A Szlovák Testvéri Börtöntársaság október 2-9-e között szervezi meg az Nemzetközi Börtönmissziós Imahetet, melyet a világ mintegy 100 országában évente megtartanak.
Ebben az időpontban a börtönfalak és rácsok mögött imádkoznak a társaság munkatársai a fogvatartottakkal , de kérik a lelkipásztorokat és gyülekezeteiket, hogy közösségben is tartassanak alkalmakat, melyeken imádkozzanak a rászorulókért és a fogvatartottak között szolgálatot végzőkért. A hét mottója: Remény, megbocsátás, helyreállítás, szabadság. Ján Kerekrétinek, a Szlovák Testvéri Börtöntársaság elnökének nevével jegyzett felhívás, amelyet eljuttattak minden keresztyén gyülekezetnek, szolgálatuk Igéjével zárul: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak!”
Az egyes napok ajánlott imatémája:
Október 2. vasárnap: a fogvatartottak és a börtönmisszió vasárnapja. Az Úr irgalmáért az elítéltekért, a szabadultakért, családjaikért, gyermekeikért, az áldozatokért és a börtönmisszióért. Hogy az elítéltek megértsék az Úr gondoskodását, reménykedjenek és keressék a bűnbocsánatot. A rabokért, hogy megbékéljenek az áldozatukkal, a családdal és a társadalommal.
Október 3. hétfő: a helyreállító igazságszolgáltatás napja. Hogy az igazság kegyelemmel teljes legyen. A törvényalkotókért, hogy olyan törvényeket hozzanak, amely a bűnözők megtérését és társadalmi beilleszkedését segítik. A bírákért, hogy igazságos ítéleteket hozzanak, és munkájukat igazság és könyörületesség vezérelje.
Október 4. kedd: az áldozatok napja. Hogy az áldozatok vigasztalást találjanak az Úrban. Hogy megtanuljunk irgalmasok lenni azokkal, akik fájdalmat okoztak.
Október 5. szerda: a szabadultak napja. A szabadultakért, hogy megtalálják helyüket a közösségben. A volt fogvatartottakért, hogy családjukban és a társadalomban megértésre találjanak. Hogy amint új életet kezdenek, képesek legyenek ellenállni a kísértésnek.
Október 6. csütörtök: a büntetés-végrehajtás napja. A börtönparancsnokokért és családjukért, hogy megbecsüljék őket. A börtönökben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkájukat. Hogy bátorítva és reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakorlása közben
Október 7. péntek: a börtönben lévők családjának napja. Az elítéltek családjáért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövőjük legyen. Az elítéltek családjaiért, hogy a távollét ne gyengítse szeretetüket és támogassák egymást. Az otthonmaradt családért, hogy irgalmat találjanak az Úrban, és türelemmel viseljék azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van.
Október 8. szombat: a börtönlelkészek, missziósok napja. A börtönlelkészekért és önkéntesekért, hogy az Úr adjon erőt, kitartást és türelmet, munkájukhoz. Hogy a fegyőrök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlelkészektől és missziósoktól.
Október 9. vasárnap: a megbékélés napja. Hogy a fogvatartottak a Kereszthez jöjjenek, ahhoz a helyhez, ahol a szeretet és az igazság találkoznak. Hogy a fogvatartottak megbékéljenek az áldozataikkal, családjukkal és közösségekkel.
„Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk4, 18-20)
Örvendj! Jubilálj! Ünnepelj!
Az első látogatásom egy afrikai börtön körletben kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetembe. Fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok, zaklatott és nyugtalan voltam, és nem gondoltam, hogy bármi mondanivalóm is van annak a 90 férfinak, akik ott rám várnak és halálra vannak ítélve. Amikor a börtönigazgató meghívott, hogy látogassam meg a börtönnek ezt a legszigorúbban őrzött körletét, valószínűleg látta tanácstalanságomat, izgatottságomat és a lelkesedés teljes hiányát. „Nem kell aggódnod” – mondta és átölelt, „Nem kell félned semmitől, mert itt több örömöt és boldogságot fogsz találni a fogvatartottak között, mint bárhol máshol az egész országban!” Persze kételkedtem abban, amit mondott mindaddig, amíg valójában be nem léptem a siralomházba. Hirtelen boldog, mosolygó, csillogó szemű férfiak között találtam magam. Olyan érzés volt ez, amilyet azelőtt és az óta sem tapasztaltam soha: több mint egy órát énekeltünk és dicsértük az Istent és hatalmas kegyelmét, Akiben ők valóban megtalálták a reményt, megbocsátást és a szabadságot. Az örömük, akkor, örökre „megfertőzött”.
