Huszonnegyedik alkalommal rendezte meg a Városi Kulturális Napokat Pozsonyban a Csemadok városi szervezete. A rendezvényekben gazdag három hónap értékelésére kérte portálunk Jégh Izabella városi elnököt, aki előre bocsátotta: ebben a legnagyobb szlovákiai szórványban főállású alkalmazottak nélkül szerveződött minden, de az áldozatkész tagságnak köszönhetően semmi nem zavarta meg a programok megvalósítását.
– Pozitívum nálunk, hogy több szervezet érdekelt a rendezvénysorozatban. A VKN programjainak alapját lényegében az egyes alapszervezetek (Püspöki, Ligetfalu, Óváros) programjai alkotják. Ehhez jön még más szervezetek programja, például az SZAKC által szervezett rendezvény, ami általában kiállítással egybekötött előadás, vagy az iskolák, illetve JAIK által szervezett műsorok, ha azok az október-november hónapra esnek. Több esetben van közös rendezvényünk a Szlovákiai Magyarok Múzeumával is, így 14-15 rendezvényen is találkozunk – mondta el Jégh Izabella.
– A hagyományos közösségi rendezvények közül melyiket emelné ki?
– Több éves hagyomány a nyitórendezvény. Ezt a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezete szervezi. Október első vasárnapján tartják a Kitelepítési Emléknapot. Ennek kapcsán, szentmisén vesznek részt, utána pedig az iskola kertjében felállított kopjafánál koszorúznak a jelenlévők. Délután a Vetvár művelődési házban műkedvelő színjátszók mutatkoznak be.
Jó hangulatúak és szintén hagyományosak a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége brünni alapszervezetével közös szervezésű „56”-os megemlékezések októberben, és a bécsi Europa Clubbal közösen szerveződő hasonló rendezvény minden november első szombatján Deutsch Altenburgban. Brünnben a városi választmány biztosítja a magyar nyelvű szentmiséhez a lelki atyát és orgonistát, Bécsben pedig a közreműködő énekkart. Ez utóbbi már túlnőtte keretét, mert évről-évre többen jönnek el és az idén már harmadszor voltak jelen vendégek Mosonmagyaróvárról is. Elmondható tehát hogy a megemlékezés három határ menti város kulturális szervezeteinek közös rendezvénye.
– Tudjuk, hogy a városi alapszervezetek saját munkatervük szerint előre készülnek a kulturális napok rendezvényeire, és fontos számukra, hogy ezek megvalósuljanak. Vannak színházi előadásaik is, a közönségszervezéssel azonban alkalmazott nélkül sok gondjuk lehet.
– Így igaz. Az utóbbi években mindig ráfizetéses a színházi előadás. Elég nagy az összeg, amit az előadásért ki kell fizetni, mivel jelentősek a színház szállítási költségei. Tekintettel az emberek pénztárcájára, és persze a korösszetételre, hisz nálunk magas az átlagéletkor, mivel sok a nyugdíjas, nem kérhetünk sokat a belépőjegyekért. Ám, ha a 350 fős nézőtér megtelne, akkor a kiadás és a bevétel kiegyenlítené egymást. De sajnos, ez nincs így. Egyre kevesebben tartják fontosnak, hogy hazai színházaink előadásait megtekintsék. Az elmúlt években hiányozott a fiatal korosztály, a közép- és főiskolák diáksága. Az idei kulturális napokon hál Istennek ez nem volt jellemző. Ez egyértelműen a József Attila Ifjúsági Klub új vezetésének, illetve a Duna utcai gimnázium vezetésének köszönhető. Ki kell emelnem, hogy a színházi előadásokat állandó jelleggel nagy létszámban látogatják a pozsonypüspöki iskola diákjai és pedagógusai is.
– Jövőre jubilál a rendezvény. Huszonötödik alkalommal valósítják meg. Terveznek-e valami rendkívülit, olyasmit, ami még nem volt – legalább álmaikban?
– A műsor struktúráján nincs szándékunkban változtatni. Ám nagyon szeretnénk, ha a „Napok” keretében mindkét hazai színházunk művészei bemutatkozhatnának. A Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának a „Napok” szervezésénél nagyon jó az együttműködése a Ružinov Művelődési Ház kulturális osztályával és igazgatónőjével, Eva Filanová asszonnyal. Még soha nem volt probléma a terem foglalásával és bérletével. Elmondhatjuk, hogy a magyar kultúrának – s itt említem meg, hogy bármely magyar szervezet kérje is – mindig otthont adtak, legyen az színházi bemutató, táncház, vagy éppen kiállítás.
Jó az együttműködésünk a Szövetség a Közös Célokért társulással, annak igazgatójával, Pogány Erzsébettel, a Magyarok Múzeumával, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetével, a Pozsonyi Casinóval, az iskolákkal, óvodákkal, gimnáziummal, és most már a József Attila Ifjúsági Klubbal is. Nem feledkezhetünk meg az egyházról, azaz a pozsonypüspöki plébániáról és a Ferences-rendiek templomáról sem. S hogy a Csemadok Országos Tanácsával is van közös rendezvényünk, az már szinte természetes. A nemzetközi együttműködésről fentebb már említést tettem. S még megemlítem, hogy a XXIII. VKN két nagy rendezvényéhez anyagilag járult hozzá Budapest XVI. Kerületi Önkormányzata, amellyel a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének, az önkormányzatnak köszönhetően, van baráti kapcsolata. Meglátjuk, egy év múlva mi mindenre futja majd – ötlettel, de időből és anyagiakból is.
– Egyéni anyagi támogatói, szponzorai, mecénásai a rendezvénysorozatnak nincsenek?
– Négy-öt éve még akadtak anyagi támogatóink is, de sajnos, a válság közbeszólt, így kénytelenek vagyunk önellátók lenni. Hogy önellátók lehetünk, csak annak köszönhetjük, hogy a választmány elnöke, Duka Zólyomi Árpád öt éven keresztül, amikor európai parlamenti képviselő volt, havonta rendszeres összeggel támogatta a választmány tevékenységét, s nem utolsó sorban annak is, hogy nagyon sok mindent saját magunk végzünk el, amiért már nem kell fizetnünk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az évtizedes jó személyi kapcsolatok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a „Napok” rendezvényei ne csak sikeresek, változatosak, de aránylag olcsók is legyenek. És ha a rendszeres anyagi támogatókról szólok, meg kell említenem a Miniszterelnöki Hivatalt, a Szülőföld Alapot és a Csemadok OT-t is. Nélkülük szegényesebben dolgoztunk volna. Nekik is részük van benne, hogy a Pozsonyi Városi Kulturális Napok rendezvénysorozata fogalommá vált. Ennek megfelelően szeretnénk megünnepelni negyed évszázados évfordulóját is.
– Sok erőt és sikert kívánunk hozzá!
Szőke Éva, Felvidék Ma
