A magyar szabadságharc ünnepségeivel kapcsolatos események Egyházgellét sem kerülték el, ahol március 13-án került sor a nagyszabású községi ünnepségekre. Volt hol ünnepelni, hiszen a falu lakói eldicsekedhetnek azzal, hogy Turul emlékművük 1937-ből származik, annak idején drámai körülmények között állították vissza, ma viszont már újonnan rendezett, kiépített park szélén található a történelmi értékű emlékmű.
Az itt tartott délutáni ünnepségen a falu lakossága-, ennek vezetése, a helyi társadalmi és civil szervezetek képviselői mellett a találkozón részt vett Váradi Lajos, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség követe, aki ünnepi beszédében szólt a szabadságharc eseményeiről, ennek a jelen kor számára való üzeneteiről. A falu polgármestere, Vajas Imre mérnök az akkori nemzeti összefogást emelte ki beszédében. Szólt arról, hogy emlékezés nélkül nincs jövő, az összefogás a mai ember számára is ösztönző példa lehet mind a napi életünkben, mind összetartozásunk, fejlődésünk, gyarapodásunk területén.
Az esemény részét képezte az a kulturális program, ahol a hivatásos és a helyi műkedvelő csoportok tették színesebbé a programot. Többek között verset mondott Mokos Attila, a Komáromi Jókai Színház színművésze, fellépett a Csemadok Kondoros alapszervezetének Bokréta énekcsoportja, s egy helyi fiatalok képezte irodalmi színpad is, emellett érdekes hangszínezetű, megható szövegű dalokkal lepte meg Cseh Marián énekmondó az egybegyűlteket.
Az eseményt egy színvonalas képzőművészeti kiállítás is színesítette, amely egy jubileumhoz is kapcsolódott. Amint erről Majer Mária, a helyi kultúrház vezetője, s Godány Sándor, a jelzett kiállítás kurátora az egyházgellei képzőművészeti szimpózium vezetője informálták portálunkat, az idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját az említett szimpózium. A kurátor szavai szerint éppen ezért hívták meg a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás tagjait egy emlékező kiállítás megszervezésére, hiszen ez a legaktívabb nemzetiségi képzőművészeti csoportunk, amelyik hommage, vagyis emlékező-, magyar jellegű kiállításokat szervez immár az egész Kárpát-medencében.
A magyar forradalom emlékére rendezett ünnepségen Váradi Lajos,
a pozsonyi Magyar Nagykövetség követe mondott ünnepi beszédet
Az említett kiállítást Kalita Gábor, a Pozsonyi Műtermek kurátora nyitotta meg, beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:
Amint erre az itt lévő tisztes jelenlévők közül bizonyára többen is emlékeznek, szabad művészeti társulásunk, a Pozsonyi Műtermek tagjai itt Egyházgellén már részt vett csoportos kiállításon a helyi képzőművészekkel egyetemben. Habár az utolsó időnkben csoportunk háza táján úgymond kiszakadt a kosár feneke, ugyanis számos, elsősorban magyar jellegű kiállítást szerveztünk honi földön, az anyaországban, s Románia magyarlakta területein, ma is komoly érdeklődés mutatkozik kiállításaink iránt, ám Gellébe mindig is szívesen jövünk, hiszen művészeteket támogató emberek közé érkezünk, ennek a kiállításnak a kurátora is – Godány Sándor mindannyiunk jó barátja, mindannyian tagjai vagyunk több hivatásos szakmai társulásnak, többek között Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, a Képzőművészek Szlovákiai Uniójának, az anyaországi – Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Többször állítottunk ki együtt, a legutóbb például a pozsonyi Leonardo Galériában Sándor és én mutattuk be legújabb munkáinkat.
