A Magyar Köztársaság Nagykövetsége, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, és az Esterházy János Polgári Társulás közös szervezésében kerül sor a pozsonyi „Esterházy János Emléknapokra” március 1-4. között.
Március 1-jén, 17 órai kezdettel Pozsonyban a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében (Védcölöp út 54.) került sor Molnár Imre: Kegyelem életfogytig című, szlovák fordításban megjelent könyvének bemutatójára, melyhez Žilka Tibor, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem professzora és Simon Attila történész tartott előadást.
A könyvet Molnár Imre történész állította össze Esterházy Mária, a mártírpolitikus hugának feljegyzései alapján. A könyv szlovák fordításban az „Omilostený na smrť” címet kapta. Molnár Imre elmondta, a pozsonyi rendezvény legfontosabb üzenete, hogy a szlovákokkal is szeretnék megismertetni Esterházy János politikusi és emberi nagyságát és hangsőlyozta, hogy Etsreházy születésénél fogva a lehető legtermészetesebb szeretettel fordult a szlovák nemzethez. Bűn, ahogy most a szlovák és a magyar nemzet egysmással szembefordulva él, a mi nemzedékünk kötelessége, hogy a megbékélés eszközeit megtalálja, fejtette ki Molnár Imre, s ehhez hozzájárulhat Esterházy életútjának, eszméinek jobb megsimerése és terjesztése, magyarok és a szlovákok közt egyformán.
A zsúfolásig megtelt előadóteremben valóban több mint tíz szlovák érdeklődő, sőt néhány lengyel érdeklődő is ült.
Az ünnepségen jelen volt a könyvek kiadója, Zombori István is.
Esterházy János történelmi szerepéről elsőként František Mikloško, a Szlovák Köztársaság parlamentjének volt elnöke mondott el néhány gondolatot. Bevezetőjében arra utalt, hogy az ő élete immár összefonódott Esterházy János életével. Ellentmondásos politikusnak tartja, akit sem a szlovákok, sem a magyarok nem ismernek eléggé. Az Esterházy távollétében hozott bírósági ítélet az akkori törvényeknek is ellentmond, de nem lát lehetőséget arra, hogy a népbíróság 1948 előtti ítéleteit újra elővegyék. Utalt arra is, hogy arisztrokrata származása miatt sem került Esterházy igazán közel a néphez, és úgy tudja, a környezete szerint 1945-ben Esterházy azért nem hagyta el Szlovákiét, mert „nagyon biztos volt önmagában”. A közönség soraiból František Mikloško szavaira egy szlovák résztvevő úgy reagált, az arisztokrácia által teremtett hagyományokat tovább kellene ápolni és rehabilitálni kellene az arisztokratákat. Mikloško nem bocsájtkozott vitába e kérdésről.
Az Esterházy János Emléknapok kísérőrendezvényeként a „Hommage a Esterházy” című kiállítás tekinthető meg a kulturális intézetben, március 15-éig, amelyet Kalita Gábor kurátor nyitott meg. A Pozsonyi Magyar Galériát működtető pozsonyi szervezetek, elsősorban a a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás 2007-ben, Esterházy János halálának 50. évfordulója alkalmából hirdették meg pályázatukat, amelynek köszönhetőn értékes alkotások születtek felvidéki magyar képzőművészek, majd magyarországi, sőt kanadai magyar művészek bekapcsolódásával. A gyűjteményt 2008-ban először a Pozsonyi Magyar Galériában mutatták be, majd elindult a képzőművészeti anyag vándoroltatása.
Március 4-én, 16 órai kezdettel a Mladosť Filmszínházban (Hviezdoslav tér 17., Pozsony) kerül sor „Az üldözöttek védelmében” című dokumentumfilm bemutatója szlovák és angol nyelvű felirattal. A 2010-ben készült, 60 perces film rendezője a rimaszombati Vörös Attila.
Schniererné Wurster Ilonka tájékoztatta a jelenlévőket, hogy március 9-én este 18 órakor a pozsonyi Ferences-templomban szentmisét mutatnak be Esterházy János lelki üdvéért.
Végül az est házigazdája Kollai István, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatóhelyettese és Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete köszönte meg az előadóknak és a hallgatóságnak a részvételt.
Felvidék Ma
{iarelatednews articleid=”27267,26907,26143,25438,23156,23061,3022,1616″}
