A következőkben olvashatják Fiala János jogász (Szlovákiai Magyarok Kerekasztala / Jogsegélyszolgálat Szakértői Bizottság) vitaindítóját a nemzeti közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezetről, valamint a javaslat rendelkezéseit is. A tervezetet a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának 2011. december 10-én, Diószegen tartott konferenciáján bocsátották megvitatásra.
A rendszerváltás óta többször is felmerült a szlovákiai magyar kisebbség jogállásának kérdése. A problémakör rendezésére több javaslat is született, de érdemi társadalmi vita és politikai érdeklődés híján egyik sem vert gyökeret a köztudatban. Jelen anyagunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a kérdés fontosságára, és egy lehetséges megoldást vázoljunk fel, amely mentén a szlovákiai kisebbségi közösségek megfogalmazhatják elvárásaikat, és érdemi párbeszédet kezdhetnek róla a többségi nemzettel és az állam képviselőivel.
A probléma gyökerét ott ragadhatjuk meg, hogy Szlovákia jelenlegi kormányzati, közigazgatási berendezkedése figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ország területén jelentős számú kisebbségi közösséghez tartozó személy él. Ettől a látszólag liberális, nemzetiségileg semleges (amerikai szakkifejezéssel: „színvak”) állásponttól az állam csak ott tér el, ahol ennek a szlovák nemzet látja hasznát. A sajátos gyakorlat legjobb és egyben legabszurdabb példái az ország regionális felosztása és az államnyelv fokozott védelme.
A létrejött rendszer azokban a kérdésekben is figyelmen kívül hagyja az állampolgárok nemzetiségi hovatartozását, ahol ennek figyelembevétele különösen indokolt lenne. A centralizált, egységes politikai közösségre épülő állam eszméje csak látszólag kezel minden polgárt egyformán, nemzetiségüktől függetlenül. Mivel a demokratikus döntéshozatali mechanizmusokat számarányánál fogva a szlovákság monopolizálta, ők abba a helyzetbe kerültek, hogy a többi nemzetiségi közösség belügyének számító kérdésben is dönthetnek, illetve dönteniük kell. Az államhoz csak nekik, és korlátozottabb módon a magyar közösségnek van hozzáférése, annak döntéseire befolyása. Nem jöttek létre olyan mechanizmusok, amelyek a kisebbségi közösségek számára lehetővé tennék, hogy az őket érintő kérdéseket befolyásolják, vagy legalább véleményt nyilvánítsanak róluk. Ezzel sérül az Alkotmány 34. cikk (2)c) pontjában és az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségi Jogaról szóló Keretegyezményének 15. cikkében rögzített részvételi joguk az őket érintő ügyekben való döntésekben.
Az absztrakt gondolatmenet helyett inkább világítsuk meg konkrétabb példával a fenti problémát. Szlovákiában minden lényeges jogi kérdésben a parlament és a kormány dönt, beleértve a nemzetiségi, kulturális sajátosságokkal bíró kérdéseket. Bár a törvények alapján formálisan mindenkinek egyforma esélye van ezeknek a szerveknek a munkájában részt venni, a gyakorlatban a szlovák nemzet tagjai számarányuknál fogva mindkettőben többséggel bírnak, és a magyar közösségen kívül a többiek egyáltalán nincsenek képviselve. A felemás képviseletű állami szervek döntenek arról, milyen módon használja nyelvét a lengyel közösség, milyen kulturális eseményeket és sajtótermékeket tegyen elérhetővé a bolgár közösség, milyen módszertan alapján folyjon az oktatás a ruszin iskolákban, milyen helyesírást használjanak a romák, milyen tankönyveket a németek, és még sorolhatnánk. Az állam a kisebbségekkel szembeni politikáját úgy alakítja ki, hogy abban a kisebbségek nem vesznek részt. Ráadásul még csak nem is tudjuk, kiket érint ez a politika, kik a címzettjei, hiszen a kisebbségi közösségek közjogi értelemben nem léteznek.
A fenti megközelítésnek vannak pragmatikus okai is. A szlovák többség, illetve a politikai elit nacionalista része így látja biztosítva ellenőrzését a magyar kisebbség, és az általa jelentett vélt „veszély” felett. Ugyanakkor több szempontból a szlovákságnak sem előnyös ez a helyzet. Olyan kérdésekben kénytelenek dönteni, amelyekhez a legjobb jóindulat mellett sem érthetnek, hiszen az adott közösség belső életéről, szubjektív nézőpontot igényelő kérdések tömegéről van szó.
A probléma kiküszöbölésére fogjuk felvetni az általunk kidolgozott törvényjavaslatot. Ennek egyik célja, hogy definiálja a nemzetiségi közösségeket (a javaslatban a nemzetközi jogban használatos és elfogadott “nemzeti kisebbség” kifejezést használjuk), és rögzítse az állammal fennálló alapvető kapcsolatukat, tehát jogaikat és kötelességeiket az állammal szemben. A másik, hogy létrehozza azokat az intézményeket, amelyeken keresztül a közösségek részt vehetnek az őket érintő döntések meghozatalában.
