A szlovákiai Tisztelt Háznak, illetve a szlovák politikai színtérnek ismét született egy „gyöngyszeme”. Hosszú, heves és minősíthetetlenül zavaros vita után nagy buzgósággal elfogadtak egy határozatot a magyarországi alaptörvénnyel kapcsolatban.
Ismét nagyot kiáltottak a világba, és olyat tettek, ami nem divat az unió tagállamai között, illetve Európában: górcső alá vették egy szomszédos állam alkotmányát, és keményen megmondták róla a véleményüket. Hihetetlen tett, de mi már nem csodálkozunk rajta. A törvényhozásban megalkottak egy dokumentumot, amelynek azonkívül, hogy „jól megmondták” a magyaroknak és a világnak, egyáltalán nincs jogi értelme és súlya. Ilyen gyerekes magatartást már nemegyszer tapasztaltunk az elmúlt húsz év alatt (lásd pl. 1996-ban a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálásakor elfogadott külön határozatot, a KMKF-fel kapcsolatos nyilatkozatot stb.).
A szlovák politikai színtér képviselői ismét megmutatták ügyefogyottságukat és bebizonyították, hogy ilyen magatartással nincs helyük az európai politikában. Mi a háttere az ilyen hullámszerű megnyilvánulásoknak? A félelem, a rettegés? Már szinte törvényszerűvé vált, hogy a szlovák politikusok a magyarországi események vetületében, az ott hozott határozatok függvényében cselekednek. Minden magyar döntésre gyorsan reagálnak, és görcsösen ellenlépéseken törik a fejüket. Nagyon mélyen működhet bennük a be nem vallott bűntudat. Csaknem száz éve olyan területeket bitorolnak, ahol a magyar nemzeti közösség – amely soha nem mozdult el a helyéből – többségben van. A lényeg: a magyaroktól való rettegés, és ez nem méltó egy ország legfelsőbb politikai vezetéséhez, illetve közjogi méltóságaihoz. Ez az elfogadhatatlan politikai magatartás kisebbségi komplexusoktól telített. A szlovák politika már sohasem nő ki ebből az állapotból? Már sohasem fog tudni fölülemelkedni kicsinyes félelmein és korszerűen, az európai értékrend szerint viselkedni?
Igaz, a szlovákiai parlamentnek joga van reagálni a Magyarországon hozott döntésekre. De minek? Csak nevetségessé teszi magát. Elfogadtak egy dokumentumot, de minek, milyen reményekkel? Azt hiszik, hogy ennek hatására gyorsan, szorongva összeül a magyar országgyűlés és megváltoztatja alaptörvényét? Milyen sötétségben élnek! Szemellenzővel, bezárt fülekkel, köldöknézésben szorongva, de pöffeszkednek ezek a politikusok. Jobb dolguk sincs, mint ilyen „kapitális” témákkal foglalkozni? Közben az ország és a lakosság számos létfontosságú problémával szembesül.
És mi, felvidéki magyarok kénytelenek vagyunk ennek a magatartásnak a következményeit eltűrni, és állandóan küzdeni az Európában már természetes jogainkért.
Duka Zólyomi Árpád
