A Szlovák Nemzeti Tanácsba, húsz év után először, nem került be az egykor legerősebb pártnak számító Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, mely még öt százalékot sem kapott a választásokon. A szlovák politikából így végleg távozik és feledésbe merül az az ember, aki évek hosszú során formálta és deformálta a szlovák politikát, írja a Pravda mai száma. A baloldali napilap szerint Vladimír Mečiar politikai karrierjének vége nem is annyira az 1998-as választások után következett be, amikor nagykoalíció alakult ellene, hanem Robert Fico színre lépésekor.
Két évvel azután, hogy a párt ellenzékbe szorult, megpróbálkozott a belső reformmal. A HZDS elnevezés a Néppárt (Ľudová strana) elnevezéssel bővült. Ennek az volt a célja, hogy a külföldi néppártokhoz hasonlóan konzervatív és kereszténydemokrata értékeket is felvállal. A párt azon igyekezete azonban, hogy egy szélesebb politikai család tagjává váljon, nem volt túl sikeres, végül az Európai Demokratikus Pártban kötött ki.
A pártot végül az a valaki temette el, aki egyúttal a mozgalmat megalkotta: Vladimír Mečiar. A tradicionális választó ugyanis kezdettől fogva a pártelnök miatt támogatta a HZDS-t. Ha ugyanis a pártelnök valaki másnak adta volna át a posztot, már jóval előbb megpecsételődött volna a HZDS sorsa, mivel a választók ezt árulásként fogták volna fel, írja a Pravda, megjegyezve, hogy talán egyetlen pártból sem váltak ki ennyien, mint éppen Meciar pártjából. A legismertebbek ezek közül Milan Kňažko, Ivan Gašparovič, Viliam Veteška, Tibor Mikuš, Milan Urbáni vagy éppen Zdenka Kramplová. Közülük sokan új pártot vagy politikai tömörülést hoztak létre, jegyzi meg a Pravda.
A napilap szerint a HZDS az a párt, mely képtelen volt az önreflexióra, és az 1992-es választások óta közel egymillió szavazatot vesztett. Mečiar, aki az elveszett választások után kerüli az újságírókkal való találkozást, végleg politikai veteránnak számít, aki a „medvéknél lelhet vigaszt”.
Pravda, Felvidék Ma
