Néhány kassai magyar kezdeményezéséből január folyamán alakult egy hét tagot számláló csoport, mely megbeszélést folytatott abból a célból, hogy kialakítsunk egy kassai magyar nemzetstratégiát. Ahogy Kolár Péter fogalmazott a fórumon, hiányzik a szlovákiai magyar nemzetstratégia. Előmunkálatokra már sor került, de kézzelfogható stratégia kidolgozására még nem került sor. Pedig ez megmaradásuk záloga. A másik oldalon, ennek intézményes biztosítása garantálhatná, hogy hivatalosan is tárgyalhassunk a város vezetésével.
Ebben és a következő években ugyanis olyan események zajlanak, melyek befolyásolják jövőnket. Ezért kell megbeszélnünk, mi a teendő, milyen feladatok várnak ránk és milyen elképzelések élnek bennünk. Hogyan tudjuk majd magunkat megjeleníteni e rendezvényeken belül. Gondolunk itt a népszámlálásra és elsősorban a Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 rendezvénysorozatra.
2007-ben az erdélyi Nagyszebenben zajlott hasonló rendezvény, ahol nagyjából annyi magyar él a hivatalos statisztika szerint, mint Kassán, mégis az ottani magyarok tág teret kaptak e rendezvényen belül a szereplésre. Magyar hetet szerveztek. Ebben a városban magyar kulturális iroda működik, melynek honlapja van. Nagyszeben majd egy évszázadon át Erdély fővárosa volt. Kassa 1604-06 között, Bocskai István fejedelem uralkodása idején. 1945-ben viszont Csehszlovákia ideiglenes fővárosaként volt kénytelen dicstelen szerepet vállalni. Mostani fővárosi szerepe ezt a gyalázatot lemoshatná. Azonban Kassán egyelőre ennek semmilyen nyomát sem látni. Ez a helyzet viszont tűrhetetlen.
A kassai kezdeményezés átfogó képet kíván alkotni helyzetünkről, mert ez több szempontból is fontos. Ha adatokat kérnek tőlünk, akkor naprakészen átfogó anyaggal kell rendelkezünk, de a továbblépés felmérése szempontjából is fontos, hogy ismerjük pillanatnyi helyzetünket. Ezért került sor február 17-én egy fórum megszervezésére a Thália Színház Márai Stúdiójában, majd a találkozó kiértékelésére egy hétre rá, február 24-én.
Kolár Péter házigazdaként üdvözölte a több mint száz érdeklődőt, majd jómagam ismertettem Kassa lakosságának alakulását az évszázadok folyamán. A csehszlovákiai népszámlálási adatokat fenntartásokkal kell kezelnünk, hiszen például az 1970-es számokat szépítették, ahogy ezt Kolár Péter igazolta. Akkor Batta György készített interjút Gombošsal, a Városi Nemzeti Bizottság elnökével. Ő a jelenlétükben vette ki a trezorból az adatokat. Arról számolt be, a népszámláláskor 47.000 ember vallotta magát magyar anyanyelvűnek Kassán. Azután a hivatalos statisztikában jóval alacsonyabb szám jelent meg (kb. 9.000). A legújabb adatok sem felelhetnek meg a valóságnak, mert ha Kassán van 5.000 magyar református, akkor legalább 25.000 római katolikus magyarnak és 2.500 magyar ateistának, illetve vallástalannak kell élnie e városban – ha a szlovákiai magyarság átlagos vallási adatait vesszük figyelembe. Tehát reálisan legalább 32-33.000 kassai magyarnak kellene lennie, tíz éve viszont a kassai magyarok száma 10.000 alá esett. Később kifejtette, Szlovákiában alakult egy Népszámlálási Bizottság 15 civil szervezet kezdeményezéséből Somorja központtal. Ez is jelzi, ügyeinket saját kezünkbe kell vennünk.
