A Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének égisze alatt idén is június végén, a tanév végének közeledtével sor került a hagyományos nyári tanulmányi kirándulásra, ezúttal a Fertő-tó keleti partvidékén és a Hanságban.
A 44 résztvevő először megtekintette a Fertő-tó szeles ausztriai partvidékét Pátfalunál (Podersdorf am See), ahol még nem volt fürdőzésre alkalmas a víz. Következő megállóhelyünk Boldogasszony (Frauenkirche) volt, ahol megtekintettük a Szűz Mária tiszteletére felszentelt templomot és kolostort, amelyben többek közt a ferencesek életét bemutató kiállítás is van. A gyönyörű barokk templom főbúcsújára, augusztus 15-én többször jártunk már itt, néhány éve pozsonyi kerékpáros zarándokként.
Boldogasszony után átmentünk buszunkkal Pomogynál a magyar oldalra, busszal elhagytuk a fertődi Esterházy-kastélyt, amely építése 1720-ban kezdődött, Esterházy József megbízásából vadászkastélyként. Következő megállóhelyünk a nagycenki Széchenyi-kastély volt, melynek udvarában azon a hétvégén lóugrató versenybemutatót rendeztek, hiszen legnagyobb magyarunk volt a lótenyésztés meghonosítója hazánkban. Éppen ezért a kastély parkja rendelkezik lóistállóval is.
Nagycenkre még visszatértünk a szomszédos Fertőbozról, ahonnan kisvasút -Széchenyi Műemlékvasút – vitt bennünket vissza a nagycenki Kastély végállomáshoz, de innen a kastélypark egyébként gyalogosan is megközelíthető végigsétálva a híres hársfasoron. A műemlékvasút-végállomásnál megtekintettük a kiállított régi gőzmozdonyokat, járgányokat, vagonokat. A délutáni órákban megismerkedhettünk Közép-Európa egyik leghíresebb egyedi vasúti lámpamúzeumával, melynek karbantartója, megálmodója a fertőszéplaki Horvátovics úr, aki a székelyeknél használatos „fogmosószerrel”, pálinkával fogadott minket. Kétszáz körüli a különböző országokból begyűjtött vasúti visszapillantó- ill. kalauzlámpáinak száma, van köztük holland, ausztráliai, amerikai, kubai, orosz, német, olasz, és természetesen magyar, egyszóval szinte minden tájáról a világnak. Láttunk egy ukrajnai visszapillantót, amit elvileg az utolsó vagon végére kell tenni, ám az semmit nem világított, mégcsak nem is volt rajta olyan sáv, ami rávilágítás esetén visszapillantódna. Ellenpéldája egy olasz gyártmányú speciális visszapillantó volt, amely még villog is pirosan.
Fertőszéplak még híres dombon elterülő kéttornyú templomáról, mellyel szemben a Széchényi-kastély romjai láthatók. Itt látta meg a napvilágot a Nemzeti Múzeum alapítója, és a budapesti Országos Könyvtár névadója, Széchényi Ferenc. A faluban van még falumúzeum is.
Elmondható, hogy Ausztria és Magyarország, a Várvidék-Őrvidék és Hanság között ingadoztunk, hiszen újból átmenvén az osztrák oldalra Mosontarcsánál, azaz Andaunál szemléltük meg a Hansági-csatornán átívelő fahidat, melynek jelentős, legendás története van múltunk szempontjából. A II.világháborút követően a magyarok fellépését a sztálinista diktatórikus rendszer ellen orosz tankok fojtották vérbe. Ennek következtében százezrek indultak meg, hogy elhagyják az országot Ausztria felé az akkor még őrizetlen határokon a hídon keresztül. A hidat erről értesülve a szovjetek aztán kétszer is felrobbantották. A magyar oldalon ennek az eseménynek állít emléket a „Mementó 56” feliratú emlékoszlop.
Utolsó megállóhelyünk egynapi kirándulásunk során az albertkázmérpusztai római katolikus templom volt, amelynek nagy tornya két oldalán lévő több kis tornya a Votivkirchére enged emlékeztetni. A szép belterű templomban csak évente egyszer, Nagyboldogasszonyra tartanak szentmisét, és a falunak is csak kb.20 állandó lakosa van.
Köszönet a szervező Zsidek Veronikábak és segítőinek a nap tartalmas programjaiért.
Zilizi Kristóf
