Bródy János, Kossuth-díjas művész, az egykori legendás Illés együttes tagja három fellépéses koncertsorozatra érkezett a Felvidékre. Kedden Galántán lépett fel, csütörtökön Dunaszerdahelyen, pénteken pedig Érsekújvárban ad koncertet.
A koncertekre – a dunaszerdahelyi Eló Koncert szervezésébe – abból az alkalomból kerül sor, hogy ősszel megjelent Bródy János Illés szekerén c. szólóalbuma. A koncertek első felében Bródy és zenekara eljátssza az album valamennyi dalát, a másik részben pedig Bródy-örökzöldek csendülnek fel.
A galántai debütálás sikere mutatja, hogy Bródy János példája is igazolja, a rockzene nem korfüggő. A művész nem is akarja tagadni a korát, erre utal rögtön a nyitószám is, a Rég elmúltam 60 c. dal, mely a három évtizeddel ezelőtt született „Rég elmúltam 30 éves” aktualizált változata. A lemez következő dalai: Édes életünk, Ezek ugyanazok (Édesapja emlékére íródott), Ne légy jó hozzám, Talán még túl fiatal, Nyuggerdal, És mennyi szerelem, Ahogy állnak a csillagok, A királylány balladája, A szebb jövő, A falra festett ördög, Maszkabál, Lesz még egyszer, és végül Az Illés szekerén (Ady Endrét megidézve) is beszédesen szólnak jelenünkről. A dalok hangzása – a szerzők szándéka szerint is – az Illés zenekar hagyományainak szellemében készültek.
Bródy dalai arról szólnak, amit az elmúlt több mint negyven évben megszoktunk tőle. A körülöttünk forgó, állandóan változó világról, az emberi lélekről, a szerelemről… És a jövőbe vetett hitről is. Megakoncertről van szó, teljes zenekarral, csupán egyetlen dalnál hagyatkoznak „playback-bejátszásra”, mégpedig a legerősebb dalnál, a Lesz még egyszernél – de itt is csak a népzenei elemek vonatkozásában. A szöveg nagyon „ütős”, Bródy szavai sejtetik, annak ellenére, hogy már több, mint két évtizedes a rendszerváltozás, a szabad országba vetett elvárások teljesítése terén van még teendő bőven: „Hej, a törvény legyen egyenlően mérve / A szabadság s a testvériség védje / Lesz még egyszer szép a világ / Lesz még Magyar Köztársaság / Álljunk fel hát érte”.
Hogyan változik az ember az évek múlásával? Bródy emlékeztetett arra a mondásra, hogy aki 20 éves korában nem forradalmár, annak nincsen szíve. Ehhez hozzátette saját tapasztalatát is: aki még 40 évesen is az, annak nincs esze…
A koncert másik részében utalt arra, hogy számos nagy sikerű dal esetében a közönség csupán és kizárólagosan a szerzővel azonosítja a dal mondanivalóját. Ezt illusztrálva eljátszotta Zorán híres dalát, a „Ne várd a májust”, melynek szövege szintén Bródy János tollából íródott.
A Micimackóba bevonta az egész közönséget. „Mindenki bátran dalolhatja bármelyik állatot szerepét. Ma már szabad országban élünk, mindenki olyan állat, amilyen csak akar” – mondta közben, a közönség nagy derűjére. Felcsendültek a Földvár felé félúton híres akkordjai is. A búcsút követően a közönség ütemes tapsolására Bródy háromszor jött vissza, másodszor csak egymaga, és síri csendben szólalt meg a „Ha én rózsa volnék…„. Az utolsó pedig egy szintén „Koncz-örökzöldnek” is számító dal volt, a Sárga rózsa, azaz, a „Miért hagytuk, hogy így legyen”.
Bródy két és fél óráig állt a színpadon, a közönség több dalának a végén felállva, hosszasan tapsolta. Együtt fejezték ki azt a meggyőződést, hogy „amíg a föld kerek, mindig lesznek nyuggerek”, ahogyan Bródy János a nyugdíjaskorú rockzenészeket új lemezén elnevezte.
Felvidék.ma, on
{iarelatednews articleid=”31458″}
