Senki sem kétli Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes jó szándékát és tisztességét, amikor kijelentette, hogy végre el kell döntenie a szlovák társadalomnak, hogy a kisebbségekre úgy tekint-e, mint az országot gazdagító, a többséggel egyenrangú népcsoportokra, amelyeknek a kisebbségi nyelvtörvénnyel baráti jobbot nyújt, vagy pedig továbbra is ellenségként fogja kezelni őket, meghagyva hátrányos helyzetüket. Hozzátéve, hogy az ő hivatala azt szeretné, ha a kisebbségek otthon éreznék magukat Szlovákiában. A szlovák társadalomnak ez a pozitív irányba való elmozdulása addig semmiképpen sem történhet meg, amíg először maga a szlovák kormány nem tanúsít egységes kiállást a kisebbségek mellett, amíg retteg attól, hogy ilyen lépéssel elveszítheti a magyarokat nem kedvelő választóit. Azzal pedig már a felvidéki magyarság nem lehet elégedett, hogy a kormányváltást követően kedvezőbb a politikai légkör az országban, de az előző korszak kormányszinten űzött magyargyűlöletét egy megtűrt állapot váltotta. Chmel hivatala is a kormányhivatal része, mely a nemzetiségek jogállapotáért felelős. Törvényjavaslatot készíthet, amelyet a koalíciós egyeztetést követően a kormány vagy elfogad, vagy nem. Ha elfogad, a parlament elé terjeszti, ahol a kormánypárti képviselők a törvényt megszavazzák. Így működik ez minden olyan demokratikus országban, ahol a pártok tisztelik a választások eredményét, a kormányzást vállalók pedig egységesen és felelősségteljesen kormányoznak. Szlovákiában más a helyzet, mert a sokszínű, és emiatt nehezen kezelhető kormányok mindig valami ellen álltak össze, és nem valamiért. Szomorú, hogy a kisebbségi nyelvtörvény elfogadásának ügyében a miniszterelnök-helyettes megalázó alkudozásokba kénytelen bocsátkozni a kormánykoalíció egyik pártjával – jelen esetben a KDH-val. De ha így is van, az alku megkötéséig erről nem kellene a nyilvánosságot tájékoztatni. Nem kell azzal hangosan kérkedni vagy sajnálkozni a felett, hogy ő és pártja 10 százalékos nyelvhatárküszöböt szeretett volna, csak hát a kádéhások… Ma ők, tegnap mások, holnap kik? Meg hogy az se biztos, hogy a tervezetet egyesek további módosítások nélkül fogják támogatni – mondta ő is, meg a KDH alelnöke, az érsekújvári Pavol Abrhan is, akinek mindkét unokahúgát, testvérének lányait tanítottam magyar nyelvre és irodalomra a Pázmány Péter Gimnáziumban. Hogyan nézhet majd a szemükbe, ha a törvény felemásra sikeredik?
A kormánykoalíció egységes fellépése helyett már sokadik esetben előre folyik a magyarázkodás: Chmel a Most-Híd pártembere már most azt akarja igazolni a választópolgárok előtt, hogy az általuk kidolgozott törvénytervezet eredetileg sokkal kedvezőbb volt a kisebbségeknek, csak a koalíció érdekében kénytelenek voltak kompromisszumokra lépni, a KDH pedig akadékoskodásaival azt akarja sugallni a választóinak, hogy ők egyáltalán nem akarták a kisebbségi nyelvtörvényt, de végül is rákényszerültek a kompromisszumra, de a módosítások nekik köszönhetők, mert nemzetbarátok. Alacsony politikai kultúráról árulkodik az, hogy minden vitásabb törvényjavaslatot (amelynél főleg a szlovákiai magyarok az érintettek) szinte többet kommentálják a kormánypártok képviselői, mint az ellenzék, amelynek persze ez kutyakötelessége, bár jobb helyeken az is előfordul, hogy egy adott országban a kisebbségeket érintő jogalkotásban együtt szavaz az ellenzék a kormánnyal, kinyilatkoztatva az állam kisebbségek iránti lojalitását. Szlovákiában a nemzetiségéket érintő törvényalkotási folyamatokban meg könyörögni, alkudozni kell a kormánypárti szavazatokért… Rudolf Chmel ahelyett hogy Radičovával egyetemben kormánypártjaik soraiban igyekezne rendet tenni, Orbán Viktort tette felelőssé azért, hogy nehézségei vannak a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvénymódosító javaslat elfogadtatásával a kormánykoalícióban. Chmel szerint a magyar kettős állampolgársági törvény rontja a helyzetet. A Magyarországra mutogatós játék – ez a régóta bevált szokás viszont jelen esetben csupán átlátszó kibúvó keresésre, alibizmusra és nagyfokú tehetetlenségre utal!
Mindezek ellenére és mindnyájunk érdekében nagyon szurkolok azért, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel sikert érjen el Chmel úr hivatala, a vele együtt módosítandó táblatörvénynek pedig már szerintem előre örülnek többek között Párkányban, Ógyallán és Gútán.
Száraz Dénes, Felvidék Ma
