A Népszabadság által megjelentetett TOP 150 kiadvány ezúttal nemcsak a leggazdagabb magyarokat ismerteti, hanem a szomszédos országokba – így Szlovákiába is – átkalauzol bennünket.
A Szlovákiáról szóló fejezetet portálunk szerkesztője, Oriskó Norbert írta. A következőkben az eredeti kéziratból közlünk részleteket (ez bővebb, mint a kiadványban megjelent cikk):
Szlovákia – Magyarország szintjén
Északi szomszédunkkal, Szlovákiával több párhuzam is fellelhető a politikai-társadalmi-gazdasági élet területén. Ezek közül a legjelentősebbek az évtizedeken át tartó szovjet uralmat követő 1989-es rendszerváltás, 2004-ben az Európai Unióhoz történő csatlakozás, valamint a 2007-es schengeni övezetbe való belépés. Amikor 1993-ban Csehszlovákia felbomlásával Szlovákia az önállósulás útjára lépett, több gazdasági szakember is sajnálkozva tekintett az országra: minden bizonnyal óriási lesz a lemaradásuk nemcsak a gazdaságilag jóval fejlettebb Csehországgal szemben, hanem a két másik visegrádi országhoz, Magyarországhoz és Lengyelországhoz viszonyítva is. A mai helyzet az, hogy az ötmilliós lakosságú Szlovákia az egy főre jutó hazai összterméket és a vásárlóerő normát tekintve (ez az ún. PPS-index, amely kiszűri az árszínvonal-különbségeket, minden országban ugyanannyi árut és szolgáltatást ér) az EU-átlag 69%-ára „tornászta” fel magát, ugyan még Csehország (82%) mögött maradt, de már megelőzte Magyarországot (63%) és Lengyelországot (54%) is. A szlovák koronát az utóbbi években a legstabilabb fizetőeszközök között jegyezték, és a visegrádi országok közül elsőként Szlovákiában vezetik be az eurót – 2009. január 1-jén.
A politika alakulása azonban jelentősen különbözik a magyarországitól. Míg Magyarországon többnyire a baloldal került ki győztesen a parlamenti választásokból, ez Szlovákiában csak egyszer – éppen legutóbb, 2006-ban – volt így. 2002–2006-ban egy rendkívül erős reformfolyamat valósított meg a jobboldali kormányzat, amelynek hozadékai leginkább napjainkban mutatkoznak. A komplex adóreformot végrehajtott Szlovákiát gyakran mint Közép-Európa gazdasági tigrisét jelenítette meg a nyugati sajtó, számos nyugati multivállalat Szlovákiába hozta „leányvállalatait”. A reformkorszaknak természetesen voltak csődbe jutott próbálkozásai is, mint pl. a vizitdíj bevezetése az egészségügyben, ezért szembetűnő lehet, hogy Magyarország politikai elitje nem okult ebből (a jelenlegi 2006-ban hatalomra jutott baloldali kormányzat többek között a vizitdíj eltörlését ígérve jutott hatalomra).
A nemzeti össztermék mintegy háromnegyed részét ma már a magánszektor biztosítja. A nagyvállalkozók többezer embernek adnak munkát, és ilyen körülmények között természetesen élnek Szlovákiában gazdagok, milliomosok és milliárdosok is. Ami a leggazdagabbakat illeti, az adatokat nézve itt is hasonlóság mutatkozik a magyarországi helyzettel. Euróban vagy dollárban számolva is vannak milliárdosok, de eddig a világ leggazdagabb embereit felvonultató Forbes-listára nem jutott fel szlovákiai személy – ahogy magyarországi sem. Szlovákiában egyébként nincs hivatalos ranglista, a leggazdagabbak igyekeznek kerülni a reflektorfényt (többen már csak azért is, hogy ne kelljen számot adniuk vagyonuk eredetéről).
