A napokban volt tíz éve annak, hogy Komáromban megalapították a Széchenyi István Polgári Társulást, amelynek 105 rendezvényét az elmúlt egy évtized alatt 3640 érdeklődő látogatta, és 116 előadó szerepelt az általuk szervezett előadásokon. A jubileum alkalmából kérdeztük a társulás alapító-elnökét, Tarics Pétert.
– Tíz éve annak, hogy az ön kezdeményezésére Komáromban megalapították a Széchenyi István Polgári Társulást. Mi volt a cél az alapításnál?
– Azzal a céllal alapítottuk a társulást, hogy rendszeresen különböző előadásokat szervezzünk a felvidéki magyar – ezen belül a komáromi – közönség számára, erősítve ezzel – gróf Széchenyi István szellemében – nemzeti közösségünk magyarságtudatát. Közösségteremtő és közösségépítő szándékkal végeztük a munkánkat, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk Komárom és környékének magyar szellemi és társadalmi életét, bevonva a felvidéki vérkeringésbe a Kárpát-medencében élő barátainkat.
– Már az alapításnál egyértelmű volt, hogy a társulás névadója Széchenyi István legyen?
– Természetesen, hiszen a legnagyobb magyar rendkívül termékeny és világra szóló nemzetépítő tevékenységét és szellemiségét kívánjuk továbbvinni, a magunk szerény eszközeivel, nagyon kevés pénzből, nagyon sok munkával, szakmai és szervezői felkészültségünk birtokában.
– Tevékenységük műfajilag is rendkívül sokrétű volt az elmúlt tíz évben…
– Szerveztünk politikai és történeti előadást, könyvbemutatót, Hungarikum-konferenciát, őstörténeti szimpóziumot, rovásírás-kiállítást, színházi előadást, monodrámát, zenés-irodalmi előadóestet, történeti kirándulást, szentmisével, illetve istentisztelettel egybekötött előadást, hangversenyt, emlékestet, Himnusz-estet, és minden év októberében 1956-os megemlékezést. Évente két alkalommal pedig megkoszorúzzuk a komáromi Széchenyi-emléktáblát. Emellett büszke vagyok arra, hogy polgári társulásunk az elmúlt tíz év alatt megtartotta politikai függetlenségét, nem engedett semmiféle érdekpolitizálásnak vagy gazdasági zsarolásnak. Ez nemcsak alapszabályunkban és ékes szólamokban, hanem a gyakorlatban is megvalósult. Ezért (is) tudtunk minden előadás alkalmával hitelesek lenni. Egy vezérelvünk volt és van: a magyar kultúra és a magyar nemzettudat minél hatékonyabb ápolása, védelme, továbbadása, erősítése. Nálunk ez nem üres szólamot, nem feltűnést, nem politikai tőkekovácsolást, hanem cselekvő hitvallást, áldozatot, magyarságszolgálatot jelent.
– A számok önmagukért beszélnek, és minősítik a társulás tízéves tevékenységét…
– Az elmúlt egy évtizedben rendezvényeinket 3640 érdeklődő látogatta, 116 előadó szerepelt az általunk szervezett 105 előadáson, a legkülönbözőbb műfajokban.
– Ez a száraz statisztika, nézzük azonban a konkrétumokat.