Majd Máté László vitaindítója következett. A kassai magyarok helyzete nem szívderítő, ezért kell találkoznunk, biztatnunk egymást – vallotta. A kisebbségi közösségek rendszerint összetartóak. Kassát viszont a megosztottság jellemzi. Pedig meg kellene szívlelnünk Szabó Dezső szavait: „Minden magyar felelős minden magyarért.” Összetartozunk, tehát erősítenünk kell egymást. A világhálón át tarthatjuk a kapcsolatot, de az a személyes érintkezést nem pótolja. Négyévenkénti (politikai) kampánnyal sem lehet pótolni, megoldani gondjainkat. Ezért gyakrabban és személyesen kell találkoznunk. Célunk ellenállni az asszimilációnak! Beszélni kell erről barátokkal, családtagokkal és rokonokkal. Rajtunk múlik, hogy Kassán biztosítsuk a magyar jelenlétet. Ugyanis a magyar nyelv és kultúra egyre jobban visszaszorul. Visszaesés tapasztalható az oktatás és a hitélet területén is.
Két fontos közvetlen feladat áll előttünk. Egyik a májusban bekövetkező népszámlálás, majd a Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 rendezvénysorozat.
Kassán harminc magyar közösség, intézmény működik: óvoda, iskolák, színház, havilapunk, a Kassai Figyelő és a különböző szervezetek. Ez mind a miénk! Ezt kell cselekvően tudatosítanunk. Tegye föl mindenki magának a kérdést: Mit teszek érte!? A magyar iskola azért van, hogy oda gyermekeinket, unokáinkat beírassuk. A Thália azért, hogy bérletet vásároljunk. Havilapunk azért, hogy vásároljuk, megrendeljük. Mindez nem úgy manifesztálódik, ahogy kellene. Kommunikációra van szükség. Jó példa a Csermely Kórus újévi koncertje. Ez az esemény az elmúlt években rangot vívott ki magának. Legalább jelenlétünkkel támogassuk! A Henszlmann Imre Történeti Társaság fontos szerepet vállal múltunk ápolásában, ahogyan a Kassa Polgári Klub, mely szintén nagyon hasznos munkát végez és helytállásra sarkall.
Elég magyar rendezvény van? Elég, vagy mégsem? A Magyar Kultúra Napját január 22-én, mely nemzeti imánkra hívja föl a figyelmet, Kassán nem ünnepeltük meg. Meg kellene honosítanunk a Kassai Magyarok Napját, vagy Majálisát. Kellenek az olyan alkalmak, ahol családi, közösségi alapon össze lehet jönni, ahol a bensőséges kapcsolatokat ápolni lehet. Köszönteni kell a jelentős személyeket, hiszen ott tartunk, hogy sem életükben, sem halálukban nem becsüljük meg őket. Azok, akik tettek valamit, megérdemlik, hogy legalább köszöntsük őket.
Most találkozunk először. Javaslatként elhangzott, hogy be kell-e jegyezni ezt a Fórumot, mint civil szervezetet. Még keressük a nevét. Kassai Magyarok Fóruma? Kassai Magyarok Parlamentje? Kassai Magyarok Kerekasztala? Célunk a közösségépítés, véleménynyilvánítás, állásfoglalás és a jogos kívánalmak érvényesítése.
Meg kell találnunk a módját, hogy a magyar nyelvet ne csak esetlegesen használhassuk. Ne csupán az otthonokba szoruljon, hanem a város hagyományaihoz mérten jusson szerephez.
Ehhez el kellene készíteni a kassai magyarok regiszterét. Természetesen itt csak azok szerepelnének, akik ehhez hozzájárulnak. Ezt a lépést szükséges megtennünk, hogy felléphessünk a város vezetése felé és országos szinten is. Mert ha csak egymás között beszéljük meg ügyeinket, az nem elég, ennek nincs hatása. De más lehetőségek állnak rendelkezésünkre, hogy kinyilvánítsuk, a kassai magyarok közössége ezt és ezt vallja. Elég legyen két példát említenem. A köztudatban az szerepel, hogy városunk multikulturális, toleráns város. Az 50-es években majdnem minden felirat kétnyelvű volt. Ma már csak egy-kettő található. Milyen toleranciáról tanúskodik ez? Persze ez a mi hibánk is. De mit vállal föl a város ebből, annak ellenére, hogy a magyarok aránya 3,8 %?
Ebben a vonatkozásban Nagyszebenre kell utalnunk.
