A mi portánk címmel hirdették meg azt az élő talkshow-t, vagyis beszélgetést, mely Fábry Zoltán ismeretlen leveleiről és más titkokról szólt.
A műsorra szeptember 29-én, csütörtök került sor Löffler Béla szobrász egykori kassai házában, a Kmeť utca 34 sz. alatt.
Gablyasz Péter meditatív zongorajátékával teremtett laza hangulatot és a szövegek alá is kellemes muzsikát improvizált.
Szaszák György műsorvezető személyes élményeivel kezdte. Gyermekkorában szamárköhögés miatt került Stószra és nem a Tátrába, mert itt egy távoli rokonuk élt és amúgy is itt a legtisztább a levegő. Itt látott életében először kecskéket. Mari néni – akitől egy tintatartót kapott ajándékba – egyszer egy ablakban könyöklő bácsira mutatott: „Ez az író Fábry!” Akkor még ez persze a pöttöm gyereknek nem sokat mondott. Később kiderült, Mari néni anyja Fábry dajkája volt.
Fábry Zoltán édesapjának volt egy szerelme, akit nem vehetett el. Más nőt vezetett oltár elé, s a cserben hagyott lány kiállt a kapuba és megátkozta az ifjú párt: első gyermekük legyen szerencsétlen. Tény, Fábry nővére vakon született.
Majd Varga Lívia és Petrik Szilárd Fábry leveleiből olvasott föl, melyeket Környe Gizellához írt. Az ifjú hölgy zenekedvelő ungvári lány volt, aki gyógykezeltette magát Stószon. Majd Fábry 1922-ben Matlárházáról írt Gizkónak, amikor kiújult tüdőbaja miatt kellett gyógykezeltetnie magát.
Szaszák érdekes módon jutott e levelek birtokába. Lukács József, Kassa nagy szerelmese felajánlotta neki, hogy él a városban egy idős hölgy akinek régi magyar újságjai vannak hajóládában rendszerezve. Ezeket először e sorok írójának akarta juttatni. De barátságunk zátonyra futott, mert Jóska elutasította Bibó István eszméit, amelyeknek akkor nagy híve voltam és lelkendezve beszéltem róluk, miután a Szabad Európa Rádió sokat foglalkozott vele. Így tehát Szaszák látogatta meg Környe Gizellát, aki akkor csak futólag tett említést róla, hogy ismerte Fábry Zoltán. Szaszák másodjára már csak halála után szedte össze Polednyák Magda erkélyéről a „szemetet”, ami között kincset talált: Fábry leveleit. Környe Gizella 1981-ben hunyt el, nyolcvankét éves korában. Férje Sztripszky Ágoston volt, aki még 1945. április 29-én hunyt el. Mint tanácsost Beneš Kárpátalja kormányzójává kívánta kinevezni, de ő ezt visszautasította. Ez annyira szokatlan dolog volt, hogy fényképe meg is jelent a lapokban, hiszen senki nem számított elutasításra.
Batta György írásaiból is tudjuk, Fábry nem volt annyira remete, mint amint hirdették. A szép nem iránt sem volt érzéketlen.
Majd egy baráthoz írott levél következett 1945. szeptember 30-ai dátummal. Fábry köszönetet mond benne az érdeklődésért. Nem írt korábban, mert levelet eddig csak szlovák nyelven volt szabad írni. Elmeséli, hogy könyvtárát befalazta s így az átvészelte a frontátvonulást. De a vasládáját, melybe kéziratait rejtette, magyar katonák vitték magukkal. Biztos káromkodhattak, amikor kinyitva számukra értéktelen papirosokat találtak. Fábry csalódásának is hangot ad. Inkább ne érte volna meg a háború végét. A válaszlevél írója beszámolt családtagjainak tragikus sorsáról, s biztosította Fábryt, nem soviniszta és ígéretet tett, élelmiszert fog vinni számára. Ezt Július Knap írta, aki lemondott tisztségéről, mert nem volt hajlandó a magyarok kitelepítésében részt venni. Inkább vállalta volna a börtönt is, minthogy ilyen embertelenségben részt vállaljon. Mivel Ondrej Klokoč, a besztercebányai Kerületi Nemzeti Bizottság, majd Pártbizottság, később a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke köréhez tartozott, nem érte hátrány kiállása miatt. Később Besztercebányán dolgozott, de amikor Vladimír Clementist kivégezték, lemondott tisztségéről, mert kiábrándult a kommunista rendszerből. Fábry számára lakást és orvost is biztosított volna Rimaszombaton, de ő ezt nem fogadta el, mert számára Stósz volt a legjobb orvosság.
A következő levél sorsa is érdekes. Egyszer Choleva Béla a somodi nyári táborban járt és megemlítette, van nála egy érdekes Fábry-levél. Halála után Snyír Ferenc segítségével sikerült Nagyidán megszereznie az özvegytől.
Gyüre Lajos nyugalmazott tanár Fábry haláláról számolt be. Épp az iskolában értesült róla. Amint lehetett, kiment Stószra. Az ágy mellett egy nyitott füzetet talált, de a kegyelet meggátolta, hogy azt tüzetesebben megvizsgálja. Látogatók jöttek a tanonciskola diákjai. Három nap múlva két Tátra 603-as gépkocsi jelent meg és a teljes levelezést elvitték Pozsonyba, majd az a Csemadok központba került, ahol feldolgozták azt.
Fábry vagyonát a Csemadokra hagyta. Könyvei egy időben Nagyidán voltak. Olyan hír is járta, hogy ott égetik a könyveit – állította Snyír.