– Előadóink között olyan neves, nemzeti érzelmű előadóink voltak, mint Wittner Mária 1956-os halálraítélt, dr. Callmeyer Ferenc címzetes egyetemi tanár, az 1956. október 25-ei Kossuth téri sortűz túlélője, Szakács Gábor rovásírás-szakértő, Friedrich Klára rovásírás-oktató, dr. Kiszely István antropológus-professzor, Hankó Ildikó antropológus, dr. Horváth Attila egyetemi docens, dr. Jobbágyi Gábor jogász-professzor, dr. Kahler Frigyes jogtörténész, bíró, Duray Miklós politikus, dr. Szabó Rezső alkotmányjogász, Szigeti László volt oktatási miniszter, Pozsgay Imre, a rendszerváltás egyik kulcsembere, Keszegh István gimnáziumi tanár, Gáspár Tibor gimnáziumi tanár, dr. Szénássy Zoltán író, gimnáziumi tanár, Oláh György középiskolai tanár, Mózes Endre magyar-történelem szakos gimnáziumi tanár, dr. Gazda István tudománytörténész, dr. Kálmán Attila, matematikatanár, Chrudinák Alajos, a legendás külpolitikai újságíró, Katona Tamás történész, dr. Garamvölgyi László dandártábornok, Tarlós István, Budapest főpolgármestere, Bencsik András, a Demokrata című hetilap főszerkesztője, Sidó Zoltán, a Komáromi Városi Egyetem egykori igazgatója, Szűcs Alíz jogász, a székesfehérvári irodalmi kör vezetői és tagjai: Bobory Zoltán, Bakonyi István, Sobor Antal, Paál Lajos, Hegedűs Nagy István, Lugosi Balázs, László Zsolt, valamint Batta György, Mikolai György mérnök, Broczký József, Kerekes László, Döbrentei Kornél, Dobai Sándor atya, a Benelux államok magyar főlelkésze, aki nyolc alkalommal tartott szentmisét a Felvidéken, Riszdorfer Mihály és Vlček Erik, Soós Tibor, Dobi Géza és kamarazenekara, a Gaudium vegyeskar Stirber Lajos karnagy vezetésével, dr. Karaffa János atya, délvidéki jogvédő barátaink: Andróczky Csaba, Kiss Rudolf, Süge Zsolt és Zsoldos Ferenc, majd Kossányi Miklós, Kossányi Katalin, Világhy József, Siposhegyi Péter író, a Panoráma Világklubból dr. Tanka László és Dreisziger Zsuzsa, illetve Nagy István egyetemi adjunktus, Vrabec Mária újságíró, Feszty Zsuzsanna és sokan mások. Vendégünk volt Gróf Széchenyi Kinga, Széchenyi Pál ükunokája, Gróf Széchenyi Géza, Széchenyi István dédunokája (Széchenyi Ödön unokája), valamint Széchenyi Lili, Széchenyi István ükunokája. A Mindszenty Emlékestünkön pedig vendégünk volt dr. Erdő Péter, bíboros, prímás, budapest-esztergomi érsek, valamint Róbert Bezák nagyszombati érsek, akik rendezvényünk előtti ünnepi beszédükben méltatták Magyarország utolsó hercegprímásának életművét.
– Több neves művészt is meghívtak Komáromba…
– A művészek közül vendégeink voltak: Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas Érdemes Művész, Jókai Anna Kossuth-díjas író- és költőnő, Dráfi Mátyás, Boráros Imre, Petrécs Anna, Benes Ildikó, Pőthe István, Lőrincz Margit, Jónás Csaba, Sinkovits Vitai András, Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő, Boldoghy Kató, Bősi Szabó László, Dóka Zsuzsa, Povinszkyné Bábi Elvira, Zsákovics László és zenekara, a Concordia vegyeskar Stubendek István karnagy vezetésével, Vikidál Gyula, Meleg Vilmos Nagyváradról, Galán Géza, Mák Ildikó, Gyurász Ildikó, Pécsváradi Zoltán, Nagy László, Gál Tamás, Kürthy Lajos, Acsay Henrietta, Melcsók Annamária, Tolcsvay Béla zeneszerző, énekes, Orosz Mihály, Richter Hanna, Nagy Ferenc, Jóba Mihály, Mészáros Tamás, Piroska Ádám, Székely László, Korpás Éva, valamint az izsai Búzavirág népdalkör.
– Nemcsak meghívott előadókból „éltek”, hanem saját produkciókat is létrehoztak. Milyen sikerrel?
