Töredelmesen bevallom, hogy e néhány sor megírására a Most-Híd képviselőjelölt-listájának olvasása „ihletett”.
Politikusszemmel kezdtem tanulmányozni a listát, de rövidesen előbújtak régi (azt hittem, már elfelejtett) pedagógus-reflexeim. Sőt, kezdtem újra érezni azt a nehezen megfogalmazható, de kortársaim számára bizonyára ismerős szorongást, amit pedagógusként a szociban tapasztaltam, ha a meggyőződésem és a hivatalos ideológia került szembe egymással.
Nem kívánok ezzel bővebben foglalkozni, mert aki felnőttként megélte, úgy is tudja, mire gondolok, a fiataloknak meg hiába is magyaráznám, nem értenék, annyira abszurd.
A nevek között számos magyar és feltehetően szlovák tanítót, tanárt fedeztem fel. A magyar iskolában tanító pedagógusoktól szeretném megkérdezni (bár feltehetően nem kapok választ), hogyan akarják meggyőzni a szülőket, hogy magyar iskolába írassák a gyermeküket, mennyire fontos az anyanyelv a nemzeti identitás megőrzésében, ha szlovák kollégáik ennek ellenkezőjéről szónokolnak. Tapasztalataim szerint általában addig tudunk csak békésen eszmét cserélni az iskolák eredményeiről és gondjairól, amíg nem kerül sorra a beiratkozás, főleg ha egy faluban a magyar és a szlovák iskola egymás konkurensei. Azonnal előhozakodnak az ismerős „érvekkel” a szlovák nyelv gyakorlati pótolhatatlanságáról, az érvényesülés lehetetlenségéről, ha a gyermek magyar iskolába jár, stb.
Ha pártjuk nem magyar, nem etnikai, hanem kompromisszumra törekvő (a 150-es lista és a nyilatkozatok szerint) 30 %-ban szlovák párt, akkor gond van, mert mi történik akkor, ha a kompromisszum ára éppen az anyanyelvű (magyar) oktatás lesz? Esetleg az „alternatív” oktatás lesz a megoldás?
Mit mondanak a szülőknek?
Eddig az fékezte – bár nem állította meg – a felvidéki magyarság asszimilációját, hogy a magyar iskolákban a pedagógusok többsége megalkuvást nem ismerő magyar fiatalokat nevelt. Most majd mi következik? Legyünk is magyarok, meg nem is?
Félreértés ne essék: Aki ismer, vagy olvasta egy-két írásomat, tudja, nem vagyok egy konfliktust kereső, összeférhetetlen ember, de vannak dolgok, s a magyarságunk ilyen, ahol sem megalkuvást, sem tréfát nem engedhetünk meg magunknak, ha meg akarunk maradni magyarként itt is, ellenségek és hamis próféták között.
Dolník Erzsébet, Felvidék Ma