A törvény talán legfontosabb elemét az intézményrendszer létrehozásának módja és hatáskörei képezik. Javaslatunk közösségenként egy országos, központi szervet, „nemzeti tanácsot” feltételez, amelyet közvetlenül a közösség tagjai választanának. Emellett helyi és regionális közösségi önkormányzati szervek is létrejöhetnének, ha arra a közösségnek igénye van, és teljesíti a törvényben megszabott feltételeket. A fenti szervek feladatai az oktatás, kultúra és nyelvhasználat terén a közösség intézményeinek (iskolák, múzeumok, sajtótermékek) működtetése, igazgatása, továbbá a közösség érdekeinek képviselete az állami szervekkel való kapcsolattartásban az előbbi kérdésekben valamint gazdasági és szociális ügyekben.
Meggyőződésünk, hogy az általunk felvázolt rendszer nagyban hozzájárulna az ország stabilitásához és demokratizálódásához, mivel intézményes fórumot teremtene a többség és kisebbségek közötti érdemi politikai párbeszédre, és megszüntetné a nemzetiségi sérelmek egy jelentős részét. Hasonló megoldások nemcsak a sokat csodált nyugat-európai országokban, hanem Közép-Európában is működnek, pl. Szlovéniában, Szerbiában, Magyarországon és másutt is.
Természetesen a javaslat sikere a részletekben rejlik. Az elvi kérdéseknél fontosabb, hogy a létrehozott intézmények hatékonyan tudjanak működni, tényleges döntéseket hozhassanak lényeges kérdésekben, és ezáltal elnyerjék a közösséghez tartozó személyek bizalmát. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél több kritikai véleményt tudjunk figyelembe venni a következő változatok létrehozásánál. A vitaindítóval együtt nyilvánosságra hoztuk a javaslat koncepcióját (alapelveit) és részletes vázlatát. Ezek semmiképpen nem tekinthetők végeleges javaslatnak, inkább az érdemi vita megalapozását szolgálják. Kérünk minden érdeklődőt, hogy részletesen olvassa el az anyagokat, és juttassa el hozzánk észrevételeit. A kritikák alapján módosítjuk a javaslatot, és társadalmi vitát kezdeményezünk róla a magyar közösség egésze, a többi kisebbségi közösség, majd a szlovák többség és az állami szervek fokozatos bevonásával.
Úgy véljük, a kisebbségek jogállása olyan kérdés, amely joggal tart igényt a Kerekasztal tagjainak érdeklődésére. Bízunk benne, hogy kezdeményezésünk tartalmas vitához fog vezetni, amely a szlovákiai nemzetiségi közösségek javára válik majd.
– – –
A nemzeti kisebbségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvény javaslatának alapelvei
(Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, Jogsegélyszolgálat Szakértő Bizottság, kidolgozta: Fiala János)
I. Alaprendelkezések
1. „Nemzeti kisebbség” definíciója: az a Szlovákia területén hagyományosan, legalább százéve élő, a többségi nemzettől eltérő saját nyelvvel és kultúrával rendelkező csoport, melynek tagjai a lakosság kevesebb, mint felét teszik ki.
2. Nemzeti kisebbségek felsorolása: magyar, rutén, ukrán, roma, lengyel, cseh, német, zsidó,horvát és bolgár kisebbség. (megfontolandó a szerb, morva és orosz kisebbség feltüntetéseis).
3. Mechanizmus a listára való felkerülésre: kérvény 500 aláírással, Szlovák TudományosAkadémia véleménye, kormányhatározat.
II. A nemzeti kisebbségek és tagjaik alapvető jogai
4. A nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők, az állam köteles az identitásuk, kultúrájuk ésnyelvük megőrzésére szükséges lépéseket megtenni. Az asszimiláció tilalma.
5. Más államokkal való szabad kapcsolattartás joga; külföldi sajtótermékek, tankönyvek, hazaiterjesztése, külföldi lelkészek, tanárok működése, külföldi tanulmányi ösztöndíjak nyújtása,diplomák elismerése.
III. A nemzeti kisebbségek jelképei, szimbólumai és ünnepei
6. A nemzeti kisebbségek megválaszthatják nemzeti jelképeiket (címert, zászlót, himnuszt).Ezek használatának módja: saját intézményekben, rendezvényeken önmagukban is, másesetben az állami jelképekkel együtt.
IV. A nemzeti kisebbségek országos képviseleti szerveinek megválasztása
7. A nemzeti kisebbségek országos képviseleti szerve az 5-35 képviselőből álló nemzeti tanács.
8. A megválasztás módja közvetlen szavazás, amelyen a kisebbségi választási névjegyzékrefeliratkozott választópolgárok vehetnek részt.
9. Ha a választási listára a kisebbség tagjainak kevesebb mint 40%-a iratkozik fel, a nemzetitanácsot közvetett választással kell megválasztani, melyre elektorokat a kisebbségtársadalmi szervezetei jelölnek.
V. A nemzeti tanácsok hatásköre
10. A nemzeti tanácsok felmérik és figyelemmel követik a nemzeti kisebbség oktatási,kulturális, nyelvhasználati, gazdasági és szociális helyzetét. Együttmű
ködnek a központiállamigazgatási szervekkel az e területeket szabályozó törvények megalkotása során.