Nem könnyű megállapítani, hogy Szlovákiában kinek mekkora a vagyona, mert pl. az USA-tól eltérően itt nem a börzén váltanak tulajdonost a legnagyobb vagyonok. Ennek ellenére – hálás témáról lévén szó – a média pénzügyi szakemberek bevonásával rendszeresen kísérletet tesz erre. A Csehországban megjelenő Týden hetilap évről évre kibocsátja a TOP 101-es listát (interneten: www.tyden.cz/miliardari.php), melyen egyaránt szerepelnek cseh- és szlovák állampolgárságú személyek. Indoklásuk szerint azért közlik egy listán a cseh és a szlovák gazdagokat, mert még mindig nagyon jelentős az összefonódás Csehország és Szlovákia gazdasági életében, és a leggazdagabb szlovákok közül sokan éppen csehországi tevékenységüknek köszönhetik vagyonukat.
Nos, a 101 leggazdagabb „csehszlovák” között a Týden tavalyi listáján 41 szlovák található, és miután Csehország területe és lakossága egyaránt mintegy duplája Szlovákiáénak, ez az arány a szlovákok szempontjából korántsem tekinthető kedvezőtlennek. A lap a becsült vagyon nagyságát cseh koronában tünteti fel, és mivel a forint–cseh korona árfolyama 2008 közepén 1:10 volt, nagyon könnyű az átszámítás. A 101-es lista élén a cseh Petr Keller áll. 44 éves, 120–150 milliárd cseh koronára, azaz mintegy 1,2–1,5 billió forintra becsülik vagyonát (a továbbiakban a vagyon nagyságát már csak forintra átszámolva tüntetjük fel). Ő az egyedüli a listán, aki a Forbes TOP 100-ba is bekerült, mégpedig a 91. helyre. A „csehszlovák listán” őt ugyan egy pozsonyi származású szlovák, nevezetesen Andrej Babiš követi (54 éves, kb. 550 milliárd forint), de miután ő már Prágában él és cseh állampolgársággal rendelkezik, nem tekinthető a leggazdagabb szlovákiainak.
Szlovákiai leggazdagabb 10 személye a következők: 1. J. Tkáč (58 éves, 250 milliárd forint), 2. J. Haščák (38 éves, 185 milliárd forint), 3. M. Fiľo (40 éves, 175 milliárd forint), 4. M. Hoffman (40 éves, 135 milliárd forint), 5. M. Kúšik (39 éves, 110 milliárd forint), 6. I. Jakabovič (35 éves, 100 milliárd forint), 7. I. Kmotrík (49 éves, 85 milliárd forint), 8. P. Tkáč (35 éves, 60 milliárd), 9. M. Blašková (38 éves, 55 milliárd), 10. Z. Kollár (43 éves, 50 milliárd).
A magyar olvasónak e lista minden bizonnyal nagyrészt ismeretlen neveket tartalmaz, hiszen nem médiasztárok, hanem elsősorban „pénzügyi cápáknak” is nevezett fiatal vállalkozókról van szó, akik a rendszerváltozást követően alakult pénzügyi csoportok (pl. J&T, Penta Group, Istrokapital) meghatározó személyiségeiként tettek szert mesés vagyonra. Ők azok, akikre érvényes az Elfújta a szél „örökzöld-regényben” Rhet Buttler által kimondott megállapítás, hogy a legtöbb hasznot egy birodalom széteséséből, majd egy új létrejöttéből lehet bezsebelni. A szocializmus bukását követő privatizációk kiváló körülményeket kínáltak a jó időben jó helyütt lévő vállalkozni merők számára. Gyakran szimbolikus összegért privatizálták az egykori állami tulajdonban lévő vállalatokat, és a befektetésre felvett hatalmas kölcsönöket csak a későbbi haszonból kellett törleszteni. Így megtörténhetett, hogy jól ügyeskedő, gyakorlatilag komoly vagyonnal nem rendelkező személyek váltak milliomosokká, majd milliárdosokká.