– Három monodrámát indítottunk útjára Komáromból: Siposhegyi Péter „Hantjával sem takar” című monodrámáját, amely a felvidéki magyarság vértanújának, gróf Esterházy Jánosnak állít emléket, valamint Magyarország utolsó hercegprímásáról, Mindszenty Józsefről, illetve a gróf Széchenyi Istvánról szóló színművemet. A Mindszenty-színmű címe: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért”, a Széchenyi-monodrámáé pedig: „Magyar Evangélium”. S itt szeretnék köszönetet mondani Boráros Imre színművész-barátomnak, aki mindhárom monodrámát sikerre vitte a Kárpát-medence magyarok által lakott vidékein, Magyarországon és a magyar diaszpóra közösségeiben. S köszönetemet fejezem ki Petrécs Anna színművésznek is, aki nagyon sokat segített az előadások magas művészi színvonalon történő megvalósításában. E három színmű bemutatása azért is különös jelentőségű, mert hetekig, hónapokig tartó próbafolyamat, alkotómunka és szervező tevékenység után mutattuk be a komáromi közönségnek ezeket a darabokat, majd elvittük nagyon sok magyar közösségbe, öregbítve ezzel Komárom hírnevét is. S örömmel mondhatom, hogy a Mindszenty- és a Széchenyi-monodráma tiszteletteljes meghívást kapott a tengerentúlra, így a jövő év tavaszán egy hónapos amerikai körútra indul.
– Több rendezvényüket közösen, más szervezetekkel együttműködve szervezték. Kik a legfontosabb partnereik?
– A leghatékonyabb együttműködő partnereink voltak az elmúlt tíz év alatt a komáromi Selye János Gimnázium, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, a Csemadok komáromi helyi szervezete, a dunaszerdahelyi Pázmaneum Polgári Társulás. 2011. december 9-én a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesülettel és több felvidéki civil szervezettel közösen részt vettünk a Kárpát-medencei Civil Együttműködési Tanácskozás alakuló ülésén Budapesten, a magyar Országgyűlés Felsőházi Termében, ahol az egyetemes magyarság összefogására buzdítottuk a magyar civil szervezeteket.
– Mivel ünneplik a tizedik születésnapot?
– Természetesen munkával. Szeptember 27-én előadóestet szervezünk a komáromi magyar gimnázium dísztermében, amelyen közreműködik Boráros Imre, Vadkerti Imre, Jónás Csaba, Mészáros Tamás és Nagy Ferenc.
– A társulás ugyan tíz éves, ön azonban már harminc éve szervez különböző előadásokat Komáromban. Rendkívül sok szerepköre van: ősszel újabb terjedelmes könyve jelenik meg, zenés-irodalmi előadóestekkel vendégszerepel a Kárpát-medencében és Nyugat-Európában, színdarabokat ír, lemezei jelennek meg, politika-történeti előadásokat tart, rovásírással foglalkozik, több kutatását hozta nyilvánosságra és folytathatnám. Mindezt napilapnál való újságírói munka mellett. Hogy bírja energiával?
– Szerencsés vagyok, mert nagyon szeretem azt, amit csinálok. Én a közösségi és szakmai munkát soha nem szenvedésnek, kínlódásnak, hanem szolgálatnak, a sors ajándékának tekintettem és tekintem ma is. Mindig értékekre figyelve választottam magamnak feladatot. Mindemellett nagyon erős hitem van. Hiszek abban, amit csinálok. Ady Endre mondja: „A Hit valami olyan portéka, mely minden kor emberei számára aképpen jut, adódik, mint a kenyér.” Igen, szerencsés vagyok, mert színházi előadóestjeimhez mindig találtam közönséget, könyveimhez és cikkeimhez olvasókat, televíziós riportjaimhoz és dokumentumfilmjeimhez nézőket, lemezeimhez hallgatókat, írásaimhoz, pályamunkáimhoz, értekezéseimhez kritikusokat. Számomra a legnagyobb kitüntetés és érték az emberek szeretete, s az, hogy valódi barátokra leltem az elmúlt évtizedek alatt. Örömet szerezni az embereknek – ez nagyon fontos része az életemnek és lelkivilágomnak. Folytatom tehát tovább azt a tevékenységet, amelyet eddig csináltam, a buktatóktól és elismerésektől megerősödve.
Pörneki András
Felvidék.ma
