Az időjósok azt jelzik, hogy az elhúzódó aszályos nyári melegek után továbbra is hosszú, száraz őszi időjárással kell számolniuk a gazdáknak.
A betakarítás szempontjából ez nem is lenne rossz, hiszen ilyen időben könnyebben és gyorsabban szárad kasza alá a termés, és így várhatóan alacsonyabb szárítási költségekkel is lehet majd számolni, ugyanakkor a szárazságnak akár katasztrofális következményei is lehetnek az őszi vetésekre és a következő évi terméshozamokra.
Bizonyára tudatában volt ennek a kormányzat is, amikor a nyár végén kármentő támogatáscsomagot jelentett be az aszálytól sújtott mezőgazdasági termelők megsegítésére. Ebben a jövő évi termés megalapozására igénybe vehető kedvező kamatú hiteleket, az állategységekre járó támogatások korábbi kifizetését, a földbérleti díjak befizetésének elhalasztását és az üzemanyagár támogatásának visszaállítását is megígérte a gazdálkodóknak. Mire a beígért hiteltámogatás pályázati feltételei konkrét formát öltöttek, kiderült, hogy inkább a „nesze semmi, fogd meg jól”, vagy a „hoztam is, meg nem is” kategóriába sorolhatók. A kedvező kamatú hitelek igénylésének egyik feltétele ugyanis csak a mikro- és kisvállalkozások számára teszi elérhetővé ezt a pénzforrást, az 50 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégeket kizárja ebből a lehetőségből. Ennek a követelménynek bizonyára uniós jogszabályi vonatkozása is van, de aki csak egy kicsit is járatos a hazai agrárvállalkozások termelési struktúrájában tudja, hogy 50 fölötti létszámban napjainkban már csak azok a mezőgazdasági üzemek tartanak dolgozókat, akik állattenyésztéssel is foglalkoznak. És kiket érint leginkább az aszályos év okozta terméskiesés? Ne legyen kétség afelől, hogy az egyre dráguló takarmányok „levét“ leginkább az állattartók isszák majd meg. Hogy ők zömében éppen az ország legintenzívebb termelési körzeteiben próbálnak meg szemben evickélni az árral, csak nézőpont kérdése. Megtörténhet ugyanis, hogy további hasonló intézkedéscsomagok „áldásos“ hatása következtében, már nem lehet majd intenzívnek minősíteni ezt az egykoron Tündérkertnek is nevezett gazdag tájat.
Szilvássy László
(A Jó Gazda főszerkesztőjének októberi jegyzetét közöltük)
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35669,35364″}