A leggazdagabb szlovákok vagyona hasonló dimenziókban mozog, mint a magyarországiaké. Érvényes ez a listavezetőkre is, nehéz válaszolni arra kérdésre, hogy: vajon a szlovák J. Tkáč 2007-ben 250 milliárd forintnyira becsült vagyona ma több vagy kevesebb a magyar Demján Sándor idei 300 milliárdjánál? J. Tkáč egyébként a több mint billió forintos összvagyonnal rendelkező J&T pénzügyi csoport elnöke (a J&T-nek többek között bankjai vannak Oroszországban, Csehországban, de még Svájcban is, és hatalmas összegeket fektetett az energetikai iparba és az egészségügybe). Pozsonyban él, csak annak a teleknek, amelyen fényűző villája áll, a piaci értéke ma mintegy két milliárd forintra becsülhető. J. Haščák a csaknem egymilliárd eurós vagyonnal bíró Penta Group pénzügyi csoport (Szlovákiában úgy tartják, szinte minden jelentősebb üzletben jelen vannak) vagyonának egyharmadával rendelkezik. A „legdolgosabb” szlovák gazdagnak tartják, aki vagyonához műveltségével, eszével és kitartásával jutott. M. Fiľo több külföldi cég tulajdonosa, de rajong a futballért, így megvásárolta a rózsahegyi (Ružomberok) futballklubot is, mintegy 10 milliárd forintnyi összeget adakozott jótékonysági célra, de nem szereti a nyilvánosságot és a feltűnést. M. Hoffman első milliárdjaihoz a kezdeti privatizációs hullámban jutott, az Istrokapitál pénzügyi csoport (többek között ők tartják ellenőrzésük alatt a szlovákiai Postabankot) első embere, imádja a sportolást (elsősorban a kenuzást), jelenleg egy 600 millió dolláros luxusközpont megépítését tervezi a karibi térségben. M. Kúšik vagyona jelentős részét ugyancsak a Penta Group mintegy 20%-os részvénycsomagja adja, hasonló helyzetben van I. Jakabovič is a J&T-nél. Jakabovič egyébként a szlovák bulvárlapok egyik nagy kedveltje, állandóan különböző nőügyekkel hozzák összefüggésbe – ez egyelőre nem okoz különösebb gondot neki, mivel még nőtlen. I. Kmotrík egy médiacsászár, kiadóval, nyomdával, televízióval, de övé az egyik menő pozsonyi futballklub is. P. Tkáč a mellesleg listavezető J. Tkáč fia, vagyonát többek között a Czech Energy Holding és az United Energy energetikai vállalatok adják – üzleti tárgyalásait előszeretettel tartja a luxusjachtján. Nem magyar unikum az sem, hogy a hölgyek meglehetősen alulreprezentáltak a leggazdagabbak társadalmában. A szlovák elitben mindössze egy hölgy található, Mária Blašková özvegységre jutásával megörökölte elhunyt férjétől a morvaországi acélműveket. Z. Kollár a gépipar óriása (pl. a Zetor márkájú traktorokat gyártó cég vezető embere), de jogász létére imádja a kísérletezést, az utóbbi időben előszeretettel próbálkozik a borászat terén is.
A leggazdagabbak között a közéletből jól ismert személyek is vannak. Közülük a legelőkelőbb hely a már említett Marian Hoffman egykori élsportolóé (1985-ben és 1986-ban csehszlovák bajnok a kenuzásban). Negyvenedik születésnapját stílszerűen több százmillió forintnak megfelelő költségvetéssel Vöröskő várában tartotta, ahol sportember lévén egy magánolimpiát is szervezett is. Ugyancsak a legismertebbek között foglal helyen az 54 éves Juraj Široký (harmincharmadik a szlovák toplistán a maga 20 milliárd forintos vagyonával), aki egyben a szlovák jégkorongszövetség elnöke. A Týden hetilap tájékoztatása szerint egyike azoknak, aki már a szocializmusban is jól éltek (együttműködve az akkori állami szervekkel) és a rendszerváltás után is érvényesülni tudtak. A politikusok közül Szlovákia egykori gazdasági minisztere, Ľudovít Černák neve tűnik fel leggyakrabban a gazdagok között. Egyébként csupán politikából Szlovákiában sem lehet a leggazdagabbak közé kerülni, egy parlamenti képviselő vagy kormánytag havi illetéke a szlovákiai átlagfizetés háromszorosa (vagy legfeljebb hatszorosa), amely ugyan kényelmes, jómódú életet biztosít, de a milliárdosok köz belépőhöz kevés. Ugyanez vonatkozik a médiasztárokra és művészekre is, nem található a leggazdagabb 101 cseh és szlovák listáján a világszerte prágai csalogányként (és meglehetős vagyonnal bíró emberként) ismert Karel Gott sem.