A nyelvhasználati törvény a többséget védi, tehát nacionalista förmedvény. Sugalmaznunk kell a pártok felé, támogatjuk a 10 %-os küszöböt a nyelvi jogok érvénesítése területén. Úgy, mint Finnországban 3 – 5 ezer kisebbségi lakos esetében ajánlott a kisebbségi nyelv hivatalossá tétele. Pozsonyban és Kassán a magyarok száma meghaladja az 5.000 főt, hogy most az évszázados hagyományokat ne is említsük.
Széchenyi István azt mondta, „Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!” Ady Endre meg ezt: A magyarság szükség és érték az emberiség, s az emberiség csillagokhoz vezető útja számára. Ezek a gondolatok adjanak erőt az elkövetkezőkben.
A népszámláláskor figyelnünk kell az anyanyelvi, nemzetiségi rubrikán kívül a leggyakrabban használt nyelv meghatározásánál is. Hiszen felelősek vagyunk önmagukért – egymásért. Ezzel tartozunk emberségünknek, magyarságunknak, önmagunknak. Figyelem: ezt mások nem teszik meg helyettünk!
Mátétól Kolár Péter vette át a szót. Szükség lenne egy Magyar Házra – hangsúlyozta. – A Thália állami intézmény és így ki van téve a politikai széljárásnak. Ezért van szükség egy olyan épületre, ahol a nyugdíjasoktól az óvodásokig mindenki otthonra talál. Erre már többen gondoltak, de hárman cselekedtek. Magyarországi segítséggel ez 1-2 év alatt megoldható lenne. A Magyar Ház két területen működne. Gazdasági részén lenne egy magyar étterem, magyar kávéház, magyar könyvesbolt és magyar klub. Más vonatkozásban a civil szerveződések otthona is lenne. Könyvtárt működtetne, beleértve a CD-ket, a DVD-ket. Iroda, összejöveteli hely, korszerű konferenciaterem fordítóberendezéssel.
Később Szerencsés János főkonzul elmondta, Budai Ernő és Czibula János kereste föl őt a Magyar Ház ügyében. Megerősítette, a projektet támogatja, és Magyarországon pénzt is lehet szerezni erre a kezdeményezésre. A multifunkcióis ház, mely több lábon áll és panziót is működtet, önfinanszírozó lehet. A főkonzulátus hivatalosan támogatja az ilyen kezdeményezéseket.
Czibula – egykor a prágai Ady Endre Diákkőr tagja – azzal kezdte, hogy mit keres itt magyarországi magyarként? Kilenc éve került Kassára, amikor négy és fél éven át konzulként dolgozott, majd vállalkozóként folytatta tevékenységét Szlovákiában. Így jelentős tapasztalat birtokába jutott, s véleménye is van. Felszólalásában három témakört kívánt érinteni.
Az asszimiláció vészes méreteket öltött Kassán és környékén. Vannak szigetek, ám Kassa kisugárzó központ. Az asszimilációt csillapítani, illetve megállítani kell. Ez önerőből nem fog menni. Fel kell hívni a magyarországi döntéshozók figyelmét, Kassa fontos. A szlovák oldal nem érett meg a nemzeti kiegyezésre hosszú távon sem. Célunk ebben a helyzetben csak az lehet, ha megőrizzük a magyarságot addig, míg erre a kiegyezésre sor kerül. Ehhez szükséges az egyenlő elbánás elve. Komoly gondot jelent a civil szervezetek alulfinanszírozottsága. Így nem tudják jó szándékú terveiket megvalósítani. Miközben gyakorta egymásnak feszülve lobbiznak. Ezen csillapítani kell értelmes párbeszéddel.
Kassán tehát 10-35.000 magyar élhet, közöttük jelentős számú fiatallal – középiskolással, egyetemistával. A fórumra számukra nem a legmegfelelőbb időpontban kerül sor. Ki kell nyitni a fiatalok előtt az ajtót. Ezzel a fórummal viszont megindult a párbeszéd.
