A magyar kormány úgy döntött, hogy a határon túli magyarok anyagi támogatását új rendszerben fogja megvalósítani. Ebből a célból hozta létre a Bethlen Gábor Alapot (BGA), amely egységesíteni hivatott az eddig szerteágazó megvalósítási folyamatot.
Felvidéken az oktatási-nevelési támogatások folyósításának végrehajtója kezdettől a Pázmány Péter Alapítvány (PPA) volt, amelynek a 2003-ban megkötött kormányközi megállapodás értelmében kellett dolgoznia. A többi határon túli magyar közösséggel ellentétben nálunk rendhagyó volt a helyzet, mert a támogatás nem juthatott közvetlenül a szülőkhöz, hanem a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének (SZMSZSZ) helyi szervezetei kezelésével valósulhatott meg. Vállalni kellett ezt a megoldást, mert ellenkező esetben – a szlovák fél elutasítása miatt – a felvidéki magyar tanulók nem részesültek volna ebben a támogatásban. Az elmúlt években egyértelműen bebizonyosodott, hogy ez a rendszer nagyon is hatékony: amennyi a magyar iskolát látogató tanuló, annyiszor 22 400 Ft. jutott el a szülők helyi szervezetéhez, amivel előre pontosított terv szerint gazdálkodhattak. Így csaknem száz százalékos volt a támogatás kihasználása.
A magyarországi jogszabály szerint járó működési költséget is pontos tervek szerint és pályáztatással használtuk fel. A PPA minden tanulmányi évben a magyarországi feltételeknek megfelelően írhatta ki a pályázatokat. Szlovákiában évente részletes jelentést kellett beterjeszteni a külügyminisztériumba, pontosabban a szlovák-magyar vegyes bizottság elé.
A PPA számolt azzal, hogy lesznek bizonyos változások a támogatás lebonyolításának formájában. Az elmúlt több mint fél év alatt viszont nem került sor semminemű kölcsönös megbeszélésre a magyar felelősökkel – csak kósza hírek alapján találgathattunk. Ezért meglepő, sőt megdöbbentő volt, amikor néhány hete beidézték a PPA képviseletét az illetékes minisztériumba és rövid tíz perc alatt – minden vitát kizárva – közölték a döntést, amelynek értelmében a PPA-ra már nem lesz szükség, és az oktatási-nevelési támogatás lebonyolításával a továbbiakban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét (SZMPSZ) bízzák meg. Az esetleges valós indokot csak később próbáltuk meg kikövetkeztetni: elsősorban Erdélyben, de másutt is, csupán a pedagógusok szervezetét szándékoznak megbízni ezzel a feladattal. Érthetetlen számunkra, hogy milyen logika alapján kapta a megbízatást az SZMPSZ, illetve miért lett hivatott az oktatási-nevelési támogatás szétosztásának lebonyolítására. A kedvezménytörvény értelmében a szülőket illeti meg a támogatás, tehát egyértelműen a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége lenne hivatott erre a feladatra.
Meggyőződésem, hogy az új megoldás – főleg nálunk, Felvidéken – nincsen felelősségteljesen végiggondolva. Ráadásul: a támogatás közvetlenül a szülőkhöz jut majd, vagyis nekik kell személyesen kérvényezniük, vállalva a nem egyszerű papírmunkát, a szükséges nyomtatványok kitöltését és a bizonyító okiratok beszerzését. A tanítóknak, tanároknak pedig vállalniuk kell a lebonyolítás felelősségét. Hozzáteszem: az SZMPSZ-nek nincsen minden magyar iskolában alapszervezete. A személyesen benyújtott kérvények alapján a BGA közvetlenül a szülő folyószámlájára fogja utalni az adott összeget (tehát minden szülőnek folyószámlát kell nyitnia). Nehezen elképzelhető, hogy az SZMPSZ milyen módon fogja ellenőrizni, hogy mire használták fel a támogatást. Tudni kell még egy fontos tényt: ezentúl nem lesz a magyar törvények alapján folyósított ún. működési költség, amelynek fölhasználását illetően – számos hamis bölcselkedőnek és kritizálónak köszönhetően – rendszeres támadások érték a PPA-t.
