A lehallgatási botrány kirobbanása óta sok olyan belső értesüléshez jutott az olvasó, amit eddig elképzelni sem mert. Egy korrupt ország, mint Szlovákia megvesztegethető politikusai a hatalom gyakorlása közben szinte futószalagon hallgattatják le politikai ellenfeleik telefonbeszélgetésit, és élnek vissza a biztonsági vagy az elhárítási testületek „törvény adta” lehetőségeivel.
Mindehhez néhány „megvett” média erkölcsi gátlások nélkül asszisztál. Az ország polgárait sokkolta, hogy a lehallgatások szinte ellenőrzés nélkül zajlanak. A legtájékozottabbak ez ügyben azok, akik a lehallgatásokat kérvényezik és végzik. Amint kiderült, a lehallgatási eszközök igénybevételét engedélyező bírók a kérvényben szereplő tények valódiságát csak formai alapon ellenőrzik, és arra aztán végképp nincs idejük, hogy felügyeljék a lehallgatást végző testület munkáját. Ezért, akit ezek egyszer „górcső” alá tettek, arról szinte mindent tudnak (lakásriasztó-kód, a személyi bankszámla összege, ügyfeleik telefonszáma és lakcíme, stb.), a szó szoros értelmében átvilágítják.
Volt lehallgató tisztek tájékoztatása alapján lett ismert, hogy szinte minden lehallgatási kérvény zöld utat kap Szlovákiában. A bírák csak a formaságok betartására ügyelnek. Ha ez nem felel meg a törvényeknek és visszautasítják, egyszerűen csak kijavítják a hibákat és megvárják annak a bírónak a szolgálati idejét, akiről tudják, hogy nem szőröz a kérvényezések kapcsán és aláíratják. A lehallgatások engedélyeztetése szinte száz százalékra eredményes.
Lucia Žitňanská (SDKÚ-DS) igazságügyi miniszter hivatalba lépése után ellenőriztette az engedélyeztetéssel megbízott bírák tevékenységét, és tavasszal mind a 16 lehallgatási rendszert (ITP) felügyelő bíró bizonylataiban ellenőrzést végeztek. A Trencséni Kerületi Bíróság ítésze, aki a Pravda három újságírójának lehallgatását elrendelte szintén átesett ezen az ellenőrzésen. A rendőrség vagy a hírszerzés részéről a lehallgatás engedélyeztetéshez sajátos követelményekre van szükség: milyen technikai eszközöket kívánnak alkalmazni, mikor, miért, mennyi ideig akarják használni a kért rendszert, ezenkívül szükség van a lehallgatott egyén pontos személyi adataira is. Külön kell indokolni az okokat, amelyek az eszközök igénybevételét teszik szükségessé: hol akadt el a nyomozás, hogy az igazság kiderítése érdekében csak ezek az eszközök vehetők igénybe? A lehallgatást elrendelő bíró feladata ezeket az okokat mérlegelni. Döntésének megalapozottságát, panasz alapján, az Alkotmánybíróság bírálhatja felül. Panasszal csak azok élhetnek, akiknek sérültek alkotmányos jogaik, ez esetben a lehallgatott személyek. A gyakorlat viszont azt mutatja, kevés ember szerez tudomást arról, hogy személyét a botrányhoz hasonló jogsérelem érte.
„Az Igazságügyi Minisztérium a bírói döntések valóságtartalmát nem vizsgálhatja”, állítja Žitňanská. A bírói döntés annak ellenére, hogy korlátozott mértékben engedélyezett, érvényben van és marad. A miniszter asszony csupán annyit tett, amit tehetett: elrendelte az ügyben a Trencséni Kerületi Bíróság felügyeleti szerepének fokozását, mivel ők rendelték el az újságírók lehallgatását.
Felvidek.ma, dg
{iarelatednews articleid=”31245,31236,31231,31221,31206,31201,31184,31232,31217,31200″}