És a magyarok? Szlovákia lakosságának 10%-a magyar, eszerint a statisztika elvárás az volna, hogy minden 10. szlovákiai milliárdos magyar legyen. De nem így van, a Týden listáján szereplő 41 szlovákiai milliárdos között egy felvidéki magyart sem találunk – ez is bizonyítja azt a gyakran hangoztatott fámát, hogy a magyarok gazdasági helyzete a szlovákiai átlag alatt van. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének köztük is dúsgazdag emberek. Közülük nem biztos, hogy a leggazdagabb, de a legismertebb – bár mindent elkövet azért, hogy ne az legyen – mindenképpen a 45 éves Világi Oszkár, aki politikusból vált a szlovák gazdasági élet egyik legbefolyásosabb alakjává. Vagyona nagyságáról csak találgatások folynak – olykor multimilliomosként, de van, hogy milliárdosként ír róla a sajtó – persze szlovák koronában értve (ez említett Týden-listára való felkerüléshez legalább 15 milliárd forintnak megfelelő vagyon szükségeltetett). Hasonlóan, mint Z. Kollár, ő is jogászként emelkedett a pénzügyi elibe, Világi nevét az interneten is hozzáférhető szlovákiai cégjegyzék (www.orsr.sk) több mint harminc jelentős vállalattal hozza összefüggésbe, közülük többen (mint. pl. az OTP Bank szlovákiai vállalata) még ma is aktív szerepet tölt be. Legismertebb tisztsége a MOL-hoz tartozó Slovnaft olajfinomító részvénytársaság vezérigazgatói tisztsége. A dunaszerdahelyi születésű Világi meggazdagodása valóban egy mesébe illő történetnek tűnik. Sajtónak adott nyilatkozatai (ezekre rendkívül ritkán kerül sor) szerint tengerész akart lenni, azért is, hogy elhajózhasson a kommunizmusból. De mivel nem sikerült bejutnia a lengyelországi tengerésziskolába, a jogot választotta. Még a rendszerváltás előtt aláírta a kommunista rezsimet bíráló Néhány mondat kiáltványt, majd az 1989-es fordulat után az első szabad választásokat követően az akkori csehszlovák parlament képviselőjévé választották – mindössze 27 évesen. Kormánypárti képviselőként tevékenykedett itt, számos befolyásos személlyel került kapcsolatba. Ám pártja, a Független Magyar Kezdeményezésből lett Magyar Polgári Párt 1992-ben választási vereséget szenvedve nem jutott a parlamentbe. És akkor Világi lépett, politikusból ismét „főállású” jogásszá vált – elmondása szerint nagyon szerény körülmények között hozta létre ügyvédi irodáját. Ekkor még nem volt gazdag, egyik interjújában elmondta, hogy első autóját, egy Škoda Formant hitelre vásárolt. Ám minden megváltozott, amikor egy amerikai cég adott megbízást az ügyvédi irodának, az amerikai megbízás egyben amerikai ügyvédi honoráriumot is jelentett. A 150 dolláros órabér egy nap leforgása alatt nagyobb bevételhez juttatta, mint az egykori parlamenti képviselősége egy hónap alatt! És jöttek az újabb megbízások, még olyan nagy kaliberű vállalatoktól is, mint az U.S.Steel, emellett egész sor ingatlaneladási üzlet lebonyolításának részese lett.
Szlovákia leggazdagabbjainak listája a jövőben még nagyban változhat, ugyanis a feltételezések szerint többen tudják eredményesen titkolni vagyonukat, pl. úgy, hogy azt több társaságra vagy személyre (leggyakrabban családtagra) írják szét. Ugyanúgy előfordulhat, hogy a becsült vagyoni helyzetek néhány esetben túllépik a valódi tényállást, mint ahogy az is, hogy „alvilági” személyek rendkívül ügyesen őrzik inkognitóját a gazdagok körében. Talán, ha javul az ország gazdasági helyzete, a milliomosok és a milliárdosok sem ódzkodnak annyira a nyilvánosságtól. Bízva abban, hogy előbb-utóbb a közvélemény is belátja, hogy – ahogy a szegények sem – ők sem tartoznak mind egy „zsákba”. Nem tudni, mikor kerül erre sor, de Szlovákia lakossága egy néhány hete végzett reprezentatív felmérés alapján a Közép-Európa legoptimistábbika jelzőt kapta.
– Felvidék Ma –
