Novemberben lezajlottak a szlovákiai helyhatósági választások, nyilvánosságra kerültek az első értékelések. Mivel ezek nagyrészt a felszínt érintették, talán nem érdektelen néhány vonatkozást alaposabban is szemügyre venni.
A nemzeti populizmus megerősödött
A számok azt mutatják, hogy igaz az az általános vélekedés, amely szerint a függetlenek után a választások győztese Robert Fico Smer (Irány) nevű pártja. Talán nem követek el indiszkréciót, ha ideírom, hogy ebben a pártban sok polgár az elkövetkezendő kormánypártot látja. Az sem titok, hogy ez a párt megalakulása óta nagyon erőteljesen használ politizálásában marketingelemeket. A számok tehát jobb eredményt sejtetnek, mint amilyen az a valóságban. A szlovák elemzők szerint ugyanis két párt viszonyult nagyon lazán a jelölésekhez: a Smer és a Most-Híd. Ők azt a taktikát követték, hogy saját jelöltként tüntettek fel mindenkit, aki hajlandó volt elfogadni a támogatásukat – bizonyos régiókban szó szerint vadászták a jelölteket, különféle ígéretekkel próbálták őket megnyerni. A konzervatív pártok, amelyek hosszú távon próbálnak gondolkodni, az ellenkező filozófiát követték: csak a megbízható jelölteket vállalták fel pártjelöltként, igyekezvén elkerülni azokat a problémákat, amelyek a múltban egy-egy helyi pártfunkcionárius átgondolatlan, sőt olykor káros tevékenységéhez kötődtek. Eltérő tehát a két filozófia által létrejött helyi politikai struktúra szerkezete, s bizonyára a terhelőképessége is az. Nem kizárt, hogy ez idővel némileg korrigálja majd a jelenlegi számmisztika alapján kimondott ítéleteket.
Bár igaz az a megállapítás is, hogy számszerűen független polgármesterekből és helyi képviselőkből van a legtöbb, ezt a csoportot sem értelmezhetjük homogén egésznek. Legkevesebb három különböző hozzáállást figyelhetünk meg esetükben. Az első azt mondja, hogy nem egészséges főleg a kis községek helyi politizálásába túl erősen bevinni a pártpolitikát. Ő távol akarja magát tartani a pártokra az adott településen vagy régióban rárakódott véleményhalmaztól. A második taktikázni akar: mindig ahhoz csapódik, ahonnan a legtöbb hasznot reméli. A harmadik a kényszerhelyzetnek engedelmeskedik. Ebbe a kategóriába tartoznak az MKP azon jelöltjei is, akik a peremvidéken indultak, ott, ahol a magyarság erős kisebbségben él. Ők a párt szerveinek beleegyezésével indultak függetlenként, és sikerük jelentősen feljavítja az MKP számszerű eredményét.
Magyar vonatkozások
Sokan írják, mondják, hogy lezajlott a harmadik fordulós csörte az MKP és a Most-Híd között. A tavalyi megyei választások után a jelenlegi helyhatósági választásokon is az MKP eredménye a jobb. Ez fontos jelzés a szlovákiai magyar közösség részéről kifelé is, de önmaga számára is. Ám amint a júniusi választások után elmondtuk, hogy a helyzet nem annyira rossz, mint az első látásra tűnik, most is elmondhatjuk, hogy a helyzet nem annyira jó, mint azt csupán a számok mutatnák. Júniusban ugyanis – a választási eredmények nyilvánosságra kerülte után – sokan elmondták, túl könnyű kézzel szavaztak, s nem akarták az MKP kiesését a parlamentből. Most viszont a szlovákiai magyar társadalom mélyebb struktúráiban rögzült egy jelentős mérvű megosztottság, amely rányomja majd bélyegét a jövő folyamataira.
Magyarországi médiákban is megjelent több olyan felvetés a történtek kapcsán, amely nem pontos, sőt, bizonyos esetekben káros. Engedtessék meg röviden felvázolnom őket.
