Mihályi Molnár László jegyzete: A felvidéki magyarok társadalmi és közművelődési szövetsége, a Csemadok mementóként még a 60 éve kitalált logójába rejtve viseli a Felvidéket bekebelező Csehszlovákia nevét, és sokan továbbra is kisebbségnek mondogatják magukat olyan településen is, ahol más nemzetiségű csak átutazóban jár…
A kilencven év óta legyalult önismeret, öntudat és önbecsülés határozottsága nélkül és a fiatal nemzedék támogatása híján a Csemadok bekerül a térség szociográfiai érdekességeinek tárlójába, mivel jelenleg, a legutóbbi dunaszerdahelyi közgyűlés alapján, a „futottak még” kategóriába sorolta magát.
Igazi gittegylet teljes vezérkarral, küldöttgyűléssel és a régi kommunista időszakban bevált, elavult alapszabályzattal.
Hrubík Béla maradt az elnök, Köteles László az elnökhelyettes, és maradt az eddigi alapszabályzat is, és a program sem vállal fel semmi újat, az ifjúságról pedig továbbra is csak a retorika szintjén esik szó, de a progresszív megújulni akarás hiányában megfiatalodásra sajnos nincs esély. A legközelebbi országos közgyűlés már talán a nyugdíjas klubok találkozója lesz, s akár az egykori kommunista párttagok pártcsoportját is össze lehet majd hívni.
Csak a keleti küldöttek (s elszórva egy-két kivétel) látják tisztán, hogy az egyetlen szlovákiai magyar napilap egy idegen szemléletű, tulajdonú és szellemiségű szennylap, amely céltudatos aknamunkával rombolja a magyar nemzeti értékeket, amelyek eddig, a kilenc évtizedes idegen megszállás alatt megtartottak bennünket. Csupán a keleti küldöttek támogatták azt is, hogy a nemzetközi jogrenddel és gyakorlattal összhangban kell támogatni a magyar nemzet felvidéki önrendelkezési óhaját. S a Csemadok-küldöttek többsége nem nagyon szeretne együttműködni a Magyarok Világszövetségével sem, mely az egyetlen, a teljes Kárpát-medencére és a világra kiterjedő magyar érdekvédelmi szövetség, s ráadásul nem áll nemzetközi titkos társaságok befolyása alatt.
A Csemadok a langyos középúton marad a felvidéki magyar közéleti palettán, elfogadja a megalázó alamizsnákat, mert néhány ember szeret tetszelegni, szervezetesdit játszani, éldegélni a pályázati garasokból. Miközben az állam milliókat pazarol el adónkból olyan dolgokra, amelyek elősegítik felszámolásunkat, s nekünk majd már egy lapunk sem marad arra, hogy legalább lejegyezzék, mint csuknak be sorra iskoláink az elkövetkező évtizedben.
Koncepció és jövőkép ill. határozott nemzetstratégia nélkül ez a szervezet is beleszürkül abba a falba, melyből népünk sírkövét faragják majd ki. Csak egy-két helyi csoport fogja folytatni szélmalomharcát az elemekkel és a szlovák nacionalizmus egyre megújuló támadásaival szemben. Ha már pusztulni kell, akkor legalább emelt fővel tegyük !
Mihályi Molnár László