Mede Ferenc édesapjával kapcsolatos emlékeit elevenítette föl. Fábry titkos naplója nagyon érdekelte volna a titkosszolgálatot. Apja, Mede István jogász is rejtegette a napló másolatát. Egy szlovák ismerősük ugyanis a Vasműben lesokszorosította azt. Hány másolat készült, nem tudni. Egyiket apja neki adta, hogy rejtse el. Ő akkoriban bújta a Tesla-katalógusokat így sok volt belőlük. Ezekbe rejtette el a szöveget, melyek természetesen érdekelték, így elolvasta azokat. Szerinte az Üresjárat 1945-1948, Napló a jogfosztottság éveiből (1991) c. munka szövegei nem azonosak az általa akkor olvasottakkal. E feljegyzéseket el kellett juttatni Illyés Gyulához, amit tudomása szerint megtörtént.
Az említett kötet Repiszky Tamás jóvoltából jelent meg, akinek családja Kassán szintén rejtegetett egy példányt a titkos naplóból. A rendszerváltás után volt róla szó, hogy egy válogatást kiadunk belőle Kassán, de azután abból semmi sem lett.
A naplófeljegyzésekkel kapcsolatosan hozzátehetem, hogy egy szép napon berendelt a csehszlovák titkosszolgálat a rendőrség épületébe és Bičkoš őrnagy azt állította, tudomásuk van róla, hogy Nagyidai Ernő Losoncon átadta nekem Fábry Zoltán titkos naplóját. Akkor hallottam először róla. Nem voltam benne biztos, hogy valóban létezik ilyesmi, vagy valamilyen titkosszolgálati játék zajlik-e. Akkor tartotta Losoncon a Csemadok Honismereti-történeti Szakbizottsági ülését, melyen részt vettünk. Természetesen Nagyidai semmit sem adott át nekem. Mondtam is az őrnagynak, hogy mi a fenének utaztunk volna Losoncra ilyen oknál fogva? Ha Nagyidai Ernő adni akar nekem valamit, fölhív, én meglátogatom és a lakásán adja át azt, amit akar. Tanuk nélkül. Ezzel már többet nem zaklattak azután.
Majd Kolár Péter beszélt a Fábry halálát követő eseményekről. Az első két-három órában legfeljebb Repiszkyék tudhattak valamit. Ő is megerősítette Gyüre értesülését a levelezéssel kapcsolatosan. Hogy azután minden levelet visszaadtak-e, vagy valamennyit visszatartottak, máig rejtély. A levelek Kassára kerültek letétbe Varga Béla akkori Csemadok vezető titkár kívánságára azzal a kikötéssel, senkinek sem szabad odaadni, inkább föl kell gyújtani őket, mert nem hízelgő megjegyzések találhatók bennük számos aktív politikusról. Ezután Pozsonyba került az anyag, egy páncélszekrénybe és Szőke József azt földogozta.
Majd kitért a Fábry-ház és az író könyveinek sorsára. Az épület ugyan áll, de javításra szorul. A könyveket ellepheti a penész, így meg kell azokat menteni. Volt olyan terv, hogy a könyvtárat a komáromi Jókai Egyetem kapja meg, de akkor a ház elveszíti „lelkét”. A szellemi hagyaték nélkül nincs létjogosultsága. Alkotó házzá kellene alakítani.
A ház tulajdonviszonyának rendezése is sokáig tartott. Minden a központé volt. Kolár az áldatlan helyzetből való kiutat abban látja, ha a kelet-szlovákiai Csemadok-szervezetek különválnának, mondjuk Kazinczy Társaság vagy Batsányi Kör néven folytatnák tevékenységüket.
Nagyjából ezen a ponton véget is ért a beszélgetés, de a titkok és érdekességek persze itt nem érnek véget. Filep Antal néprajzkutató hosszú évekkel ezelőtt felhívta irodalomtörténészeink figyelmét arra, hogy a stószi író rokonságban áll Reményik Sándor költővel. Sajnos, fülük botját sem mozdították, így ennek eddig senki sem járt utána. Az tény, hogy a kolozsvári költő szülei Dobsinán születtek. Az egyik szlovák internetes oldal erről meg is emlékezik azzal, hogy Reményik román költő volt Sándor Reményik rumunský básnik a Dobšiná (Reményik Sándor román költő és Dobsina c. írásban.
E sorok írója emlékszik rá, hogy a prágai Ady Endre Diákkor elnökségi tagjaként levelet írtak 1970 előtt Fábrynak azzal, hogy küldjön anyagi támogatást a Körnek. Naivan úgy hittem, egy ilyen híres író bizonyára komoly anyagi háttérrel rendelkezik. Fábry válaszolt is és küldött néhány száz koronát.
Gyüre Lajos egyszer vitába keveredett Fónod Zoltánnal a tekintetben, hogy Fábry részt vett-e az 1938-as kommunista tüntetésen Kassán a köztársaság megvédése érdekében. Fónod az Új Szóban azt írta, hogy ezt nem tudjuk. Nos mivel birtokomban volt Fábrynak az 1968-as Új Szóban megjelent tanulmánya, A magyar kisebbség nyomorúsága és nagysága – melyet méltatlanul keveset emlegetünk. Ebben az író maga írta le, hogy azon a bizonyos tüntetésen nem volt jelen betegsége miatt, hanem csak felolvasták állásfoglalását. Az ügy pikantériája volt, hogy 1968-ban éppen Fónod tette közzé – megcsonkítva – Fábry írását. Napilapunk sohasem hozta le levelemet, hiszen 68-ra hivatkozni a husáki korszakban nem volt ildomos.
Átépítések miatt egyelőre e beszélgetések nem folytatódnak, de a terem megtelt közönséggel, ami jelzi, igény van ilyen jellegű múltidézésre.
Felvidék.ma, Balassa Zoltán
