A magyar-szlovák viszony valóban ritkán látott mélységekbe süllyed. Lassan mindenki véleményt mond a kérdést illetően – ez pedig ideális terep a ködösítésekre, a féligazságok elhintésére. Fájdalmas látni, ha közülünk is asszisztálnak ehhez. Próbáljuk megőrizni a józan ész maradékait. Hol vannak a csírái ennek a konfliktusnak?
Az Új Szó és a Népszabadság honlapján megjelent egy okos írás, amelynek címe: beérett a szlovák nacionalista koalíció vetése. Az írás lényege abban van, hogy megfogalmazza, Robert Fico azzal, hogy bevette az SNS-t a kormányba és szisztematikusan próbálta kivasalni viselt dolgait, lényegében előkészítette a mostani helyzetet. Ugyanezt tette Ivan Gašparovič is, akit állítólag a szlovákiai magyarok 30 százaléka akar újra elnöknek.
Nos, nézzük a tényeket.
A szlovákiai magyar tankönyvek ügyében nem a magyar kormány, nem az MKP, hanem a szlovák kormány lépett provokatív módon.
A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma ügyében nem a magyar parlament és nem az MKP, hanem a szlovák kormánykoalíció hiszterizálta az ügyet.
Dunaszerdahelyen nem a magyarok, hanem a szlovák rendőrök ütötték a szurkolókat.
Királyhelmecen néhány eltévelyedett pasas tévelygett mindenféle naftalinszagú ruhában, de nemhogy fegyver, hanem egy halászbicska sem volt náluk. Ez persze nem gátolta meg Szlovákia miniszterelnökét, bel- és külügyminiszterét abban, hogy rendkívüli sajtótájékoztatót hívjanak össze, és szombat este bejelentsék a megrettent nemzetnek, megvédték őket a fenyegető magyar fasiszta veszélytől.
Túlzás, ha azt mondjuk, magyar oldalról vannak hibák és melléfogások, de szlovák oldalról egy ravasz politikai-mediális-titkosszolgálati manipuláció zajlik, amely a valódi magyarellenes megfélemlítő lépéseket akarja elkendőzni?
S akkor jön a szlovák püspöki konferencia elnöke, aki álszent módon megbékélést hirdet. Azután, hogy szégyenletes módon módon szétdarabolták a szlovákiai magyar katolikusságot. A püspök úr persze visszaszerezhetné hitelessége maradványait, ha a pozsonyi és nyitrai egyházmegyében végre magyar helynököt is kineveznének. Ha a nagyszombati püspöki székben a nacionalista Sokol érseket magyar püspök követné. A magyar püspöki kar meg akkor tapsolhatna hitelesen, ha legalább egyszer felhozta volna a kétoldalú tárgyalásokon a szlovákiai magyar katolikusok megoldatlan helyzetének ügyét.
A szlovákiai magyar politikusok – érezvén felelősségüket ebben a kiélezett helyzetben- nagyon visszfogottan és óvatosan kommunikálnak.
S ekkor jön a nagy Ő, a szlovákiai magyar James Bond, Bugár Béla, aki megoldja nemcsak a szlovák-magyar viszony, de az egész galaktika problémáit.
Mediátor kell a viszony rendezéséhez, mondja, s mégcsak nem is sejti, mekkora baromságot mond. A múlt héten például tárgyaltak a miniszterelnökök és a külügyminiszterek. Eredmény nélkül.
Kedves Béla, vedd már észre, ezek hülyét csinálnak belőled! Nem az a gond a szlovák-magyar viszonyban, hogy nem tárgyalnak a felek, hanem az, hogy a szlovák fél rendre megsérti a megállapodásokat. Čaplovič tapsolt Csákynak augusztusban Tardoskedden és októberben Párkányban, Berényinek azt mondta a dunaszerdahelyi stadionban, hogy indokolatlan a rendőrség fellépése.
Egy nap múlva már az MKP-t és három nap múlva a magyar titkosszolgálatot tette felelőssé a történtekért.
Béla: kinek segítesz azzal, ha ezek fenekébe bújsz? Ez a probléma: Szlovákiában nincs tárgyalóképes partner. A szlovák közjogi méltóságok 24 óra alatt képesek 180 fokkal megváltoztatni a véleményüket.
De jófiú akarsz lenne előttük, értjük. Ám mi lenne, ha előbb elmondanád nekünk, honnan vannak a millióid a kastélyodra? S ahogy a Plus 7 dni-nek elmondtad: újabb uniós alapokra vársz..,.
Ez az ára, Béla?
Ferencz F.
