Létezik véleményem szerint egy furcsa torzulás a szlovákiai magyar közéletben, így a szlovákiai magyar médiában is. Az egyoldalú, elfogult hozzáállás bizonyos dolgokhoz. Vannak az egyik oldalon a kedvezményezettek, akiknek mindent tolerálni kell.
S van az ellenpólus, akiken mindent le lehet verni, még azt is, amit nem követtek el.
Persze, tudom, ez a világ számos helyén így működik, s működött a múltban is. De az kétségtelen, hogy ez a hozzáállás hosszabb távon mindenütt több kárt okoz, mint hasznot.
Úgy néz ki, két dokumentum megjelenése több embert elgondolkodtatott. Az egyik az eredeti gorilla-anyag, amely nyíltan beszél arról, hogy Bugár Béla elnöksége alatt az MKP egy része nagyon elkutyult. 2001 és 2006 között a párt hivatalos struktúrái mögött fokozatosan kialakult egy gazdasági csapat, amely saját zsebre játszott, s amely 2006-ban már azt akarta lediktálni az MKP vezetésének, kivel és milyen körülmények között léphetünk koalícióra.
Erre mondtam én a 2007-es kongresszuson, nem tolerálható az, hogy a gazdasági lobbinak legyen pártja, amely lobbi a párt háta mögött ellenőrizetlenül tesz elképesztő dolgokat. A pártnak persze lehet gazdasági csapata, de az nem fejthet ki öncélú tevékenységet, nem dolgozhat saját zsebre, nem emelhet egyéni és csapatérdekeket a közösségi érdekek fölé és csak a törvényesség keretein belül mozoghat. Azt is mondtam, hogy egy pártelnök a legelsők között felelős a pártért és azért, ami a párt nevében történik. Olyan ez, mint a hajóskapitány pozíciója: felelős a hajóért és az utasokért akkor is, ha az esetleges hibákat nem csak ő követi el személyesen.
A lobbi az álláspontomat nem fogadta el, fellázadt és másik pártot alapított. A média egy része ezt nagyban támogatta, sőt, bizonyos embereit beépítette a rendszerbe.
Erről szól a Magyar Gorilla című anyag, amely fontos tükröt tart a szlovákiai magyar társadalom elé. Az összefonódásokról ír, arról, hogyan képes a szlovákiai magyar gazdasági, politikai és médiaelit egy része összejátszani úgy, hogy tevékenységük alappillérének a saját és csoportjuk érdekeit tekintik csupán. Arról, hogyan takintik az állampolgárokat csupán játékszernek, egyszer használatos, átverésre szánt eszköznek.
Én ezt az összefonódást mindig is mélyen erkölcstelennek és közösségellenesnek éreztem.
S most itt van előttünk a probléma teljes valójában. A komoly gond, ami az elmúlt években fokozatosan egyre nagyobbra nőtt, most veszélyezteti a szlovákiai magyar közösség jövőjét.
A szlovák politika és média természetesen a puhább, befolyásolhatóbb, megvásárolhatóbb csapatnak szurkol, nem a keményebb, elvszerűbb MKP-nak. Tudják ugyanis, hogy az MKP a szlovák partnerekkel való politikai együttműködést nem aprópénzben mért feltételekhez, hanem komoly elvi ellentételekhez kötötte és köti, amelyek a szlovákiai magyar közösség életfeltételeinek javítását célozzák.
Az érintett szlovákiai magyar személyek most is a szokásos játékot játsszák: hallgatnak, – ha kell, egy kicsit tagadnak, s abban bíznak, hogy a szlovák média és a szlovák politikusok saját magukkal lesznek elfoglalva, s ők szokás szerint megússzák az ügyet. Azt is tudják, hogy a szlovák média és a szlovák politika nagy részének nem érdeke, hogy a megvehető, korrumpálható, politikailag kritika nélkül simulékony szlovákiai magyar politikusokat támadja.
S tényleg ne feledjük el: a szlovákiai magyar közélet tisztába tétetele elsősorban a szlovákiai magyar társadalom feladata.
Valamit kezdeni kell tehát az előttünk tornyosuló témával, a szlovákiai magyar politikai elit és a szlovákiai magyar média sem választhatja a három majom útját: nem látok, nem hallok, nem szólok. Ez a klasszikus olasz maffiacsaládok filozófiája lenne, méltatlan mindenkihez és társadalmilag káros. Ezt a szembenézést attól függetlenül kell elvégeznünk, hogy milyen véget ér a gorilla-ügy a szlovák oldalon.
S ki kell már végre mondanunk: nem létezhetnek érinthetetlen politikusok és csak lájkolandó személyiségek, akiknek mindent el kell nézni, akik kedvéért mindent le lehet hazudni, s akik feltupírozása után oda lehet állni a hátuk mögé egy kis személyes baksisért. S akik bohóckodással fűszerezett pénztárcatömése miatt fel kellene áldoznunk a magyar jövőt Szlovákiában.
Keresztútra érkeztünk tehát, szembe kell nézni önmagunkkal. 2007-ben még mondhatták sokan, hogy nem informáltak, s esetleg nem is hisznek a nyilvánosságra került információknak. Mondhatták ezt 2009-ben, a pártszakadás alkalmával, vagy 2010-ben, a parlamenti válaszások idején is.
De senki nem mondhat ilyet 2012-ben. Aki most nem néz szembe ezzel a kérdéssel, nemcsak önmagának hazudik, de a korrupt, esélytelen szlovákiai magyar jövőre szavaz. Ami nem más lenne, mint egy népcsoport erkölcstelen úton való megsemmisülése. A gorilla-ügyben érintett szlovákiai magyar politikusok pedig röhöghetnek a markukba: nekik ugyanis semmi sem drága, ezt az elmúlt években vastagon bebizonyították.
Mindenkinek döntenie kell tehát. Az is dönt, aki 2012. március 10-én otthon marad, s nem szavaz a tiszta, értelmesebb jövőre. Ő esélyt ad a gorilla-múlt folytatásának.
Jó lenne már vége nem elsumákolni ezt az esélyt is.
Csáky Pál
{iarelatednews articleid=”32042″}
