Április 19-én ünnepélyes keretek között Bártfa, Eperjes, Kassa, Lőcse és Kisszeben polgármesterei aláírták a Kassa – Európa kulturális fővárosa 2013 rendezvénysorozatra vonatkozó együttműködési megállapodást.
Kassán 600 évvel ezelőtt több felső-magyarországi város (ez alatt észak-kelet magyarországi településeket kell értenünk) szerződéssel kötelezte magát szövetségre. Először négy, majd öt város (görögül Pentapolis) fogott össze. Gazdasági és politikai érdekeiket így tudták hatékonyabban képviselni. Pontosan mikor alakult ez a szövetség, nem tudjuk, de a 13. századtól kezdve Nagysáros is részt vett benne, ám mivel nem emelkedett föl a szabad királyi városok közé, végül kiesett, s Kisszeben lépett helyébe. Ülésükről az első írásos emlék 1412-ből származik. Később, a protestantizmus terjedése idején az „Ötváros” közös protestáns dokumentumot fogadott el (Ötvárosi Hitvallás; Confessio pentapolitana, 1548), melyet az uralkodó elfogadott és évekre nyugalmat biztosított vallási vonatkozásban ezekben a városokban. Ez volt az első magyarországi protestáns hitvallás, melyet az uralkodó jóváhagyott.
Az ünnepségre április 19-én, 10:30 órai kezdettel került sor a beneši dekrétumokkal kiüldözött Oelschläger Lajos, neves kassai építész által tervezett egykori Fórum moziban, melyet fölújítottak és most különböző események színtere.
Mivel annak idején herold jelentette be az eseményeket – mondták -, most is így történik majd. Csakhogy ez tévedés. A herold címertannal foglalkozott. Innen is kapta ez az ősi tudomány a nevét: heraldika. Az érintett városok polgármesterei érkeztek egymás után, előttük vitték a város zászlaját: Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, és Kisszeben első embere vonult be a terembe. Közben a herold fölolvasta az 1412-es szerződést. Ezt követően az öt polgármester öt példányban aláírta az új megállapodást. Richard Raši, Kassa főpolgármestere egy-egy példányt adott át kollégáinak, s megkezdődött az ünnepi műsor. Mindegyik város egy-egy együttessel képviseltette magát.
Elsőként a lőcseiek léptek színpadra. Háromtagú együttesük, a Collegium TLT, mely 2004-ben alakult, a 17. sz. második felének muzsikáját adta elő. A népszerű Lőcsei Virginálkönyv öt darabját. Őket a kassai székesegyház énekkara, a Gregoriana követte. Fehér tunikában léptek föl, hogy csak a dicsfény hiányzott a fejük fölül. Ráadásul vezetőjük Ficora hasonlít. A 11 „angyal” latin egyházi énekeket adott elő latinul, a Pentapolis városainak egyházi zenei hagyományából. Megénekeltették a közönséget is. Kisszebent a Duo Farsa flamenco-együttes (Dušan Onódy és František Godla) képviselte, mely elkápráztatta a közönséget. Bízvást mondhatjuk, ez volt a műsor fénypontja. Amikor befejezték, a közönség tombolt, látva a bravúros hangszerkezelést. Őket az eperjesi David Kollar Band trió követte. Kellemes, meditatív zenéjük mellett a jobb oldalon, a negyedik sor elején egy idősebb úriember elbóbiskolt. Még egy-két szám és az egész közönség hipnotikus álomba merült volna.
A színpadot állandóan hozzá kellett igazítani az igényekhez, így a műsorvezetőnek alkalma nyílott megkérdezni a polgármestereket, melyik műsorszám tetszett nekik a legjobban. Tipikus politikusi válaszok születtek: mindegyik!
Utolsóként a bártfai LTT Band következett. Ez az együttes funk stílusban játszik és a dél-amerikai zenevilágot képviseli. Játékuk a hangerősség okán, még a halottakat is föltámasztotta volna.
A színpad hátterében az öt város címere díszlett: Bártfa, Eperjes, Kassa, Lőcse, Kisszeben. Majdnem a magyar abc sorrendjében. Az első három Árpád-sávos. Az első kettő meg ráadásul „beszélő” címer. Bárdokat látunk az egyikben (bárd-fa), a másodikban három epervirágot. Anonymus is úgy tudta, Vak Béla király matatva a pihenőhelyen, eperre lelt. Így kapta a város nevét. Lőcse címerében a hármashalmot és kettős-keresztet két koronás oroszlán védi. Az utolsó címerben Keresztelő János feje látható tányéron. Kossuth Lajos nevezte ezt a települést hű Szebennek. Jelképe sugározza, akkor is hűen ki kell mondani az igazságot, ha lefejeznek érte!
A kérdés csak az, hogy a nagyjából háromszáz fős közönség felfigyelt-e a szimbólumok üzenetére és elgondolkozott-e rajtuk. Pedig a történelem visszaköszön.
Képgalériánk itt tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
