Csécs (Čečejovce) a Kassa-Rozsnyó főút mentén fekszik, Szepsitől 7,5 km-re keletre. A település központi részén az út egyik oldalán áll az Olajbanfőtt Szt. János-templom, melyet 1800-ban építették.
Szembe vele találjuk az I. és II. világháborúban elesettek emlékművét, melyen a magyar Szent Korona másolata díszeleg. A koronát 1945-ben ásták el nem messze az emlékműtől, majd vörös csillag került annak tetejére. Azt 1968-ban távolították el. 1989 után helyezték vissza az emlékmű tetejére a koronát, ami a szlovák nacionalista sajtóban nagy visszhangot kapott. Ám azóta is ott áll. Vele szemben, a református templom felé vezető út másik oldalán áll a klasszicista kastély, mely a 18. sz.-ban épült. Néhány éve árveréseket és kirakodóvásárokat tartottak benne.
Az említett templom mellett – szemben a Szirmay-kastéllyal – található a temető, melynek egyik sírját figyelmükbe ajánljuk. Az északi sarokban nyugszik gr. Teleki Sándor (1910-1944), akit SS-ek gyilkoltak meg a háború vége felé, mert nem volt hajlandó a reábízott leventéket esztelenül feláldozni. Ugyanis a fiatalokat hazaküldte. A magyar tiszt parancsára megállították és szétoszlatták csoportjukat, mert félő volt, a frontra viszik őket és értelmetlenül feláldozzák életüket. A helybéliek találtak rá vérbe fagyva 1944. november 22-én reggel a Makranc felé vezető úton. A SS-ek elcsalták őt egy megbeszélésre, majd végeztek vele.
A falu határában talált 37.000 éves kőeszközök, bizonyítják az őskor óta lakott helyen járunk.
A települést 1317-ben említik először (Cech). Csécs a régi magyarban kanyaró, himlő értelmű. Első tulajdonosai ismeretlenek, 1365-től az Aba nemzetségbeli Szikszai Imre fia Péter tulajdona. A nagyidai uradalomhoz tartozott, mely 1402-ben a Perényieké lett. Perényi János Giszkra János fogságába esett, ám a hatalmas váltságdíjat képtelen volt kifizetni, így a nagyidai uradalom Giszkra kezére jutott. Ő kapitányának, Modrar Pálnak adományozta. Mátyás idejében a börtönt szenvedett Perényi János fia feleségül vette Modrar Katalint, s így a birtok egy része visszakerült a Perényiek kezére. A másik rész Modrar-kézen maradt. Majd a Tharczay, Bozinkay és Pédery család tulajdonába ment át. A 15. sz. végén a lakosok zömének magyar neve van. A következő században a Perényiek, Czeczeiek és Draskovicsok birtokolják. A török időkben a betörések miatti félelem, illetve a rendi felkelések miatt elnéptelenedett. 1696-ban szerzi meg a település egy részét a kálvinista Szirmay család, akik igyekeztek azt felvirágoztatni. A falu akkori birtokosa magyar családokat telepített be. Ezt követően szlovák, lengyel és ruszin telepesek is érkeztek a vidékre (1720 után). Vályi András még magyar falunak mondta 1799-ben. Határában az Okolicsányiaknak is voltak birtokaik. A Szirmayak vagyona a 19. sz.-ban mások kezére került, egy résznek maga a község lett a tulajdonosa. Fényes Elek szerint (1847) Csécs, magyar falu, Abaúj vármegyében 874 katolikus, 10 evangélikus, 300 református és 65 zsidó lakossal. Két templomon kívül zsinagógával is rendelkezett. A 19. sz. végén sokan Amerikában kerestek szerencsét.
A második világháború végén hat hétig állt itt a front, ami komoly civil áldozatokkal járt. Anyagiakban is komoly veszteségek érték a települést.
Az 1945 után szomorú korszaknak Imrich Sedlák (Bárca, 1916 – 1998) volt csécsi tanúja. 1940-ben Kassán szentelték pappá, majd Hernádnémetiben (1941), Olaszliszkán (1942), Battyánban (1945), Berzéken, Aranyidán (1947) és Csécsen szolgált innen hurcolta el a kommunista csehszlovák rendőrség Mocsonokra (1950), a nyitrai püspöki uradalomban berendezett internálótáborba. Szabadulása után Cékére (1955) került, végül nyugdíjaztatásáig (1993) Perény plébánosa lett. Ide büntetésből helyezték, mivel egyik korábbi szolgálati helyén népdalokat gyűjtött, s rosszindulatból bevádolták a püspöki hivatalban, hogy azért fizet az embereknek a kocsmában, hogy pikáns dalokat hallgathasson. Holott népdalgyűjtéssel foglalkozott, s a dalok között nyilván akadtak pajzánok is. Szülőhelyén temették el.