Majd a nyugdíjasklub nevében Veszelovszky Erzsébet szólal föl. Másfél éve Básti Ernő óvárosi alpolgármester közvetítésével sikerült a Fő utcai szabadidő központban elintézni, hogy a magyar nyugdíjasok találkozzanak. A Csemadok épülete erre alkalmatlan, mert kevés a hely. Több mint százan jöttek össze, de az ellenszenv gyarapodott, pedig egyszer hetente jönnek össze 3-4 órára. Semmire sem tartottak igényt, ám megkezdődött az áskálódás. Névtelen levelek mentek, de őket senki sem kérdezte, Az önkormányzati választások után arra törekedtek, hogy kisöpörjék a magyar nyugdíjasokat. Tartottak ezzel kapcsolatosan egy gyűlést, ahová vagy százan mentek el. Ezek között hét magyar volt. Természetesen leszavazták őket. A fő ellenvetés, hogy nem tartoznak az Óvároshoz. Amikor Béres Viktor, a nyugdíjas klub elnöke ez ügyben fel kívánt szólalni, ezt nem tették lehetővé. Ez lenne a szólásszabadság? Ez a szülőföldünk? Koldulni kell egy helyiségért? Saját anyanyelvünk miatt leszólnak minket? Nincs senki, aki tudna változtatni. Ezért segélykéréshez folyamodnak. Mindenki egyszer megöregszik, tehát ez mindenkit érint. A sajtóban is szólni kell erről a szégyenteljes diszkriminációról. A balsors nem akar szűnni, ezért fohászkodni kell. Azért teszik ki őket, mert magyarok! Mivel évtizedek óta hirdetik, Kassa a tolerancia városa, ezt nem hagyjuk ennyiben! Ez a város szégyene, ha Kassai Európa Kulturális Fővárosa kíván lenni 2013-ban. Az Óvároshoz kívánnak ügyükben fordulni.
Ezután következett a nyugdíjasok Őszirózsa énekcsoportjával kapcsolatos ügyek felvázolása. Hat éve énekelnek, száz népdalt sajátítottak el, mégis fellépni kevés alkalommal adódik lehetőségük. Nincsen anyagi fedezetük. Sok helyütt lépnek föl sikerrel – Magyarországon is -, ám nem tudják megszerezni az utazási költségeket. Szükség van fellépéseik támogatására. Anyagiak hiányában nem tudják meghívásaikat viszonozni. Azzal a gondolattal zárták felszólalásukat, hogy ha mi egymással nem vagyunk szolidárisak, akkor a másnyelvűektől mit várhatunk?
A fórum eredményeit megbeszélve, a nyugdíjasokkal kapcsolatosan az a gond merült föl, hogy ma csakis pályázati úton lehet anyagi eszközökhöz jutni. Ebben ők nem tudnak igazándiból tájékozódni. Többen felajánlották a segítséget, ám ők nem éltek a lehetőséggel. Ezen a területen tehát a feladat egyeztetni a jogos érdekeket a lehetőségekkel. A nyugdíjasok összejövetelével kapcsolatosan az a gond is fölmerül, hogy az Óváros emelt tagsági díjat kíván beszedni a nem Óvárosban lakó nyugdíjasoktól, amit ők nem tudnak elfogadni. Ez ügyben is egyeztetni kell, hogy nyugvópontra kerüljön a helyzet. Valóban sérelmezhető, hogy különböző városrészek magyar nyugdíjasai ne jöhessenek össze, hiszen minden városrészben nem lehet klubot alakítani.
Az egy héttel későbbi értékelés folyamán a résztvevők egyetértettek, a nyugdíjasokkal külön is meg kell tárgyalni helyzetüket. Szükség van ez ügyben elvi állásfoglalásra. Viszont segítenünk kell őket abban, hogy bejegyeztessék magukat és pályázzanak.
