicsit nyögvenyelős rész, de aztán beindul tán):
– Micsoda? Hogy egy SNS-gyűlésen? Áá, az ki van csukva,…ahhoz modattanilag túlságosan szabályosak, találunk benne legalább két összefüggő gondolatot és nincs telerondítva az efféle közönség által fogyasztatott klozett-arzenállal sem (pl. Ga úr és gané, bohóckodó kócospapagáj, görbelábú-mongolugróegér, stb.) Hideg…jéghideg. Jó, persze, szórakozzál, Móricka! Méghogy Európai Parlament? Már hogy lehetne az Európai Parlament? Melyik államfeletti szervezet intézménye az?
– Az Európai Unióé, amelyik a szabadság, demokrácia és a jogállamiság elvein alapul.
– Nem rossz, nem rossz! Mindez mit jelent konkrétan, példával?
– Azt, hogy a demokráciát megszűntek egyszerűen a többség diktatúrájaként értelmezni, hogy az nemi, vallási, etnikai és egyéb másságot megpróbálják valóban tiszteletben tartani, hogy a múltból fakadó, természetes komplexusokat a politikai elit nem a saját hatalmának megtartására használja, hanem éppenhogy nyitott hozzáállással próbálja párbeszéd útján megoldani és az érintettekkel konstruktív vitát folytat…
– Szerinted az EP az a hely ahol szóba állnak az olyanokkal, mint a fentiek?
– Hát, tény hogy az egyiknek még frakciója sincs, a másiknak meg eléggé meggyűlt a baja a sajátjaival, amikor otthon lepaktált a szélsőségesekkel…
– Ergo, nem valószínű, hogy pont az EP-ben rukkolnak elő a szokásos marhaságokkal…
Pedig dehogynem
Mondták sorban egymásután. Véghetetlen sorban. Megmondták Európának mi a 21. század, mi a veszélyes és, hogy mi Európa „standardja” (vö. piaci stand). Kisebbségügyileg ki lettek oktatva a halvérű öltönyösök a „cseréljünkújralakosságot” (1995, Győr, Horn-Meciar találkozó) HZDS és a „statusquoafrancba” SMER képviselői részéről.
Németszégyenítő alapossággal készültek a felszólalásra. „Pénznemszámít” alapon, először elutaztak 200 km oda-vissza vonatjeggyel Malmédybe, Eupenbe az 1919-ben Belgiumhoz csatolt 70 ezres német közösség (Belgium lakosságának 0,6 %-a) központjaiba. Az ő hivatalos megnevezésük egyébként nem kisebbség, pláne nem nemzetiségi kisebbség, hanem: „országalkotó közösség”. Saját parlamenttel, négytagú kormánnyal rendelkeznek, melynek fő kompetenciái: kultúra, oktatás, egészségügy, szociális ügyek, foglalkoztatáspolitika. A német hivatalos nyelv lakóterületükön és a szövetségi hivatalok szintjén is.
Amit a Napkeleti Bölcseink láttak az irtóztató volt számukra. Egy gyufásdoboznyi etnikai kisebbségi csoport teletűzdelve kollektív jogokkal. Mindez alig száz kilométerre a helytől, ahol épp előadni készültek a témában európai vízválasztónak szánt expozéjukat. Még a brüsszeli parlamenti büfében vett cigisdobozon is az állt: „Rauchen verursacht Krebs”. Mi a rák?!
És ami még fontos: a germánus szitojenek nulla területi elszakadási hajlandóságot mutatnak, hiába is provokálnák őket. (pedig a vallonok és a flamandok is belekezdhetnének: ezekkel a jogaitokkal a végső célotok az elszakadás, egy Negyedik Birodalom létrehozása) Jó nekik, ott és úgy, ahol és ahogy vannak. Furcsa történet.
E kiruccanás után persze a Bölcsek letettek minden további tanulmányútról. Rájöttek talán, hogy amit a régi tizentötök más államaiban láthatnának kisebbségi ügyben, az az ő szempontjukból igencsak erős idegzetűeknek ajánlott.
