Tamás Gábor érsekújvári, Magyarok Nagyasszonya napján tartott koncertje is telthazás volt. Felvidéki őszi turnéján szeptember 12-én Gömörországban, Kövecsesen adott először koncertet. Október 3-án Dunaszerdahelyen, 4-én Párkányban, 5-én Galántán, 6-án Komáromban, 7-én Nagymegyeren, 8-án Érsekújvárott, 9-én pedig Szencen lépett fel.
Tamás Gábor Kolozsvárott született 1948-ban, majd 1976-ban emigrált Svédországba, ahonnan haza először 1994-ben látogatott. Azóta ott él, évente-kétévente látogat haza szülőföldjére. Öröm volt hallani, hogy fia, még jobban ápolandó a magyar kultúrát, gyökereit, hazaköltözött Budapestre. Elmondta a koncertje elején, hogy 8 éves korától már énekelt a kolozsvári Operában, zongorán játszani tanult és később sikeres énekes lett belőle. Visszaemlékezett arra, amikor barátaival átbocsátást kapott a határon még 89 előtt, először Felvidéken Párkány után ide, Érsekújvárba látogatott el, és még benne voltak azok a régi szép emlékek. A teltházas kultúrház azt bizonyította, hogy nagyon is érdekli a felvidékieket, konkrétan az érsekújváriakat is a hozzánk hasonlóan a kis Magyarország határán kívülre sodródott Tamás Gábor és természetesen az énekei, melyek közt nem maradhattak el a székely viccek mesélései sem, még jobban fokozandó a közönség hangulatát, ahogy tette ezt 2009-ben Galántán is. A 90 perces koncert első részében 9 dal volt hallható, köztük A vándor, a Várom a májust, A Hargita alján lakom én, az Ó, Melinda, a Dolce vita, s mint kiderült, a Pátria rádióban legtöbbször kért, legsikeresebb száma, a Hervadó petúniák. Még az első részben megköszönte Pék Zoltán rádiósnak a segítségét, aki segítette eme egyhetes turné megszervezését, továbbá Hégel Rudolfét, aki magyarországi, budapesti találkozásuk alkalmával, amikor az énekes ott koncertezett, javasolta neki, hogy eljöhetne turnézni a Felvidékre is. És ez, amint már előbb említést tettem róla, 2009. október elején meg is valósult.
A szünet után, ahogy azt az elején megígérte, következtek az ismertebb, bár ez talán rossz kifejezés is, inkább ahogy mondta, az igazi részek, dalok. Ilyen volt a Nélküled (amit az Ismerős Arcok énekel), amely az elszakított magyarság fájdalmairól, felkiáltásáról szól, mert olyan a sorsa, mint a leszakított, haldokló virágé, akit nem hall a nagyvilág. Aztán jöttek a szülőföldjéről szóló dalok, amit szintén gyakran kérnek a Pátria Kívánságműsorában, szinte napi rendszerességgel. Így az Ó, Erdély szép hazám, aztán amit már úgy kiabált be a közönség, segítendő az énekesnek a további szám választásában, de amit amúgy is elénekelt volna, feltételezem, a Gyere velem a Hargitára, amely tőle az én legkedveltebbem és ami nélkül nem koncert a Tamás Gábor-koncert. Előtte elmondta, hogy aki még nem járt a Hargitán, azt a dal csengése felébreszti, felbuzdítja arra, hogy ellátogasson, aki meg már járt ott, abban fölelevenednek a csodás emlékek. Következett az Ünnepelünk októberben refrénű dal, ami az 1956-os forradalom napjaihoz közeledve nagyon is aktuális így október közepe felé. Tamás Gábor az énekhez fűzte, hogy amíg lesznek olyan magyarok itt, Felvidéken, mint a székelyek, éspedig ahogy azt Érsekújvárban megtapasztalta, mint ahogy a többi öt fellépésének állomásán – az utolsó még azt követő napon, vasárnap volt Szencen -, hogy márpedig vannak, addig nem kell félnünk, nincs semmi veszve, ha összetartunk, egymást fölkaroljuk, és nem széthúzunk, hiszen egy az örömünk, s bánatunk, szólnak ezek a gondolatok a dalban is. Aki ismeri Tamás Gábor számait, tudja hogy hol dobog a szíve, és annak ellenére, hogy volt Mohácsunk, dúlt bennünket hol a török, hol a tatár, szovjet, román stb. ütött vert, megosztottak néhányszor, szétszórtak, megtízedeltek, letiportak, azért mégis megéltünk egy évezredet, és nem adjuk mi föl nemzetünket, magyarságunkat olyan könnyen. A többszöri visszatapsolás után meghívott minket, nagyérdemű közönséget egy szimbolikus sétára, Kolozsvárra, vagyis rázendített a Szép város, Kolozsvár kezdetű énekre. Végén szólt a legutóbbi Duna Televízió Kívánságkosár műsorában történt szerepléséről, ahol megkérte őt Szabó Ágnes főszerkesztő, hogy mondja el a felvidéki közönségnek, írjanak levelet, vagy interneten a Duna Televíziónak, akik óhajtják Tamás Gábor dalait hallani, valamint, hogy hogy tetszett nekik a koncert itt, Érsekújvárban és hogy milyen jó volt együtt ünnepelni, mit jelentett számukra ez a koncert, ezzel hadd vigye ki a hírt a nagyvilágba a Duna TV, hogy igenis itt, Felvidéken nem akármilyen magyarok élnek. A művész úr több alkalommal köszönte meg a többszöri felállással egybekötött vastapsokat a zeneszámok éneklése után „köszönöm szépen, Érsekújvár” szavakkal zongorakísérői, András Attila és Mátyás Szabolcs nevében. Megköszönte ezt a szívélyes, szeretetteljes fogadtatást. De egy Tamás Gábor koncert nem volna igazi azok nélkül a bizonyos Violák nélkül, így az következett. Megígérte, hogy ha visszahívják Érsekújvárba, ahol először aznap lépett fel, biztosan visszajön. Legutolsóként pedig vagy ötödszöri visszatapsolásra elénekelt egy mulatós, vidám nótát, az Aj, jaj, fekete vonat kezdetűt a közönséggel együtt. A művész úr „a jó Isten áldjon meg titeket, érsekújváriak, ígérem, visszajövök hozzátok” szavakkal köszönt el. Nagyon-nagyon, rendkívülien jó volt a hangulat, ezt fokozta a koncert legutolsó száma után a művész úr CD-jeinek dedikálása, továbbá lehetőség volt vele lefényképezkedni, és autogrammot kérni is.
Felvidéki turnéját követően Erdélyországba látogat, ahol november 11-én Erdőszentgyörgyön koncertezik. November 12-én visszatér Felvidékre, Szentmárián találkozhat vele a közönség. December 16-án a Nagyváradi Színházban tart jótékonysági konceretet.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