A többi felszólaló is egyetértett a fentiekkel. Együtt kell működni a szlovák szervezetekkel. Partnereket kell találni, fel kell használni az EU-pályázatokat, felméréseket, kutatásokat és ezek ismeretében javaslatokat kell kidolgozni. Amíg nincs Magyar Ház, létre kell hozni egy havi értesítőt, mely tájékoztatást nyújtana. Biztosítani kellene egy elárusító helyet a magyar sajtó számára, mert ez 1989 után megszűnt. A kassai magyar szervezeteket ösztönözni kell, hogy fölkutassanak, fölkeressenek személyesen mindenkit abban a politikai helyzetben, amikor nincs képviseletünk a pártpolitikában bekövetkezett törés miatt. Göőz László a pozitívumokat emelte ki. Megépült a magyar katolikus pasztorációs központ, a Teraszon a református egyház istentiszteleteket tart, az Észak városrészben Magyar Klub alakult hatvan taggal. Ebben a vonatkozásban Szerencsés főkonzul is említett egy pozitív példát. A magyar ipari kollégiumát az összefogás meg tudta védeni. Biztatta a jelenlevőket, kommunikációra és együttműködésre van szükség a szervezetek között, s ennek folyományaként sikereket lehet elérni. Mivel sajnálatos módon megszűnt a Magyar Könyvesbolt, nincs hely, ahol a magyar rendezvényekről tájékozódni lehet. A Márai Stúdióban kellene elhelyezni egy táblát, melyen a rendezvények fel lesznek tüntetve. Aki arra jár, tájékozódhat. Kolár megígérte, erre sor fognak keríteni egy-két héten belül. Majd javasolta, közösségépítő szervezetet kell létrehozni, mely az egység biztosítását támogatná. Létre kell hozni a kassai magyarok szóvivői testületét, mely azok véleményét közvetítenék a nyilvánosság felé.
Kassa szabad királyi város volt, ennek rangját meg kellene őrizni. A kassai temetők magyar sírjait meg kell védeni. A várost a mi őseink építették – mondta Máday Ferenc. – Szomorú, hogy erre senki nincs tekintettel, ahogyan a nyugdíjas klub sanyarú helyzete is illusztrálja. Ezzel kapcsolatosan hozzá kell tennünk, hogy a sírok védelmével kapcsolatosan készült egy lista és felmérés, mely azokat védelemben fogja részesíteni.
Reiter Krisztina örömét fejezte ki, hogy sokféle jó gondolat hangzott el. De föl kívánta hívni a figyelmet arra, hogy a két Löffler-ház körül nincs minden rendjén. Annak ellenére, hogy a neves szobrászművész és felesége a városra hagyta hagyatékát, miközben kikötötték, ezt csak a végrendelettel összhangban lehet használni. Ezek nem a mi tulajdonunkban vannak, s ez a fő gond. Az egyik házat a Rovás csoport használja, de a bizonytalan helyzet miatt nem tud élni a lehetőségekkel. Az Erzsébet utcai Löffler-házat az óvárosi önkormányzat cukrászdaként szeretné működtetni. Ez a veszély még nem múlt el.
A magyar ipariban tíz éve még nyolcszáz diák tanult. Ma kettőszázan vannak! Könyvtárosát ki tudja meddig tudják fizetni. A Thália körül sincs minden rendben, mert nincs öltözője, raktára. A magyaroknak nincs semmilyen ingatlan a kezében. Erre kell odafigyelni.
Ehhez kapcsolódva Kolár igazgató csak röviden ecsetelte a Thália helyzetét. Nem felel meg a korszerű színház követelményeinek. Ez szégyen. Csoda, hogy működik. Az épület magyarországi pénzből hozták rendbe, viszont a tulajdonlapon – a legújabb törvények értelmében – átírták a kerület nevére. Így nehéz lesz megvédeni. Így húzzák ki lábunk alól a talajt. Csak úgy lehet megvédeni magunkat, ha magyar tulajdonba kerülnek az ingatlanok.
Szerencsés János főkonzul felszólalásban üdvözölte a fórumot. Tanulni és információt gyűjteni jött, mi foglalkoztatja a kassaiakat. Erre a megbeszélésre már rég megérett a helyzet. A számok ijesztőek, a helyzet romlik. Fontos, tudatosítsuk, Kassán magyarok élnek, akiknek vállalniuk kell identitásukat. A Magyar Köztársaság támogatja őket és törekvéseiket a kultúra és nyelvhasználat területén. A segítség a pályázatok területére is kiterjed. Ennek bizonyítéka, hogy támogatást nyújtottak az Esterházy-szobor felavatásához, vagy a premontrei templom Szent István-oltárának felújításához. Ez az, amit fel tudnak ajánlani.
