Pál apostol élete és küzdelme megannyiszor vetette fel már a keresztyén egység gondolatát és magasztos eszméjét. Valóban, korunkban a hitetlenség általános világáramlata növeli bennünk a vágyat az egyetemes egység iránt.
De vajon van-e egység egyáltalán, van-e esély rá? Az „egy akol, és egy pásztor” ígérete hányszor értelmetlen számunkra, mikor mi egyénenként és felekezeti közösségként azonosságunkat, őseink hitformáját féltjük.
Hát az Isten az ökumené alatt egyforma, arctalan hitsorsokat ért ?
Válasz: semmiképpen sem! Ő nem egyéniségünket kéri, csak a személyiségünk teljes átadását akarja. Ő minket akar birtokolni, s nem az arcunkat akarja elvenni.
Létrejöhet-e az egység most közakarattal? Vagy valóra válik Vladimir Szolowjov látomása, aki az Antikrisztusról írott víziójában azt vetíti előre, hogy már a jövő évszázadban létre fog jönni a keresztyén vallásfelekezetek egyesülése egy világcsászár uralma alatt, de addigra a hívők már csak a társadalom kicsúfolt és megvetett kisebbségévé zsugorodnak össze?
Felülről jövő egyesítő akarat és bölcs elszánás, legyen az egyházi vezetőké vagy világi hatalmasságoké, erre nézve csak kudarccal végződhet. Gondoljuk csak végig a történelmet.
Nagy Sándor vallásegyesítése éppúgy sikertelen maradt, mint Julianus Apostata kísérlete.
Akbár Indiában a keresztyénséget, a brahmanizmust és az iszlámot próbálta egyesíteni.
A nyugati és keleti keresztyénség egyesítése ugyanilyen okok miatt sikertelen maradt.
Hazai tájainkon a múltban Bethlen Gáboré az erdélyi románokat illetően hasonlatosképpen….
Hát akkor alulról jövő szándék és kezdeményezés? Válasz: nem!
Mi még egymást sem tudjuk elszenvedni igazán, és szeretni úgy, ahogy azt Isten parancsolta nekünk!
Mi hát akkor a jövője ennek a kérdésnek? Hisz az ígéret megvan rá ! Lehetséges-e egyáltalán?
Nem, nem lehetséges ! – DE ADATIK !
Bizonyosság az ígéreten túl, Isten Szentlelkének jelenléte és állandó munkálkodása a történelem első percétől az utolsóig!
Veni, sancte Spiritus! Jövel Szentlélek Úristen!
Felvidék Ma, Erdélyi János