A fogyasztói árak ismét meglódultak. 2011-ben nem első ízben, idén azonban az emelkedés novemberben volt a legerőteljesebb, vagyis az infláció mértéke az elmúlt hónapban az éves rekordot is megdöntötte, elérte a 4,6 százalékot.
Alapvetően a vasúti menetjegyek, az energiahordozók és a lakással kapcsolatos árak emelkedése befolyásolta a novemberi inflációt. A reálbérek pedig számottevően lecsökkentek.
Közben az energiaszolgáltatók bejelentették: januártól újabb jelentős áremelkedés várható. A lakossági földgáz ára 5,53 százalékkal fog megemelkedni, a villamos áram jövőre átlagosan 2 százalékkal lesz drágább. Miközben a földgázszolgáltató 25 százalékos áremelkedésre nyújtotta be kérvényét az árszabályozási hivatalba. Vagyis Újév után hamarosan újra megemelkedhet majd az ára.
A társadalom egyre szélesebb rétegeinek komoly gondja lesz az alapvető létfenntartási költségek (koszt, lakás, egészség) megtérítésével. A javak újraelosztása, vagyis az állami költségvetés az eszköze annak, hogy bebiztosítsuk a társadalmi kohéziót, a társadalmi békét. Ez is azt igazolja, hogy teljesen át kell értékelni a közteherviselés, az adózás és járulékbefizetés teljes rendszerét. Az államháztartás kritikus helyzetében a szociális piacgazdaság irányelvei alapján (a neoliberális gazdaságpolitikát követően) az újabb forrásokat ott kell keresni, ahol azok megtalálhatók. Lassan közbeszéd tárgyává válik a gazdagok közteherviselésének megnövelése a válság idején. Miután az egyik leggazdagabb amerikai, Warren Buffett felszólította az Egyesült Államok kormányát, hogy a válságra való tekintettel erőteljesebben adóztassa meg jövedelmét, megszólalt 16 francia milliárdos: az eddigieknél magasabb közteherviseléssel segítenének Franciaország egyre rosszabbodó gazdasági helyzetén. Szlovákiában is megszólaltattak néhány milliomost: mit szólnak mindehhez? Tekintettel az újra elmélyülő gazdasági válságra többségében egyetértettek a javaslattal, azzal a feltétellel, ha látják e lépés értelmét. Vagyis ha enyhül az állami intézményekben tapasztalható bürokrácia és korrupció, alapvetően javul az igazságszolgáltatás.
Társadalmi legitimitás és támogatottság hiányában nem működhet a legzseniálisabb gazdasági modell sem. Ennek hiányában elképzelhetetlen a piacgazdaság és a kapitalizmus működése. A szociális piacgazdaság nem ellentettje a kapitalizmusnak, sőt. A kapitalizmus egyik változata. A szociális piacgazdaságot a II. világháborút követően Németországban vezette be elsőként a CDU/CSU. Vagyis a jobboldali konzervatív párt. Más kérdés, hogy Szlovákiában ezt kisajátította magának a baloldali Smer. Tehette, mert a jobboldali pártok neoliberális gazdaságpolitikát folytattak.
A csattanó azonban most következik: a tavalyi parlamenti választások előtt 2010 májusában a Konrad Adenauer Alapítvány az Európai Néppárt (EPP) szlovákiai testvérpártjaival közösen szakmai konferenciát tartott Pozsonyban a szociális piacgazdaságról. Az SDKÚ, MKP és a KDH akkori elnökei nyitották meg a konferenciát. Az MKP nevében én tartottam előadást a szociális piacgazdaság kiaknázatlan lehetőségeiről Szlovákiában. Minden résztvevő megállapította, hogy annak vívmányait Szlovákiában is végre át kell ültetni a gyakorlatba. Vagyis mindhárom jobboldali konzervatív párt kiállt a szociális piacgazdaság eszménye mellett.
Végezetül következzék a katarzis: tessék megnézni Németországban – egyelőre még víz fölött tartja az egész euróövezetet – milyen az adózás rendszere. Szlovákia példát vehetne Németországtól, ha már az eurózónában szorosan Németország árnyékában szeretne maradni, egy tapodtat sem eltávolodva tőle. Példát vehetne arról, németföldön hogyan teremtették meg a társadalmi kohézió, a társadalmi összetartozás alapjait.
Farkas Iván,
az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
Felvidék.ma
