Rimaszécs közel 1800 lakosából a tíz évvel ezelőtti népszámláláskor 335 lélek vallotta magát reformátusnak. A választói névjegyzék 137 egyháztagot számlál (a gyerekekkel együtt természetesen valamivel többen alkotják a gyülekezetet).
A Rima bal partján, Rimaszombattól tizenkilenc kilométerre délkeleti irányban fekszik Rimaszécs. Fallal körülvett református templomát eredetileg gótikus stílusban építették, majd később reneszánsz stílusjegyekkel látták el. Az egyházközség lelkipásztora Orémusné Basa Ilona, aki tizenöt éve szolgál Rimaszécsen, az elmúlt évben pedig férjével a faluba költözött. A gyülekezet mindennapjairól Pósa Zoltán gondnokhelyettes, zsinati tag adott tájékoztatást.
Az egyháztagoknak csak 10–15 százaléka jár templomba. Az istentiszteletek látogatottsága nemcsak attól függ, hogy milyen ünnep van, hanem befolyásolja az időjárás is. Karácsonykor többen vannak, mint az átlagos vasárnapi alkalmakon, de húsvétra már ez sem jellemző. Többen ilyenkor utaznak el, talán így akarják az öntözködéssel járó vendéglátást elkerülni – véli a gondnokhelyettes.
A meghirdetett úrvacsorai alkalmakon 35–40-en is részt vesznek, köztük négy-öt konfirmált fiatal is. Az istentiszteleteken általában itt is a nők vannak többségben. Sokan – korukra való tekintettel és egészségi okokra hivatkozva – elmaradtak a vasárnapi istentiszteletekről. Pósa Zoltán hiányolja a fiatalok jelenlétét is, főleg azokét, akik a rimaszombati református gimnáziumot látogatják. Sajnos a gyülekezet tagjainak száma évről évre egyre fogy: kevesen születnek, és sokan halnak meg. A gyerekek kevesen vannak, de a tiszteletes asszony megpróbálja összefogni a helybeli alapiskolába járó fiatalokat, ahol hittanoktatást tart a számukra – mondja a gondnokhelyettes.
Sikeresen működik a nyolc éve alakított gyülekezeti énekkar, melybe a zádorházai leányegyház tagjai is bekapcsolódnak. A kórus, melyet Szőkéne Orémus Zsuzsanna vezet, rendszeresen részt vesz az egyházmegye által szervezett kórustalálkozókon, de más alkalmakon is: például helyi gyülekezeti ünnepségeken, testvérgyülekezeti találkozókon és a szomszédos gyülekezetek ünnepi alkalmain is szívesen szolgálnak.
Bibliaórákat nem tartanak Rimaszécsen. Nincs rá igény – mondja a gondnokhelyettes, aki elárulja, hogy a tiszteletes asszony ugyan kezdeményezte ezt a lehetőséget a Biblia mélyebb tanulmányozása céljából, de mivel nem mutatkozott érdeklődés, nem sikerült azt beindítani. Pósa Zoltán sajnálatosnak tartja azt is, hogy a gyülekezet elöljárói, a presbiterek – akik példát adhatnának a többieknek – sem érdeklődnek a bibliaóra iránt. Nem tudja, hol lehet a hiba. Talán akik alkalmazásban állnak, a sok program és feladat mellett nem tudják úgy megszervezni a napjaikat, hogy ott legyenek; az idősekkel pedig az a gond, hogy az esti órákban már nem akarnak kimozdulni, mert félnek. Ahhoz, hogy ezt megértsék, ismerniük kellene a falu összetételét – keresi az okokat a gondnokhelyettes.
Rimaszécsen a lakosság hetven százaléka cigány, akik közül 15–20 évvel ezelőtt több gyermek is részesült a keresztség sákramentumában. Viszont a helyzet az, hogy ezeknek a gyermekeknek a szülei akkor keresik fel csak a gyülekezetet, amikor valamilyen segélyszállítmány vagy támogatás érkezik Hollandiából. Azzal érvelnek, hogy ők is reformátusok, mert a gyerekeik meg lettek keresztelve. Ellenben – mondja Pósa Zoltán – nem teljesítik az egyházzal kapcsolatos kötelességüket: nem fizetnek egyházadót, és az istentiszteleti alkalmakat sem nagyon látogatják. Előfordul ugyan, hogy néha betévednek a vasárnapi istentiszteletre, de a végét már nem bírják kivárni. Valószínűleg nem tudja őket lekötni az igehirdetés, ezért távoznak még annak befejezése előtt – gondolkodik el a helyzeten a gondnokhelyettes.
A gyülekezet életében pozitívumot jelenthet – bizakodik Pósa Zoltán –, hogy a lelkipásztor nemrég költözött a faluba. Korábban Balogiványiban élt a családjával, de férje, Orémus György nyugdíjba vonulása után Rimaszécsen vettek házat. A lelkipásztor így most már naponta találkozhat az egyházközség tagjaival. A gondnokhelyettes szerint most, hogy ott él velük a lelkipásztor, több ideje lesz rájuk, és a helybeli reformátusok is máshogyan viszonyulnak ahhoz, ha személyesen hívja meg őket a templomba vagy más közösségi alkalmakra. Bízik abban is, hogy ezáltal növekszik majd az istentiszteletek látogatottsága.
A gyülekezet a kilencvenes évektől kezdődően fokozatosan igyekezett megőrizni az épületei állagát. Először a templomot tették rendbe: tetőt cseréltek, és a belső tér is új festést kapott. Most a parókia van soron, amely alapos felújítást igényel, hogy ha majd új lelkészt kap a gyülekezet, legyen hol laknia. Rendbe tették az egykori egyházi iskolát is, ahol most egy kisegítő iskolát működtet Besztercebánya megye önkormányzata.
A gyülekezet éves bevételeinek (adományok, egyházadó, bérleti díj) egy részét állagmegóvásra fordítják. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem –mondja a gondnokhelyettes –, hogy a holland testvéregyházukkal kiépített jó kapcsolatnak köszönhetően ha nem is pénzbeli, de tárgyi támogatás mindig érkezik. Példaként említi, hogy a templom kifestésére az egyik holland presbiter festéket adományozott. A zeewoldei gyülekezettel már 2005 óta tartják a kapcsolatot, évente 15–20 holland fiatal látogat el nyáron Rimaszécsre, hogy ismerkedjenek a gyülekezet tagjaival. 2007-ben testvérgyülekezeti kapcsolat jött létre a nagyvárad-újvárosi református gyülekezettel is, akiket a pár hete látogatattak meg a rimaszécsi gyülekezet képviselői.
A rimaszécsi anyaegyház a hozzá tartozó zádorházai és jénei leányegyház tagjaival évente találkozót szervez. Rimaszécsen már két alkalommal is tartott missziói előadást (főleg a cigány lakosság körében) egy svájci missziói központból érkezett lelkésznő. Áldásos alkalmak voltak ezek is, még ha azonnal nem is látható pozitív eredmény; reménykedni lehet, hogy a vetést egykor majd aratás követi.
Kálvinista Szemle 2011/9 nyomán
Fotó: Homoly Erzsó, Felvidék.ma