Mert minden alkalommal újra és újra átélem ezt az élményt, amikor Jézus szavait olvasom, ahogyan bejelenti küldetését és megváltó feladatát a világnak: „Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” A börtönben epekedve élő, de halálát váró fogvatartottak öröme leírhatatlan volt és csakis egyedül azért lehetséges, mert Jézus Krisztus tette őket teljesen szabaddá. Szabaddá a múlt bűneitől, szabaddá a jövőjük félelmeitől, valóban szabaddá olyan módon, hogy tudják: egyetlen kis darabja a börtönök rácsainak sem fog soha eltűnni és egyetlen egy ítélet sem fog soha megváltozni. Ez valóban a féktelen öröm ünnepe volt még a halál kapuin belül is.
A provokatív üzenete Jézusnak pont az, hogy Ő azért jött, hogy jó hírt, örömhírt hozzon a szegényeknek, foglyoknak, a társadalom legalján lévő embertársainknak is. Mert sajnos olyan világban élünk, ahol emberek milliói élnek megsemmisítő nyomorban. Az a jó hír, amit Jézus bejelent, amit Ő közvetít, az nem a gazdasági jólét kezdete, hanem a radikális megvalósulása az igazi jó hírnek, ami minden földi gazdagságnál többet jelent. Hiszen még a közöttünk élő leggazdagabbak sem irányíthatják vagy szabályozhatják életüket, nem is beszélve életük jövőbeni biztonságának szavatolásáról. A Jézus által kijelentett örömhír túlmutat mindazon, ami pénzért megvásárolható. És pont ezért jelentett örömhírt a szegénynek, mert ez azt jelentette, hogy a pénz nem minden, és Isten sokkal többre tartja a szegényt, mint a pénzt. Pontosan ez az igazi örömhír mindazoknak, akik nélkülözésben élnek, még ha nem is tudják, hogy mennyire szegények is.
Jézus azoknak is hirdeti a szabadulás örömhírét, akik teljesen elesettek és elnyomottak. Azok számára, akik olyan körülmények között élnek, ahonnan nincs menekvés, nincs szabadulás, amiből nem lehet kiszabadulni. Olyan szabadságot hirdet, mely segít a fogvatartottnak a terhét viselni, segít a tudtára hozni, hogy nincs egyedül a súlyos teher alatt és az elnyomottság nem az utolsó szó. Ez az igazi reménynek az ígérete mindazoknak, akik nem látnak kiutat abból a nyomorúságból, ahol éppen most vannak.
Ez az az ígéret és remény, amely ugyanúgy szól szegénynek, vaknak és rabnak, hogy Jézus reményt hoz, és segítséget nyújt a gyógyuláshoz mindenki számára. És gondoljuk csak el: ha Jézus a világ legkevésbé kedvelt embereivel tesz ilyet, akkor mindenki számára él a remény. Ha Jézus mindazokhoz szól, és mindazoknak szabadságot ígér, akik bármilyen függőség, kín, szorongás vagy erőszak közepette élnek, akkor azoknak is szól a jó hír, akik a csordaszellemben bízva, gőgben és előítéletben és sérelemben élnek.
Jézus a jó hír miatt jött közénk, kinyilvánította a jó hírt: „azért küldött, hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét” – az ünneplést, a gyökeres változás ünnepét – Isten kegyelmét és könyörületességét mindazoknak, akik jól ismerik és az emberi nyomorúságot és nélkülözést.
Ez Jézus Krisztus örömhíre, ez az amit mi most ünneplünk, ez Isten csodálatos erejének és kegyelmének örömhíre és nekünk mindannyiunknak erről az Úrról kell bizonyságot tenni és hirdetni minden börtönben és minden közösségben.
Örvendj! Jubilálj! Ünnepelj!
Ron Nikkel, a PFI-Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság elnöke
Reformata, Felvidék.ma