Nos, Csécsi szolgálata idején (1948-50) szlovákosító tanfolyamot tartottak a faluban, mely a járásban kényszerből elsőként reszlovakizált és így lakosai megmenekültek a deportálástól. Sedlák – komolyan véve papi hivatását – nem volt nacionalista. Aggódva érkezett a magyarok által lakott faluba. „Tudatában vagyok annak, hogy a mostani körülmények között már puszta jelenlétem is »szlovákosít«. Meggyőződésem, hogy az erőszakos és felforgató munka nem sokat ér – ezért visszafogom az iramot, hogy ezzel enyhítsem a csécsiek lelki fájdalmát (magam is ismerem ezeket az érzéseket az 1938 – 1944-es évekből) és megpróbálom számukra elfogadhatóbbá tenni a jelenlegi rendszert, amely azért, hogy országunk a csehek és szlovákok nemzeti állama lehessen, az óriási német és az ugyancsak nagyszámú magyar kisebbség kitelepítésével és szlovákosításával a radikális megsemmisítés útjára lépett.
Félek e magatartás bűnösségétől, bár a nemzeti sovinizmus állami okait nem tudom visszafordítani. A kiút talán egy nemzetek feletti nyelv, az eszperantó lehetne egybekötve a felebarát és az idegen szeretetével.”
De ami miatt elsősorban ajánljuk felkeresni e települést az az ősi református templom, mely bár kora-gótikus (1300 k.), néhány román stílusjegyet mégis megőrzött (masszív falak, kör alakú ablaknyílás, freskódíszítés), csaknem eredeti formájában. 1703-ban, II. Rákóczi Ferenc felkelése idején került a templom a reformátusok kezére annak ellenére, hogy a településen kisebbségben voltak. A felszentelési keresztek a templomépítés időszakából valók. A magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával állították helyre (1993-2002). A kisméretű szentélyt falképek díszítik (1300-50), melyeket 1893-ban Myskovszky Viktor (1838-1909) kassai rajztanár ismertetett és Huszka József (1854-1934) etnográfus, művészettörténész, rajztanár bontotta ki 1898-ban a további jeleneteket. Ezek Jézus életének jeleneteit kronológiai rendben ábrázolják (Angyali üdvözlet /Mária rokkával/, Jézus születése, az elsőszülöttek lemészárlása, a szent család menekülése Egyiptomba, a 12 éves Jézus tanít a jeruzsálemi templomban, Jairus lányának feltámasztása, imádság az Olajfák hegyén, Utolsó vacsora, Pilátus előtt, golgotai jelenet, Mária halála, Jézus bevonulása Jeruzsálembe) úgy, mint a diadalíven is medalionokban mellképeket láthatunk (Szt. István és László, próféták).
A mennyezetet a Maiestas Domini (Krisztus király) uralja, körülötte a négy evangélista szimbólumával. A felvidéki középkori falfestmények sorában e freskók jelentős szerepet töltenek be és alátámasztják az olasz trecento hatását a közép-európai képzőművészetre. Bár ebben az esetben közvetett hatásról beszélhetünk, ami a szomszédos Gömör virágzó festészeti hagyományán keresztül érkezett ide.
A templom mellett található a 18. sz.-i harangláb, melyet többször átépítettek. Legutóbb 1985-ben, mivel összeomlás fenyegette. Ekkor deszkázták be kívülről. Nagyharangja a község legrégebbi harangja. Vélhetőleg a 15-16. sz.-i nevezetes iglói Gaal-műhelyben készült. A kisebbiket Kisgejőcön (Kárpátalja) Egry Ferenc (1890-1940) öntötte (1929).
A településsel kapcsolatosan meg kell említenünk id. Csécsi, vagy Tsétsi Jánost (Szakoly, 1650 – Hegyalja, 1708) sárospataki református tanárt és költőt. Szegény sorsú szülők gyermekeként alig három éves korában édesanyjával együtt a zsákmányoló törökök fogságába esett és Egerbe hurcolták, honnét csak 1655-ben száztíz tallér ellenében szabadult meg. Ezt az összeget nagyrészt Kormos Ferenc tette le. A hátralékot 1656-ban mint fogoly vasban koldulta össze atyja vezetése alatt. A következő évben jótevőjükhöz, Kormoshoz költöztek Csécsre. Itt kezdte meg tanulmányait s azért vette föl a Csécsi nevet. 1660-ban visszatért a család Szakolyra. Előbb Nagyidán, később Szepsiben tanult. 1664-ben a sárospataki felsőbb tanulók (tógátusok) sorába iratkozott be, de nem tudott ruházatot szerezni, így a híres kassai iskolába ment át. 1686 elején sárospataki tanár és igazgató lett. Hallgatói mintegy harmincan lehettek, tanított a mit lehetett, vagy inkább mindent. Az iskolát 1687-ben szétkergették, a tanulók egy része Gyulafehérvárnak vette útját, Csécsi pedig a megmaradtakkal Göncön telepedett le. Nyolc év múlva 1695. május 20-án Kassára ment át az iskola. Innen sok küzdelem után 1705. május 14. tért vissza Sárospatakra, mivel II. Rákóczi Ferenc azt visszaadta. Még ez évben küldték követül a Zemplén megyei református egyházak részéről a szécsényi országgyűlésre. 1706. június 4. otthonában villám terítette földre, de túlélte. Azután is számos zaklatásnak volt kitéve. Buzgó és amellett tudós tanár volt, ki a tudományoknak minden ágát egyforma jelességgel tanította. Fia János folytatta munkásságát.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
További képek a Képgalériánkban
A csécsi református templom
A templom belseje
Szent Mihály arkangyal