11. A nemzeti tanácsok hatásköre az oktatás területén:
a) A nemzeti kisebbség iskolái alapításának és fenntartásának joga
b) A más szerv által fenntartott kisebbségi iskolákban hozzájárulási jog aziskola átalakításához, megszüntetéséhez, igazgató kinevezéséhez stb.
c) A nemzeti kisebbség iskoláinak módszertani felügyelete, a tantervszabályozása
d) A nemzeti kisebbség iskoláiban használt tankönyvek engedélyezése
e) A kisebbség nyelvének, kultúrájának és történelmének módszertanikérdéseinek felügyelet
f) A szlovák mint második nyelv módszertani kérdéseinek felügyelete
g) Ösztöndíjrendszer működtetése a nemzeti kisebbség tagjai számára
12. A nemzeti tanácsok hatásköre a kultúra területén:
a) A nemzeti kisebbség kulturális intézményei alapításának és fenntartásának joga
b) A nemzeti kisebbség kulturális tevékenységének finanszírozása
c) A nemzeti kisebbség kultúrájának népszerűsítése
13. A nemzeti tanácsok hatásköre a nyelvhasználat és tájékoztatás területén:
a) A nemzeti kisebbség nyelve nyilvános használatának segítése
b) A nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatának módszertani segítéseés támogatása
c) A kisebbségi nyelvhasználati törvény végrehajtásának felügyelete éssegítése
d) A nemzeti kisebbség nyelvén való nyilvános tájékoztatás fejlesztése
e) A nemzeti kisebbség sajtótermékeinek, hírközlési eszközeinek alapítása ésfenntartása
f) A nemzeti kisebbség nyelve ismeretének terjesztése nyelvtanfolyamok szervezésével, támogatásával
g) A Szlovák Rádió és Televízió kisebbségi műsorai főszerkesztőinek kijelölésébe, visszahívásába való beleegyezési jog gyakorlása
h) A Frekvenciatanács (Rada pre vysielanie a retransmisiu) kötelezően kikéria nemzeti tanács véleményét a Szlovák Rádió és Televízió a kisebbséggel kapcsolatos műsorainak értékelése során
14. A nemzeti tanácsok hatásköre a gazdaság területén:
a) A nemzeti kisebbség munkaerő piaci helyzetének, az általuk lakott régiók gazdasági lehetőségeinek felmérése
b) A kormány infrastrukturális- és régiófejlesztési politikájának a nemzetikisebbség szempontjából való értékelése
c) Együttműködés a kormánnyal a befektetési politika alakításában
d) A nemzeti kisebbség kis-és középvállalkozásainak fejlesztésének támogatása
15. A nemzeti tanácsok hatásköre szociális területen:
a) A nemzeti kisebbség demográfiai és szociális helyzetének felmérése
b) A nemzeti kisebbségek szociális intézményeinek (öregek otthona,gyermekotthon) alapítása és fenntartása
c) A nemzeti kisebbség családtámogatási rendszerének kiépítése
VI. A nemzeti tanácsok szervei
16. Elnök, bizottságok, szakértő testületek és egy 3-7 főből álló végrehajtó tanács.
VII. A nemzeti kisebbségek helyi szintű önkormányzati szervei
17. Azokban a községekben jönnek létre, ahol a kisebbség a lakosság legfeljebb 70%-át, delegalább 5%-át teszi ki,vagy 200 főt.
18. A helyi kisebbségi önkormányzat átruházhatja hatásköreit a községi önkormányzatra(tipikusan ott, ahol mindkét önkormányzatban ugyanazok a képviselők ülnek, ahol akisebbség ellenőrzi a községi önkormányzatot).
19. A helyi kisebbségi önkormányzatnak helyi szinten az oktatás, kultúra és nyelvhasználatterén vannak hatáskörei.
VIII. A nemzeti kisebbségek regionális szintű önkormányzati szervei
20. Azokban a megyékben jön létre, ahol a kisebbség legalább 10 községben a lakosságlegalább 5%-át adja.
21. A regionális kisebbségi önkormányzatnak regionális szinten az oktatás, kultúra ésnyelvhasználat terén vannak hatáskörei, és helyi szinten ott, ahol a szórványjelleg miatt ahelyi önkormányzatoknak erre nincs lehetőségük.
IX. A nemzeti tanácsok vagyona és bevételei
22. A nemzeti tanácsok tevékenységének költségeit az állami költségvetés fedezi. Az államiköltségvetés fedezi a nemzeti tanácsok hatásköreihez, fenntartói tevékenységéhezkapcsolódó költségeket is.
X. A nemzeti tanácsok kapcsolata más állami szervekkel
23. A nemzeti tanács a parlamenthez, kormányhoz, más állami és önkormányzati szervekhez ésszervezetekhez javaslatot, kezdeményezést, véleményt nyújthat be a hatáskörébe tartozókérdésekkel kapcsolatban
—
A tervezethez véleményeket, javaslatokat a foruminst@foruminst.sk címre várják.
