Duray Miklós felvidéki politikus, címzetes egyetemi docens Komáromban tartott előadást október 8-án. A Viking pubban teltház – mintegy ötven fős hallgatóság – fogadta az ismert közéleti személyiséget.
A rendezvény az Egy Jobb Komáromért Polgári Kezdeményezés és a Selye János Egyetem Gazdaságtudományi Kara Hallgatói Önkormányzatának szervezésében valósult meg, a Bethlen Gábor Alap támogatásával.
A megjelenteket Szabó Dávid köszöntötte, majd átadta a szót Duray Miklósnak, aki előbb megtartotta közel egyórás előadását, majd átengedte a teret a kérdezőknek.
Az est témája a Felvidék problémáinak gazdasági, politikai, erkölcsi és módszertani elemzése és megoldások keresése volt.
Duray Miklós azzal indított, hogy jogosan teszik fel a kérdést, hogy ha ilyen sok közgazdász van, hogy fordulhat elő mégis gazdasági válság. Az okokat egyrészt abban lehet keresni, hogy sokan bár elvégzik az egyetemet, végül más területen helyezkednek el, esetleg a pénzpiacon kívánják kamatoztatni tudásukat, de kevesen maradnak azok, akik a valós napi gazdasági élettel foglalkoznak. A gondok azonban sokkal régebben kezdődtek, egészen pontosan az első világháborút követő határmódosításoknál, amikor belenyúltak a Kárpát-medence gazdasági egészébe.
Csehszlovákia és az 1993-ban önállósult Szlovákia a logikával ellentétes fejlődést preferálta, aminek következtében a Szlovákia déli részén lévő magyar vidékek elszegényedtek, az adottságokban gyengébb északi részek viszont gazdaságilag fellendültek. Ez mind politikai döntések eredménye, hiszen a feltételek nem adottak ehhez. Az állam bőségesen támogatja az északon gyárakat építő és munkahelyeket teremtő nagyvállalatokat, azonban ha valamelyikük a déli részt részesítené előnyben, nem nyújtják ugyanazokat a feltételeket – elemezte a helyzetet Duray Miklós, majd több példával is alátámasztotta állításait, miszerint nem természetes dolgok állnak a fejlődés mögött.
A népszámlálási adatokkal kapcsolatban leszögezte, hogy bár sokat nyom a latban az alacsony születés- és magas halálozási szám, valamint az asszimiláció, de be kell látnunk, hogy a jól képzett, ambiciózus fiatalok nagy része elhagyja Felvidéket, mert nem talál megfelelő munkát itthon.
Sokan a külföldi beruházókban látják a szebb jövőt, de ők mindig a saját érdekeiket fogják nézni, nem a helyiekét, ezért nem ez az igazi megoldás. Ha javítani akarunk helyzetünkön, akkor a saját kezünkbe kell vennünk sorsunkat. Nyugaton is megfigyelhető volt, hogy a határ menti régiók fejletlenebbek voltak, de ott könnyebb volt kezelni a problémát, mert az állami vezetés is támogatta a felzárkózást. Nálunk ezt szakembereinknek kell kézbe venni. Fel kell mérni a helyi adottságokat, és ennek függvényében elkészíteni a gazdasági fejlesztések tervét. Tanácsos lenne összekapcsolni a szakterületeket, hogy több szempontból is lássuk a megoldandó problémákat. Ezenkívül fontos, hogy a terv ne csak megvalósítható, de emberközeli is legyen. Duray Miklós elmondta, hogy egy novemberben megvalósuló soproni konferencián fogja részletesen felvázolni elképzeléseit, melyek iránt az előzetes felmérések szerint van érdeklődés.
A résztvevők kérdései által szóba került még a felvidéki autonómia kérdése, a Beneš-dekrétumok, a felvidéki mezőgazdaság és az ipar módszeres tönkretétele, a gazdasági lobbik és az új kárpát-medencei fejlesztési tervezet, a Wekerle Sándor Terv.
Czintula Búss Gyöngyi, Felvidék.ma