Kinek jó ez az új helyzet? A szülők meglepődtek és elégedetlenek, a pedagógusok kétségbe estek a rájuk háruló új feladatok láttán. Nagyon egyszerű logikával előrelátható, hogy a lehetséges össz-támogatás merítése messze lesz a száz százaléktól. A szülőkre háruló bonyolult ügyintézés miatt feltételezhető, hogy sokan inkább le fognak mondani a támogatásról. Más problémák is felmerülnek, amelyek pillanatnyilag még tisztázásra várnak. Mivel nem ösztöndíjról van szó, hanem támogatásról, Szlovákiában a megadóztatás veszélye is fennáll. A szlovákiai adatvédelmi szabályokkal is szembekerülhetünk. Ha a szülő nem írja alá az adatvédelmi záradékot, nem lesz jogosult a támogatásra. Ha viszont aláírja, vagyis kiadja külföldre a személyi adatait (amit nem lehet feltételekhez kötni), az megtámadható lesz.
Az elmúlt hetekben számos ellentmondó és valótlan hír jelent meg az oktatási-nevelési támogatásról. Számtalan „bölcs” a maga igaza mellett ágál, de egyik sem veszi a fáradságot, hogy alaposan utána nézne a valós helyzetnek. Ahány tudósító, újságíró, annyi a meggyőződéses „igazság”. Jó lenne, ha nem terjednének félrevezető, hamis információk. Például egyes „jól tájékozott” tudósítók úgy tudják, hogy a PPA kuratóriuma sietett tájékoztatni a szlovákiai külügyet az új helyzetről. Naivitás azt hinni, hogy a külügyminisztérium és a szlovák-magyar vegyes bizottság nem szerzett már másnap kellő információkat a magyar fél döntéséről. A nemrég tanácskozó vegyes bizottság szólította föl a PPA kuratóriumát, hogy számoljon be az új helyzetről. Mikuláš Dzurinda külügyminiszter kellőképen tájékozódva ült le tárgyalni a magyar tárcavezetővel, Martonyi Jánossal.
Meglepőek voltak Martonyi külügyminiszternek a találkozó utáni kijelentései is. Vagy nem volt kellőképpen felkészítve, vagy szántszándékkal mondta, hogy ezentúl sem a természetes (szülő) személynek fizetik ki a támogatást, hanem jogi személyek, szervezetek, az SZMPSZ és a SZMSZSZ lesznek a végrehajtók és osztják szét a pénzt. Ez a megállapítás azért nem igaz, mert az új rendszer szerint nem a szervezethez jut a támogatás összege, hanem Budapestről közvetlenül a szülő folyószámlájára fogják folyósítani a pénzt.
A szlovák-magyar kormányközi szerződésben lefektetett megállapodások mellőzése a jövőben még számos problémát fog okozni. Az ezzel kapcsolatos diplomáciai megoldást a magyar félnek kell kezdeményeznie.
Ilyen előzmények után valóban aggályokkal nézünk a jövő elé. Lehet, hogy az SZMPSZ-nek megfelel az új helyzet – az elmúlt években mindent megmozgatott azért, hogy kiiktassa a Pázmány Péter Alapítványt –, de a következő években nem könnyű és sok mindenben nem tisztázott feladat hárul majd így a pedagógusokra. Örülnénk, ha visszaállna a régi rend, az oktatási-nevelési támogatás kihasználásának olajozottan működő rendszere. Tudatosítanunk kell, ha nem így lesz, akkor az új állapotoknak az egyedüli szenvedő és megkárosított alanyai a felvidéki magyar szülők, illetve tanulók lesznek.
Duka Zólyomi Árpád, a Pázmány Péter Alapítvány kuratóriumának tagja