Mint nemzetiségi-,művészeti közösségszervező valóban elismerésem jelét fejezem ki az egyházgellei nemzetközi képzőművészeti szimpózium szervezőinek, hiszen valóban egy falu komoly összefogására van szükség ahhoz, hogy egy ilyen nemzetközi jellegű művésztalálkozó, s az ezt kísérő kiállítás évi periodicitásban létrejöhessen. És hát bizony ki kell mondani azt is, hogy Godány Sándor egyéni, művészi sikerei is ehhez nagyban hozzájárulnak. Az interneten, vagyis a világhálón pásztázva számos alkalommal is találkoztam, találkozok egy olyan névvel, hogy Alex Godany. E az Alex, vagyis Sándor itt áll mellettünk, s nem győztem neki gratulálni, amikor a 2008-as Képzőművészeti világkiállításon, a híres Buenos Aires-i Borges Galériában Sándor is kiállított a világ legnevesebb képzőművészei mellett. Ezt persze még egy 2006-os önálló kiállítása is volt Sándornak az említett Borges Galériában. Aztán jött a többi önálló kiállítás például Paraguayban, Monte Video-ban 2008-ban, s még sok-sok helyszínt sorolhatnák, s jött legutóbb két jeles díj, amikor Olaszországban – minden művészetek bölcsőjében – Gódány Sándornak – alias Alex Godany–nak – 2008-ban odaítélték a Kimagasló művészetért díjat, 2010-ben viszont ugyan ott elnyeri a Művészeti kritikusok díját. Ugye, mire is jó a világháló, hiszen ha ezt nem találom meg ott, Sándor szerénysége révén mi, a kollégáik nem is tájékozódunk az ilyen jeles sikerekről. Ez is tanulságos példája annak, hogy értékelnünk kell az otthon, közelünkben rejtőző értékeket is, s meg kell tanulnunk kifordítani a régi közmondást, ugyanis otthon is teremhetnek próféták.
Bevezetőmben nem véletlenül említettem az előbb elhangzottakat. Ugyanis ezekben a gondokkal terhelt időkben, amikor mind a nemzetközi, mind a honi, vagy akár a nemzetiségi politizálás is tobzódik, látjuk a korrupciót, a megélhetési politikusok félrelépéseit, a hitgyűlölő ultraliberálisok, család -és közösségszétverő-, a mindent szabad – politizálását, az önérdekű politikai – és gazdasági csoportosulások mammon viselkedésmódját, bizony nem marad más hátra, mint az, hogy az okos kulturális-diplomácia lépjen előtérbe, ennek kell szabad utat biztosítani, hiszen a múlt is igazolja, hogy, nemzeteket, népeket, szűkebb faluközösségeket mindig is közös anyanyelvük, kultúrájuk, szokásaik, – s nem utolsó sorban – hitük és vallásuk tudott és tud igazán összekovácsolni.
A jelen kiállításunk fő koncepciója; a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás bemutatkozása egy kiállítás keretében. Szabad választású alkotásokkal leptük meg az itt jelenlévő értőközönséget, láthatunk itt mind elvont, mind viszont ábrázoló alkotásokat is, mivel persze egy jeles ünnepséggel kapcsolatos ez a rendezvény is, így több alkotás témájában is érinti magyarságunk egyik legnagyobb ünnepét.
A Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulásunk l998-ban alakult meg a koronázó városban egy érdekes történelmi körülmény kíséretében; az 1885-ben megalakult Pozsonyi Képzőművészeti Egylet 1920 után létrehozott magyar részlegét l945-ben a szlovák parlament megszüntette. Mindannyian tudjuk, milyen rendszer jött ezután, ennek eredményeként egyetlen magyar képzőművészeti csoport sem tevékenykedett a fővárosban – 1998-ig, a mi csoportunk megalakulásáig. Ezek után többnyire Pozsonyban, több éven keresztül a Szlovák parlament galériáiban állítottunk ki, s más helyszíneken. Ezután jött az igény, hogy a magyar jellegű, vagyis emlékező kiállításaink magyar környezetben valósíthatók meg. Habár egy két kiállításunk erejéig a Pozsonyi Casino, a Magyar Kulturális intézet úgymond kisegített Pozsonyban nem volt egyetlen olyan kiállítóterem, amely mind a Pozsonyi, mind a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága tagjainak kiállítását permanensen fogadhatta volna. Ezt az igényt követve 2006-ban alakítottuk meg a Csemadok választmányának, a Szövetség a Közös Célokért társulás, s más támogatók segítségével a Pozsonyi Magyar Galériát – a Csemadok országos székhelyének nagytermében. Azóta átlagban évente nyolc tíz kiállítást rendezünk itt, ez alatt az idő alatt egyéni vagy csoportos kiállítás keretén belül bemutatkozott itt minden olyan szlovákiai magyar képzőművész, aki magyarságát soha nem adta fel, aki nevét adta, s adja a magyar jellegű kiállításokhoz.