Az első probléma főleg a mi ügyünk, ezt a szlovákiai magyar közösségnek kell kezelnie. Nem tartanám igazán szerencsésnek ugyanis, ha a felvidéki/szlovákiai közélet problémáival kapcsolatos figyelmet túlontúl csak a két párt rivalizálására fókuszálnánk. Ez az elem természetesen nem hagyható ki a napi- vagy nagyobb ívű politikai értékelésekből, hiszen a szlovákiai magyar társadalom jelentős gondokkal küzd, s van egy párt, amely elsősorban az eme társadalomhoz tartozó polgárok szavazataival jutott be nemcsak a parlamentbe, de a kormányba is. Ők tehát hatalmi pozíciókba kerültek, s ez kötelez. Törvényszerű tehát, hogy elsősorban velük szemben fogalmazódnak meg elvárások, nekik kell bizonyítaniuk. Az MKP-nak pedig nemigen marad más, mint hogy ezt számon kérje rajtuk, ha kell, konfliktusok árán is. Ám ennek ellenére mondom, nem szabad túlontúl belemerevedni ebbe a belső küzdelembe, nehogy ez egy idő után energiaőrlő iszapbirkózássá váljék. A köldöknézés nem megoldás, a horizont a közösség jövője érdekében kifejtett tevékenység kell, hogy legyen. Ebből a szempontból pedig nem az a meghatározó, kik vannak a kormányban és mit mondanak, hanem az, mit cselekszenek. Persze, egyre több jel mutat arra, hogy az ilyen önkorlátozás nem lesz ez egyszerű, hiszen azt is látnunk kell, hogy a Most-Híd létrejötte és működtetése mögött elejétől fogva ott van a magyarországi (volt?) szabad demokrata – liberális háttér.
Nincs két magyar párt
A magyar médiában is gyakran felbukkan a fenti leegyszerűsítő megjelölés a két párttal kapcsolatban, amely félrevezető és káros. Ahhoz, hogy ez ügyben tisztán lássunk, világosan érzékelnünk kell a két párt létének valós okát és a közöttük levő különbségeket.
A Magyar Koalíció Pártja egyértelműen magyar pártnak definiálja önmagát, és a szlovákiai magyar közösség fennmaradása és fejlődése érdekében kíván tevékenykedni. Elsősorban magyar politikusokat és szakembereket próbál helyzetbe juttatni, tárgyalási nyelve és gondolkodásmódja egyértelműen magyar. Természetesen korrekt kapcsolatokat akar kiépíteni a tisztességes szlovákokkal is, de az elfogadható partnerség, és nem az alárendeltség elve alapján.
A Most-Híd önmagát vegyes pártnak definiálja, létrejöttének oka lényegében a szlovákiai magyar gazdasági elit egy részének lázadása a párt 2007-ben megválasztott vezetése ellen, amely csökkentette az ő befolyásukat az MKP-ban. A folyamatban nem hagyható figyelmen kívül a szlovák politikai érdek és a személyes sértődöttségek hatása sem. Ennek a pártnak a tárgyalási nyelve vegyes, gondolkodásmódja a szlovákságnak megfelelni akaró alattvalói gondolkodás. Akár európainak is lenne gondolható az a tény, hogy szlovák politikusokat is helyzetbe hoznak (ezt egyébként az MKP is teszi bizonyos fokig), a szlovák sajtó figyelmeztet azonban arra, hogy a hozzájuk csapódott szlovákok minősége és indítéka változó – s ez a jövőben problémák forrása lehet. S ami a legfontosabb: a párt a legsikeresebb Pozsonyban és Kassán volt, ahol a legnagyobb az asszimilált és a félasszimilált magyarok aránya. Ez a párt tudatosan erre a rétegre épít, mintegy feloldozva őket a lelkiismeret-furdalás terhe alól, s azt sugallva mindenkinek, hogy ez egy modern jelenség, ez a jövő útja.
Ez tehát a legnagyobb probléma. A szociológusok azt mondják, hogy a szlovákiai magyarság a legveszélyeztetettebb közösség az asszimiláció szempontjából. Most megjelent egy politikai szerkezet, amely valóban hidat kínál a magyarból való szlovák átmenethez. Sokan talán azt is gondolják, hogy az MKP valamiféle kisszerű féltékenység miatt akarná megvonni a magyar jelzőt az új párttól. Nem erről van szó, hanem két alapvetően eltérő erkölcsi-politikai habitusról. Így a szlovákiai helyzet teljesen eltér a romániai, szerbiai vagy ukrajnai helyzettől, ahol magyar pártok vetélkedéséről beszélhetünk.
Miért veszélyes tehát a két magyar párt szlogen leegyszerűsítő használata?
Mert egy káros, magyarellenes manipuláció része. Mindenki tudja ugyanis, hogy a Most-Híd nevű párt magyar bázisszavazatok nélkül gyenge lábakon állna. A júniusi kampányban is és a mostani, novemberiben is a magyarlakta vidéken maguk is egy másik magyar pártnak hirdették magukat, így próbálván szavazatokat elvonni az MKP-tól. Ez által viszont a magyar potenciál, a magyar politikai erő csökken. Nos, az elmondottak ismeretében bizonyára megfontolandó, hogy egy ilyen manipulatív játék támogatása érdeke-e a szlovákiai magyar közösségnek.
