Úgy fest, Bugár végül mégis csak megtörte Lipšic belügyminisztert. Nagyon érzékeny dologban. A kettős állampolgárság betiltására, mellyel Szlovákia Orbán terjeszkedésére válaszolt, most az eltörlés vár. És egy körmetlen-fogatlan törvény lesz helyette Bugár diktátuma szerint.
Bugár titokban tárgyalt a kormányhivatalban Lipšiccel és Dzurindával az állampolgársági törvény új formájáról. És kikényszerítette, hogy a szankciókat töröljék belőle.
Bugár beavatkozásának következményei kellemetlenek lehetnek Szlovákia számára. Ez ugyanis azt jelenti, hogy Iveta Radičová kormány meghátrál a kettős állampolgárság kérdésében Orbán Viktor elől. Annak ellenére, hogy az „agresszor” nem Szlovákia volt, hanem Orbán új kormánya.
Lipšic és Dzurinda ugyan ismételgetik, hogy Orbán törvénye elfogadhatatlan számukra, csakhogy… Nem tudnak mit kezdeni vele. Új törvényükből hiányoznia kell a szankcióknak (büntetéseknek), melyek azokat sújtanák, akik megszegik. Ezzel értelmét veszti a jogszabály. Orbán szabad kezet kap nagy-magyar játékaihoz. Lipšic és Dzurinda miniszter ezt nagyon is jól tudja. Lipšic és a KDH képviselői a választások előtt Fico tiltó törvényét megszavazták. Akkor is, ha az túl kemény volt és túl kockázatos (ha a kormány a szófogadatlan magyarokat megfosztotta volna állampolgárságuktól, az csak Magyarország javát szolgálta volna, tehát Magyarország érdekét, nem Szlovákiáét). Dzurinda 2003-ban még kitartóan visszaverte Orbán kettős állampolgárságot előkészítő törvényét, az ún. kedvezménytörvényt… Ma Lipšic és Dzurinda is hátat fordít eredeti véleményének. Bugár nyomására.
Pontosabban: még mindig Csáky nyomására. És az MKP-éra. A Fidesz nacionalistáinak kulcsfontosságú partnere ugyanis az MKP volt, az jelenleg és a jövőben is az MKP lesz. Nem Bugár, akit a magyar radikálisok árulónak tartanak. És itt a probléma gyökere. Bugár magyar-szlovák Most-ja kezdi elveszíteni a magyarok támogatását. Ha Bugár törékeny pártját játékban akarja tartani továbbra is, be kell keményítenie. És vissza kell térnie az MKP nemzeti programjához. Ideális terepnek mutatkozott az államnyelvről és az állampolgárságról szóló törvény, amelynek segítségével újra a magyar érdekek rettenthetetlen harcosaként tüntetheti fel magát. Ideális időpontnak pedig az október-november, amikor az MKP-nak és a Most-nak is mozgósítani kell erejét a kommunális választásokon. Egyszerűen: ha a Most nem akarja, hogy az MKP hengereljen a régiókban, harcias fegyvercsörgéssel kell magára terelnie a figyelmet. Magyar csatamezőn, magyar elvek szerint.
Bugár harcos fellépésein csak két dolog kelt megütközést. Az egyik, hogy egyáltalán nem hallani szlovák megszólalásokat a Most vezetéséből. Sőt, több mint valószínű, hogy olyan vezetők, mint Rudolf Chmel nem is sejtik, hogy Bugár és Solymos miről tárgyal nagy titokban Lipšiccel és Dzurindával. A második: hogy a szlovák kormányban Bugár nem ütközik keményebb ellenállásba a szlovák „jobboldali” pártoknál. A KDH csöndesen letette a fegyvert, az SDKÚ szégyenlősen lesüti a szemét, a SaS pedig az eltűntek listájára került. És még Matovič sem fogott szagot, hogy itt az újabb lehetőség…
Különösen hangzik, de a „szlovák jobboldali kormányban” egyetlen, nemzetileg érzékeny párt ül. A Híd.
Hospodárske noviny; Dag Daniš, ford. Felvidék Ma