Szaszák György elismeréssel szólt azokról, akik sokat tettek a kassai magyar közösség érdekében. A baj, hogy a kassai magyaroknak nincs súlya. Tudományosan kellene elemezni a reális helyzetet. Kassa Kelet-Szlovákia központja. A Csemadok részéről a középiskolások találkoznak Kassán. Legalább azt lehet elérni, hogy a szervezetek tagjai ismerjék egymást. A legnagyobb baj, nincsenek koncepciók, amelyek egymásra épülnének. A magyar polgármesterekkel is meg kellene vitatni a helyzetet. Majd a meglévő lehetőségeket vette számba. Van egy havilapunk, melyre építeni lehet. Az internetes megoldás kb. 3300 €-ba kerül. Ez is feladat lehet. Tárgyalni kell a város vezetésével, mivel a magisztrátusnak nincs ebben a vonatkozásban partnere. Mivel ma már nemcsak a Csemadok létezik, kell egy bejegyzett szervezet, mely a koordinálás feladatát vállalja.
A kettős állampolgársággal kapcsolatos félelmeket is el kellett oszlatni, mert sokan úgy érzik, Damoklész kardja lóg a fejünk fölött. Az emberek félnek és bizonytalanok. A szlovák törvényhozás ezt tudatosan táplálja. Szlovákia Alkotmánya szerint, senkit sem lehet megfosztani állampolgárságától akarata ellenére. Ezt erősíti meg az állampolgársági törvény is. Tehát itt nem egyszerű a helyzet. A nyugdíját meg amúgy sem veszítheti el senki. Ez nem függ az állampolgárságtól.
Filipko József, az MKP járási elnöke közölte, a párt programja elérhető az interneten. Most az összvárosi képviselő-testületben két magyar található az 50 között. A városrészekben összesen 11 a magyar képviselő. Ilyen körülmények között nehéz komoly eredményt elérni. Szerinte a gond az, hogy a magyarok nem mennek el szavazni. Így csak a koalíciós partnerekkel egyeztetve lehet fellépni.
A jelenlévők megszavazták, hogy szükség van egy bejegyzett koordináló szervezetre. Arra is igent mondtak, hogy az eddig vezető szerepet vállaló hét személy vezesse ideiglenesen ezt a testületet. Egy héten belül kiderült, mégsem értett egyet mindenki a megválasztott személyekkel. Úgy látszik, tanulni kell a demokráciát, mert ott helyben kellett volna a kifogásokat megemlíteni. Egyáltalán nem arról van szó, hogy ez a hét személy bárhová is be kívánná magát betonozni. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a fiatalokat meg kell nyernünk és be kell vonni őket a munkába. Szívesen átadjuk a munka dandárját, ám bármikor segítjük őket, ha erre igényt tartanak.
A találkozó végén Máté László arra hívta föl nyomatékosan a figyelmet, hogy mindenki beszéljen családtagjaival, a középiskolásokkal. De szükséges a szlovákokkal és a többi őshonos nemzetiséggel is beszélni és érvelni. Figyelnünk kell a templomra és az iskolára, mert az utóbbiak helyzete siralmas. Három középiskolánk volt – ha a közgazdasági szakközépiskola magyar osztályaira gondolunk – ma már csak kettő van. Az ipari szakközépiskola mára elveszítette nevét is. Szükség van nevének visszaállítására és arra, hogy műszaki, technikai profilját visszaszerezze. A Kassa Európa Fővárosa programon keresztül bizonyítanunk kell, jelen tudunk ezen a programon keresztül is. Végezetül mindenkit fölkért, terjessze az itt elhangzottakat.
A fórum egy héttel későbbi kiértékelésén Máté László bevallotta, eléggé szorongva várta, hányan fognak eljönni. Úgy vélte, ha 40-50 személy jön el, az nagyon jó lesz. Viszont várakozásait felülmúlta a valóság. Ez jelzi, az emberek érdeklődnek a közösség állapota iránt. Ez kötelez bennünket, tovább kell vinni a kezdeményezést.