Azt elkerülendő pedig, hogy a tisztelt olvasók közül bárki is azt mondja, hogy mindez, amit leírtam, csupáncsak az én konstrukcióm, engedtessék meg tanúként idehívni Somorja esetét. Ez a Pozsonyhoz közeli kisváros rohamos elszlovákosodásnak van kitéve, mára a magyarok aránya 66 százalékra csökkent. Ez a Most-Híd elnökének, Bugár Bélának szülő- és lakóhelye. Ideális hely a Most-Híd ideológiájának megvalósítására, a párt erős kampánnyal mindent meg is tett azért, hogy sikeres legyen. Nos, a somorjai polgárok válasza a következő: az MKP jelöltje 2912 szavazattal győzött, a Most-Híd jelöltje 770 szavazattal a harmadik lett. A 19 tagú képviselő-testületbe 15 MKP-s jelölt és egyetlen Most-párti jelölt jutott be.
Nem lett több magyar képviselő
Egy további felületes elemzés, amely a magyarországi médiában is megjelent, azt állítja, hogy a két párt vetélkedése helyi szinten hasznos volt, mert több polgármesteri és képviselői mandátumot tudott megszerezni, mint négy évvel ezelőtt a Magyar Koalíció Pártja. Nos, ez egy újabb csúsztatás, mert bár a számokat megfelelő módon összeadva lehet ilyen eredményt is kihozni, a fentiekből talán nyilvánvaló, hogy a Most-Híd kvótájában sok olyan polgármester és képviselő van, akik nem magyarok – s arra sincs semmi garancia, hogy ők valóban majd a helyi magyar érdekek alapján fognak eljárni. Arról viszont ez a fajta elemzés mintha igyekezne megfeledkezni, hogy a helyi szembenállás sokkal több kárt okozott nekünk, tekintettel arra, hogy a jelöltek számos helyen egymást ütötték el a mandátumtól. Komárom csak a jéghegy csúcsa ilyen vonatkozásban, sajnos, fájdalmas negatív példákat minden járásban találhatunk.
Ám nem egyszerű az alternatív út megvalósítása, az együttműködés sem. A szlovákiai magyar közösség egészséges része érzi, hogy a Most-Híd politikai játéka nem tiszta játék. Szociológusok mondták nekünk a júniusi választások után, hogy sok magyar nem tiszta lelkiismerettel szavazott a vegyes pártra. Ennek legmarkánsabb bizonyítéka az, hogy az exit-poll felmérőknek nem az igazat mondták az ügyben, kire szavaztak. Ismeretes ugyanis, hogy június 12-én, a választások napján Szlovákia két legjobb ügynöksége végzett felmérést 3-3 ezres mintán a választások eredményeiről, s az MKP-t mindkét felmérés bőven parlamenti pártként aposztrofálta.
A mostani helyhatósági választások előtt az MKP helyi szervezetei szabadon dönthettek arról, kivel alkotnak koalíciót. Érdekes, hogy szlovák pártokkal több helyen jött létre helyi koalíció, mint a Most-Hiddal. Ez utóbbival a több mint 500 lehetséges eset közül csupán 22-ben. Ezek nagyrészt olyan települések voltak, ahol de facto nem ment végbe a két párt elválása egymástól. Van egy intő példa is a mesterségesen előidézett együttműködésre. Fülek városában a legerősebb párt az MKP, több cikluson keresztül mi adtuk a polgármestert. Ő azonban elhagyta a pártot, s miután már nem indult a választáson, a hivatalvezetőjét indította Most-Híd jelöltként. Az előzetes felmérések szerint az MKP egyik tagjának ugyan esélye lett volna arra, hogy magasan megnyerje a választást, de ő nem vállalta a jelölést. Így a helyi MKP úgy döntött, hogy megtámogatja a Most-Híd jelöltjét, aki egyébként még fél évvel azelőtt az MKP oszlopos tagjának számított. Több fülekitől visszahallottam, hogy ezt az elvtelen, hatalomszerzés diktálta mutyit nem támogatják, nem fognak a közös jelöltre szavazni. Az eredmény: az erősen magyar többségű Füleknek szlovák polgármestere van.
A magyar ügy él és élni fog
Talán sikerült érzékeltetnem, hogy a helyzet továbbra sem egyszerű Szlovákiában sem. A mostani választási eredmények azonban újabb erőt adtak a nemzeti erőknek a magyar közösség érdekeiért való küzdelemhez, s ez a mai bonyolult világban mégsem egy rossz hír.
Csáky Pál (Pro Minoritate Elemzések)
Felvidék Ma