Dél-Tirolban, Spanyolországban ugyanis odáig fajultak a dolgok, hogy az őshonos etnikai kisebbségeknek területi autonómiájuk van. Finnországban, Németországban, Hollandiában pedig széleskörű kulturális és oktatási autonómiával rendelkeznek. Plusz az apró.
Persze, a legnagyobb bölcsben is felmerülnek kérdések: hogy lehet ott élni? Hogy lehet ott nemzetállamot építeni? Hogy lehet arrafelé a történelmi komplexusokat népszerűségnövelésre, figyelemelterelésre használni? Miért jó ezeknek leragadni a 19. században?
Valaki láthatóan a bolondját járatja velük. Ők nem ilyennek képzelték Európát, nem ilyen lovat akartak és 2004-ben ezeket eltitkolták előlük.
Európát, az igazit – szerintük – valószínűleg elrabolták.
Otthonról hozták
Egy Brüsszeltől távol eső helyen, ahol Marti Ahtisaari Béke Nobel-díjának átvétele napját – kis túlzással – állítólag nemzeti gyásznappá kívánják „avanzsálni” és ahol ami a csövön kifér, hivatalosan is utálják a koszovóiakat, szóval ott ahol a koszovói szerbeknek teljes körű területi autonómiát követelnek a kollektív jogok jegyében (!!!), nos ezen a helyen egyáltalán nem illik autonómiáról, önkormányzatiságról beszélni.
Merthogy az tabu. Hogy miért?
Csak. Mer’ ők aszonták!
Ennélfogva, ha bárki is csűrcsavarva rizsázni merészel, hogy „autonómia ezerféle van”, meghogy „annak különböző fajtái már egyébként is léteznek az országban”, meghogy „európai gyakorlat”, azzal ők befejezték.
Az egyik ilyen standardeurópai zoon politikon a többek közt az európai nyelvi sokszínűséget ez évben vég nélkül ajnározó, kultúráért és a többnyelvűségért felelős EU-biztost adó kereszténydemokraták elnöke, az ilyen ügyekben „egyre konzekvensebb” Pavol (Hrušovský): „a Szlovákiában élő magyarok autonóm jogállásának bármiféle spekulatív kutatása a KDH számára elfogadhatatlan, eközben mindegy, hogy ebben az összefüggésben autonómiáról vagy önkormányzatiságról beszélünk” Na, ő Pavol!
Olyan ő mint a mi kedves Gombóc Artúrunk, csak éppen ellenkező előjellel. Artúr, a gömbölyded és esetlen madár a következőket szereti: kerek csokoládé, szögletes csokoládé, lyukas csokoládé, csokoládés csokoládé… Mindegy csak csokoládé legyen.
Pavol viszont épp a következőket nem szereti: kulturális autonómia, oktatási autonómia, területi autonómia, autonómiás autonómia…mindegy, csak autonómia ne legyen. Ebben nem ismer tréfát, mondhatni, nem szereti ha madárnak nézik. Az, hogy „önkormányzat” vagy „autonómia”, az is tökmindegy. A lényeg, hogy magyar mondta, akinek szájából már az egyetemi, vagy egyházi autonómia is gyanús (vö. az egyetem vagy az egyház valószínűleg el akar szakadni Szlovákiától)
Pavol meg is mondta a Magyar Koalíció Pártjának, hogy ő mindegyik fajta autonómiát rühelli: „Ha ez megtörténne, akkor a jövőbeli együttműködés szempontjából a párt mint egész válna a KDH számára elfogadhatatlanná” Arra nem tért ki, hogy a múltra vonatkozólag is ugyanilyen hajthatatlan-e, merthogy nyolc évig együtt kormányzott, előtte és utána pedig egy ideig gondtalanul együttműködött ezzel a párttal, amelyiknek programjában végig ott éktelenkedett a kulturális és oktatási önkormányzatiság igénye.
