Az uniós országok állam-, illetve kormányfői csütörtökön kezdődő találkozójukat jórészt annak szentelik, hogy mindenki számára elfogadható biztosítékot adjanak a Lisszaboni Szerződést ellenző és a ratifikációs okmány aláírását megtagadó Václav Klaus cseh köztársasági elnöknek. Eredetileg pedig inkább az új vezető EU-tisztségek betöltésének személyi kérdéseiről egyeztettek volna. A Lisszaboni Szerződés elfogadásával a tagállamok számos kérdésben nemzeti szuverenitásuk egy részét uniós kézbe adják, s ebben Klaus „európai szuperállam” veszélyét látja, amivel nincs ugyan egyedül Európában, de sehol nem többségi ez az álláspont. A cseh elnök azzal is előállt, hogy országát ki kell vonni a szerződéshez kapcsolódó alapjogi charta hatálya alól, nehogy kártérítést követelhessenek elkobzott vagyonuk után azok a szudétanémetek, akiket a II. világháború után tömegesen űztek el Csehszlovákiából.
Az elemzők többsége szerint Klaus aggodalma alaptalan, az EU-csúcs résztvevőinek tehát arra kell választ adniuk, miként nyugtassák meg egy tagország alaptalanul aggódó államfőjét.
A „cseh biztosíték” mibenléte azonban nem közömbös. A tagállamok óvakodnak egy újabb ratifikációs folyamattól, másfelől Magyarország és Ausztria hallani sem akar arról, hogy az EU megemlítse és ezáltal mintegy megvédje a Beneš-dekrétumokat. Az ügyet bonyolítja, hogy Szlovákia most már ugyanolyan biztosítékokat igényel, mint amilyeneket a csehek kapnak.
A csúcson a magyar küldöttséget Bajnai Gordon miniszterelnök vezeti. Bajnai szerdán leszögezte: a kormány az Európai Tanácsülésen támogatni fogja a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos esetleges félreértések tisztázását, nem támogat viszont semmilyen olyan törekvést, amely akár közvetlenül, akár közvetve a németeket, az osztrákokat és a magyarokat a kollektív bűnösség elve alapján sújtó Beneš-dekrétumok rehabilitálására, igazolására irányul.
MTI