A Pozsonyi Műtermek fennállása óta számos hommage, vagyis emlékőrző tárlatot rendezett. Kiállításaink keretén belül megemlékeztünk Zs. Nagy Lajos szerkesztő, költő barátunkra, Dúdor István festőművészre, Janiga József pedagógus, képzőművészre, a csallóközi táj szerelmesére, s más egyéniségekre, akik hajdan itt voltak közöttünk, akik emlékét őrizzük. A magyarság nagyjai közül eddig megemlékeztünk József Attila koszorús költőnkről, az avandgárd magyar megtestesítőjéről, a felvidéki Kassák Lajosról, a neves, Pozsony és Bécs között ingázó feltalálóról, a világhírű sakkautomata megszerkesztőjéről, Kempelen Farkasról, s más nagyságokról.
Szólnom kell a Pozsonyi Műtermek büszkeségéről, a Hommage Esterházy János festmény -és grafikai gyűjteményünkről, melyet először 2008-ban mutattunk be a mi művészeti vezetésünk alatt álló Pozsonyi Magyar Galériában. Kárpát-medencei-, s a világ más tájain élő magyar képzőművészek alkotásainak üzenetein keresztül annak az Esterházy Jánosnak állítottunk ezzel emléket, aki a szlovák állam parlamentjében egyetlen képviselőként védte az érdekeit mintegy hetvenezer hazáján kívül szakadt felvidéki magyarnak,aki életeket mentett, aki 1945 után a szovjet és a csehszlovák kommunista pártmasinéria sintérjeinek áldozatává vált. Ezt a gyűjteményünket a Kárpát-medencében immár a negyedik éve utaztatjuk, hogy csak az utolsó állomásait említsem gyűjteményünknek; nyáron Budapesten,majd ezek után a szombathelyi Savária múzeumban, majd januárban Zalaegerszegen,februárban Sopronban, s március közepéig Pozsonyban, a magyar kulturális intézetben mutattuk be. Holnap – az Esterházy ünnepségek keretén belül – Kassán mutatjuk be gyűjteményünket, ott ahol Esterházy János politikai, diplomáciai karrierje – elindult. Örömünkre szolgál,hogy ezeket a kiállításokat nagyon sok diák is meglátogatta,s ezzel megismerte – szórólapjainkon, katalógusainkon keresztül is a mártír életét.
A másik gyűjteményünk, a Szent István Pozsonyban címmel tavaly júniusban indult vándorútjára. Először Pozsonyban mutattuk be, majd a magyar festészet Barbizonjában, Nagybányán, a Máramaros megyei központi Szent István Ünnepségek alkalmából a híres Milleneum 2 galériában. Ősszel kelet felé vette útját a gyűjtemény, Tornalja, Rozsnyó, Kassa,Királyhelmec, Nagytárkány, Szepsi értőközönsége tekinthette meg. Januárban a Magyar Köztársaság Pozsonyi konzulátusa kért fel bennünket arra,hogy állítsuk ki a Szent István Pozsonyban című gyűjteményünk anyagát a Főkonzulátus fogadótermeiben. A kiállítást a jelzett hónapban megnyitottuk,amely a Magyar Köztársaság Európa Uniós elnökségének hat hónapos időszakában lesz itt kiállítva. Számunkra, képzőművészek és közösségszervezők számára is nagyon megtisztelő az, hogy a Pozsonyi magyar Konzulátus testülete igen is odafigyel az itteni jeles kulturális történésekre,lehetőségeihez mérten támogatja is azokat, s ahogy itt is tanúi lehetünk annak, hogy számos alkalommal követi,nagyköveti szinten is képviselteti hivatalát.
Természetesen bővebben is szólhatnék tevékenységünkről,ugyanis csak az elmúlt hat év folyamán több mint hatvan kiállítást szerveztünk idehaza, s a Kárpát-medence más magyarlakta vidékein,de kímélve mindannyiuk türelmét, röviden szólnék az itt kiállító képzőművészekről, a Pozsonyi Műtermek tagjairól, az itt kiállított munkáikról.