Mikuláš (Dzurinda), a másik anti-gombócartúr, fittyet hányva a csokifaló dagadtmadár hazájának (Magyarország) helyitől az országos szintig terjedő kisebbségi önkormányzati rendszerére, még jobban aládúcolja ezt a remek kis építményt: „Szlovákiában semmiféle etnikai elven működő önkormányzat vagy autonómia nem jöhet szóba” Csáky Pál MKP-elnök szavai pedig, amelyek szerint azok márpedig igenis szóba jöhetnének, „inkább nevetségesnek és hülyének” tűnnek, mert „az ilyenfajta autonómiákra nem talál egy partnert sem” – mondja Mikuláš hanyag magabiztossággal a szlovákok autonómiája létrejöttének 70. évfordulóján.
Na, bocsi. De akkor ki is itt a hülye? Aki a koszovói szerbek számára külföldön teljes körű, területi autonómiát szorgalmaz, otthon pedig a kollektív kisebbségi jogokat (a legszűkebb értelemben vettet is) úgy en bloc falhozvágja? Akit az „etnikai kolletív” szópáros csak akkor tud aktív cselekvésre ösztönözni, ha kisebbségek kollektív bűnösségének elvét kell bekereteztetni? Többedmagával („társtettességben”) persze.
Szerintük semmiféle garanciális alapú kulturális önkormányzat nem jár az ország kisebbségeinek, amelyek számára állítólag minden feltétel adott identitásuk megőrzésére és fejlesztésére? Hja, a magyar kisebbség esetében úgy tízévenként mínusz ötvenezernyi nagyságnak megfelelő feltételekről beszélünk.
Széttárt karok és ajakbiggyesztés van, ha a nacionalista miniszter (a nép szolgája), – csak egy betegesen komplexusos elme lenyomataként értelmezhető – tankönyveket küldözget magyar iskolákba, mert attól majd jobban szeretik a hazájukat. Vagy ha a régió(vissza)fejlesztési minisztériumban az uniós források alapiskoláknak való szétosztásánál „olyan szoftverekkel dolgoznak”, amelyek szerint a 172 nyertes pályázat 10%-a az pont ½.
Kulturális önkormányzat, garanciák a mindenkori nacionalisták ellen? Az nincs! A nürnbergi zsidótörvényeket lepipáló dekrétumok melleti kiállás és a jogrendszer formális részeként való elismerése? Kollektív alapon? Az van! Modrá je dobrá!
Hja, majd’ elfelejtettem! Akitől kicsit odébb esnek ezek az ügyek, azoknak mondom: bár végig úgy tűnhetett, de ebben a fejezetben nem Szerbiáról van szó. Szlovákiáról.
Egy másik országról, amelynek jelenlegi kormányfője politikai tőkét kovácsolt abból, hogy az ország korábbi kormányfője (Mikuláš) anno megnyitotta légterét a NATO légierejének, amely éppen a népirtósdit játszó háborús bűnös Szlobo urat és sleppjét próbálta jobb belátásra bírni.
Ebben az országban élnek azok a furcsa nyelven vartyogó mitugrászok is, akik látván a nacionalista nyomulást és annak szó nélkül hagyását (különösen Pavol és Mikuláš részéről), mostanában ilyenekkel jönnek, hogy: „…a minket érintő kérdésekben magunknak kellene döntenünk”
Na jó, a pattogók nem mindegyike ilyen gazember. Az egyik legfrissebb közvélemény kutatás szerint csak a 85 %-uk. A legvérengzőbb 10 %-uk valamiféle létező európai modellek szerinti területi kisebbségi autonómiát sem tartana elképzelhetetlennek. Néha valami értelmesebb ember (többségi) megmagyarázza nekik, hogy a méregdrága 607-eseket és a szépséges Lagunákát gyújtogató párizsi móroknak sincs olyanjuk, meg a düsseldorfi kebab-szultánoknak sem. Ilyenkor a kis gazok pimaszabbja egyfolytában azt sóhajtozza, hogy ő autochton, őslakos, jórészt összefüggő területen él és hogy az ilyeneknek meg igenis van olyanjuk (valamelyik fajta autonómiájuk). Európában persze.