Mindenképpen a fiatalokat be kell vonni, mert a jelenlévők átlagos életkora 50-60 év. Feladat, hogy konkrét lépéseket kell megfogalmazni. Ezeket témakörök szerint kell csoportosítani. Szívmelengető, optimista hangulat uralkodott, ezért nem szabad csalódást okoznunk és ismét e közösség elé kell állnunk.
Szaszák György szerint egyfajta kettősség mutatkozott meg. Egyrészt nagy igény mutatkozott ilyenfajta rendezvényre, viszont egyesek félreértették és úgy vélték, ez a fórum arra szolgál, elmondják gondjukat-bajukat. A fiatalok 90-95 %-a nem volt ott, mivel csalódott. Legtöbbjük lassan levonult a kávéházba és ott beszélgettek. A polgári társulások képviselői sem jöttek el. A megoldás? Feladatokkal kell megbízni őket.
Úgy összegezhetjük a történteket, a fiatalokhoz nem találtuk meg az utat. Viszont meg kell velük értetnünk, nem szabad félrevonulniuk, hanem rá kell őket vennünk, nyilvánosan fogalmazzák meg véleményüket és kívánságaikat, mert csak akkor tudunk szót érteni. Ezért beszélni kell velük. Nem megoldás, ha kivonulnak. Kolár szerint, csak akkor tudjuk „megfogni” őket, ha találunk olyan személyiségeket, akik után mennek a többiek. Eddig bármi igyekeztünk kialakítani, ez nem járt sikerrel. Tehát marad a kérdés: hogyan lehet megmozgatni őket? Hiszen a számítástechnikával nehéz konkurálni. De ez nemcsak a fiatalokra és középkorúakra, hanem az idősekre is vonatkozik. Szaszák szerint, szükség van egy weboldalra, mert a fiatalok az interneten aktivizálódnak. Így tehát velük külön tárgyalást kell kezdeményezni.
A rendezvény után a kezdeményező hét személy egyikét többen hívták telefonon. Hét fajankót emlegettek, akik átmentették magukat. Kommunistáknak, baloldaliaknak mondták őket. Ez rosszhiszemű félreértés. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy bárki is be szeretné magát betonozni. Aki vállalta a kezdeményezést, munkát vállalt, nem babérokat, vagy zsíros posztot. Nem várunk ezért köszönetet, elismerést, kitüntetést, fizetést, mert ez kutyakötelességünk. De azt igen, hogy terméketlenül ne acsarkodjunk. A húsz év demokrácia kevés volt ahhoz, hogy az emberek szokják meg, nyilvánosan fejezzék ki véleményüket, azt vállalják a nyilvánosság előtt és ne utólag áskálódjanak. Ám ha nem szólalnak meg, akkor nem tudják hallatni hangjukat. Nem mutatkozott termékenynek a kassai magyar intézmények vezetőinek többszöri összehívása sem, mert az egyezség terméketlennek bizonyul
Végezetül a jelenlévők megegyeztek abban, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel kapcsolatosan kell testületileg véleményt nyilvánítanunk, amire azóta sor került.
Feladat tehát van több, mint elég. Fel kell mérnünk helyzetünket. Ezért külön értékleni kell iskoláink és vallási életünk helyzetét is. Ha majd elkészül a mindenre kiterjedő felmérés, fel kell vázolni a célokat és feladatokat. Intézményes hátteret kell biztosítani mindennek, hogy a kassai magyarok legitim képviselőkhöz jusson. A távlati cél csakis az autonómia lehet, mert intézményeink fejlesztése és megvédése lehetetlen ennek biztosítása nélkül. Felkérünk tehát mindenkit, hogy segítsen ebben a nemes törekvésünkben. Most nem a megosztottság és szőrszálhasogatás ideje jött el.
Kérek tehát mindenkit a „hetek” nevében, támogasson bennünket ötleteivel, munkájával, információáramlással. Jövőnk a tét! Tegyük valóban sorsfordító tanácskozássá kezdeményezésünket!
Balassa Zoltán
Fotó: Striho Viktória
Felvidék Ma