Jaksics Ferenc, illusztrátor, festőművész erre a kiállításra hagyományos stílusban festett tájképeket hozott el bemutatásra. Tanárai Zelibsky és Chovan professzorok jó alapot biztosítottak számára későbbi tevékenységéhez , ugyanis közel harminc évig dolgozott a Pedagógiai könyvkiadó grafikai szerkesztőjeként. Az ő általa grafikailag szerkesztett tankönyvek valamelyikével az itt jelenlévők többsége is találkozott. Én erre a kiállításra az elmúlt évben, s a tavaly alkotott nonfiguratív képeim válogatását hoztam el, melyek az új avantgárd stílusában készültek. Kettős pályám révén – publicisztika és képzőművészet – nekem jut rendszerint a kurátori, szervezői feladat, a katalógusaink körüli tevékenység, a publicitás szervezése, s emellett természetesen az immár harmincöt éves képzőművészeti tevékenységem gyakorlása.
Könözsi István fotóművész az elmúlt évtől tagunk, ő Petőfi emlékét hozta el számunkra, de látunk itt tőle a szívbeli témájával kapcsolatos művészfotót is – a Mária Valéria híd gyönyörű ábrázolását. Ő több évtizeden keresztül a Nő című hetilapunk fotóriportere és képszerkesztője volt, s számos önálló kiállítását láthattuk az elmúlt évtizedekben. Érdekességként megemlítem, hogy tegnap nyílt István nagyszabású fotókiállítása Donovaly mellett, Rózsadombon.
Nagy József grafikus, illusztrátor, festőművész közös kiállításunkra három nagyméretű szőnyegtervét hozta el, ahol valóban érzékelhető az a hatalmas grafikai tudás, amellyel Vincent Hlozník és Orest Dubay indították el immár hatvan éves művészi pályájára. Mintegy negyven könyvet illusztrált, foglalkozik szabad grafikával, de keresztény hitéhez hűen a szakrális művészet áll szívéhez legközelebb. A vallásüldözés mindannyiunk által ismert vörös korszakában amolyan földalatti, vagyis undergrund tevékenysége révén számos honi és anyaföldi templomunkba készített szakrális jellegű munkákat. Itt meg kell említeni, hogy a Pozsonyi Magyar Galériában februárban nyitottam meg nagyszabású jubileumi életmű kiállítását.
Nagy Zoltán grafikus illusztrátor festőművész elvont figurális képeit láthatjuk itt. Ő Ondreicka és Brunovsky professzorok irányítása mellett nyerte el azt a grafikai tudást, amelyet számos nemzetiségi kiadványaink, lapjaink illusztrálásában kamatoztatott. Ő is rendszeresen részt vesz azokon az emlékőrző, tematikus kiállításainkon, ahol nagyjainkra emlékezünk. Nagy Zoltánnak Pozsonyban nemrég nyitottak meg egy grafikai kiállítását, amely fél évig lesz kiállítva egy vállalkozói rezidencia fogadótermeiben.
Schrantz György festőművész – aki Dezider Milly és Ján Mudroch vezetése mellett szívta magába a művészetek festékszagú illatát, az ide érkező kiállítás megtekintőt mindjárt a bejáratnál lepte meg a mai ünnepi naphoz illő témával, a Rabok legyünk vagy szabadok című festményével. A somorjai születésű Schrantz György a hetvenes, nyolcvanas években több mozaikfalat készített itt Csallóközben, az egyik legismertebb szakrális munkája a somorjai ravatalozó mozaikja, de Pozsonyban is nemrég avatták fel két murális alkotását. Erre a kiállításra is szintén több olyan alkotását hozta el, ahol a már nem létező, ám az emberek tudatában ma is élő csallóközi történéseket elevenít fel többnyire figurális kompozíciói révén.
Ezek után posztom révén nem marad más hátra, mint hogy mindannyiuknak kellemes tárlatnézést kívánjak, tehát ezennel megnyitom a kiállítást.
A kiállítást március végéig tekintheti meg az értőközönség az egyházgellei kultúrház nagytermében.
A kiállító képzőművészek egy csoportja; Schrantz György, Kalita Gábor és Jaksics Ferenc
Az ünnepségről készült fényképek megtekinthetőek Képgalériánkban.
Felvidék Ma, Fotók: ita