Szóval, Pavol és Mikuláš ezekkel nem fog szóba állni. Biztosan nem. Az aszonygya hogy: 520 528 szer nullaegésznyolcvanöt, egyenlő…442 448 egész 8 tized ember vegye úgy, hogy örihari (levegőnek kell nézni, de inkább el kell szigetelni őket, meg a pártjukat is). Csak a maradék 15 %-nyi „nem”, „nemválaszolt” vagy „nemtudja”-magyarért érdemes még küzdeni a szlovákdemokratáknak. A nemfasisztákért. Ennyien maradtak az európéerkisebbségiek.
A francba is. Ezek tényleg majdnem mind szemetek?!
Nyalizz csodaországban!?
Sto (nye)gyelaty? Mit lehet lépni egy olyan országban, ahol egy bizonyos kérdésben ennyire „rendhagyó”a felfogás? (meg értelem- és logikahagyó). Mi van akkor, ha – a klasszikus vicc szerint – jelentik, hogy az autópályán egy őrült halad szemben a forgalommal és a melletted ülő sofőr megkérdezi: „Egy? De hisz mindegyik szembe jön!” (vö. míg Európa szerencsésebb történelmi fejlődésű felén az a tabu, ha valaki extrém-idegengyűlölő pártokat emel hatalomba, ugyanakkor pozitívan tekintenek a kisebbségi önkormányzatiság összes válfajára, amelyekkel épphogy csökkentik a nemzetiségi feszültséget, addig Szlovákiában az előbbit elfogadhatónak (ha nem üdvözlendőnek), az utóbbit pedig elképzelhetetlennek tarják)
Mire lehet gondolni akkor, ha ezen írás elején nevezetteket épeszű embernek tartod (?) és azok mégis úgy szólalnak fel, olyan környezetben és olyan dolgokkal riogatva, ahogy, ahol és amilyenekkel tették. Legyinteni és arra gondolni netán, amire anno rájött Torgyán doktor is? Nevezetesen, hogy „ügyvédet perrel, szépasszonyt kemény szerszámmal ijesztgetni nem lehet”. Hát, még Európát autonómiával, önkormányzatisággal?!
Lehetőségként adódik persze ilyen helyzetben bizonyos okostojás értelmiségit alakítani és szemüvegszárrágva (nem szarrágva) közölni, hogy: márpedig 70%-unk büszke az államra amiben él (ez is friss adat), nehogy má’ autonómia, meg izé…
És, akkor mivan? Ne gyere má’ te is azzal, hogy az autonómia az elszakadás! Mert: lehet-e egyidejűleg az önkormányzatiság valamilyen formáját élvezni, azaz garanciákat kapni a mindenkori Sloták, Mikolajok, Madaričok, Janušekok ellen, ugyanakkor az adott állam kereteiben maradni. Ad absurdum: még az államra is büszkének lenni? Válaszom: mi az hogy? Nagyonis! (GyF)
Csodaország nyaligépeinek tipikus felvetése: miért épp most kellett felhozni, miért épp ott, miért pont így, anyámtyúkja…? Azt, hogy mit hoztak fel, az kevésbé fontos. Egyszer direkt érdemes lenne kivárni, mikor mondja az ilyen azt, hogy: Na most! Most lehetne!
Mintha az önkormányzatiságról, vagy a fasiszta dekrétumokról egyébként lehetne észérvekkel operálva és nyugodt hangon tárgyalni a többségiekkel. A válaszuk ismét: nem. Miért nem? Csak!… meg különben is megmondtuk már: el lesztek szigetelve.
Európa megtalálása
Hát persze, barátaim! Különösen Pavol és Mikuláš! Onnan, ahonnan ti nézitek, onnan ilyen egyszerű a világ…és azt, amit ti mondotok ez ügyben, azt még elhiszik egynehányan…azon a kis szigeten persze és azok között a szellemi korlátok között, amit már nektek is egyre kínosabb és nehezebb megtartanotok, magatokra erőltetnetek. De főleg komoly arccal vállalnotok a kis csonttornyotokon kívüli világban.
Ha ti nem is akarjátok, de azért sejtitek: Európa előbb-utóbb megtalál benneteket. Mert vakok azért nem vagytok. Legfeljebb csak önző módon és feleslegesen bátrak.
Lancz Attila
