A Szlovák Televízió Szemtől szemben november 2-ai adásában Lacza Tihamér vendége Dr. Fóthy János volt. Igazi világutazó, bejárta a Föld szinte minden országát, felvidéki közismert közéleti személyiség.
Életéről egy rövid összeállításban megtudtuk, hogy hosszú évek óta Somorján él, Oroszkán született, édesapját korán, a második világháború idején elveszítette, édesanyja egyedül nevelte. Alapiskoláit szülőfalujában, valamint Zselízen végezte. A komáromi mezőgazdasági technikumban érettségizett, majd a Brünni Állatorvosi Egyetemen szerzett állatorvos doktori oklevelet 1965-ben. 1974-79-között Algériában dolgozott, ahová gyermekkori vágya vezérelte, egy mesélő asszony ébresztette fel benne azt a kíváncsiságot, hogy idegen országokat, embereket megismerjen. Ezek az évek nagyon hasznosak és tanulságosok voltak számára, más volt az emberek mentalitása és ezt meg kellett szokni és alkalmazkodni hozzá.
A munka ott hasonló volt, mint otthon, mondta Fóthy János, nem siettették a diagnózis felállításával, de ha már kimondta a döntést, akkor annak helyesnek kellett lennie. Az öt év Algériában mind fizikailag, mind szellemileg és egészségi szempontból is megerőltető volt számára, így az újabb kiutazás gondolatával már nem foglalkozott. Hazatérése után 1992-ig a somorjai Állategészségügyi Központ fő-állatorvosaként dolgozik. Közben élelmiszer higiéniából szerzett szakorvosi képesítést.
Otthonában mindenütt könyvek veszik körül. A szakkönyvek mellett a magyar és a világirodalom remekei is ott sorakoznak. „Mindent, amit az életemben elértem a könyveknek köszönhetem, mert a könyv számomra sors, szerelem, gyönyör, mámor és kaland”.
Dr. Fóthy János neve politikából is ismert, 1992 és 1994 között a szlovák parlament képviselője volt a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom jelöltjeként.
Szülőfalujáról írt monográfiája négy évvel ezelőtt jelent meg „Oroszka évszázadai” címmel. Hogy mi késztette őt, hogy megírja ezt a könyvet, így foglalta össze: „Egyrészt az, hogy az ősöknek emléket állítsak. Oroszkáról az első írásos emlék az 1200-as évekből származik, Oronau néven említik, én azt a 700 évet vettem górcső alá, amiről voltak adatok különböző könyvtárakban. A múltnak is emléket kell állítani, mert aki nem ismeri a múltját, nem ismeri a jelenét sem, a gyökerekre büszkének kell lenni, a gyökerek kötnek a földhöz, a nyelvhez, a kultúrához, csak így tudjuk megőrizni önmagunkat. Aki elveszíti a nyelvét, az önmagát is elveszíti. A Kárpát-medencében nem úgy van, mint például Skóciában, ahol a skótok angolul beszélnek, de itt, aki nyelvet vált, az valójában lelket is vált. Ahogy közeledek Oroszka felé, ahogy meglátom a cukorgyár kéményét, gyorsabban ver a szívem.”
Most az Afrikáról szóló könyvén dolgozik. Szakmájában nem tevékenykedik, ha megkérdezik, akkor tanácsot szívesen ad. A Somorja és Vidéke Kulturális Társaság elnöke, a társaságban a fő küldetésünk az identitás megőrzése.
A beszélgetés az STV2 archívumában ITT tekinthető meg.
Szlovák Televízió, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36386″}
