„Ennél jobb családi autó sok kisgyermek mellé nem kell. Pontosabban: ár-értékarányosabb versenytárs, vagy olyan, amiben kevésbé spannolnák a családfő idegeit a kis kezecskék által szétkent foltok, nincs is.
A Dacia Lodgy minden szempontból optimális jármű egy nyüzsgő nagycsaládnak…” Mivel a magyarországi kollégámtól kölcsönvett bevezető egyszerre dicséri, és (kissé burkoltan) bírálja is a román-francia márka új egyterűjét, az én érdeklődésemet is kellően felcsigázta. Nos, a hétszemélyes csúcsmodell tesztjének abszolválása után következzenek tehát a saját benyomásaim.
Alaktan
Ezt a formát, kérem, akármelyik rangosabb márka felvállalhatná. A mindenütt legömbölyített sarkok harmonikussá, a hátrafelé erősen elkeskenyedő oldalablakok dinamikussá teszik a Lodgyt. Jól mutat a két robusztus lamellával tagolt hűtőmaszk is, amelyet felül széles krómléc határol, alul pedig sűrűbben bordázott részben folytatódik. Egyedül a fényszórók bumfordiak kissé, a hatalmas hátsó lámpák viszont kifejezetten attraktívak – főleg ezen a „jégfehér”-nek hirdetett karosszérián. A körbefutó plasztik védőelemekről ugyanez mondható el. Négy és fél méteres hosszával, közel 1,7 méteres magasságával egyébként az egész jármű impozáns látványt nyújt „mindössze” 16 hüvelykes kerekei ellenére is. Igaz, az olcsóbb modellek 14 vagy 15 colosakon gurulnak…
Belvilág
Ha valaki megkérdezné, hogy a Lodgy Exception miért kerül 8280 euróval kevesebbe például az ugyancsak csúcsszereltségű, ugyanígy motorizált és szintén hétszemélyes Grand Scénicnél, azt egymás után beültetném mindkét autóba. Mégpedig maximum 5 másodperces időeltéréssel, hogy ne legyen ideje felejteni. Akkor fokozatosan rájönne, hogy 1. A Lodgyban (értsd: a csúcsszerelt változatban!) MINDEN műanyag kemény és kopog, 2. Az ajtóbelsők hírből sem ismerik a textilt, 3. A középkonzol, mögötte a traktorszerű kézifékkarral sivár és barátságtalan, 4. Még olyan apróságon is spóroltak, mint a jobb oldali piperetükör fedőlapja. Persze, aki életében egyszer is ült egy korai Loganban, annak mindez fel sem tűnik, sőt a) lelkendezni fog a kulturált klímapult láttán, b) a héthüvelykes, színes monitortól pedig egyenesen elalél. Pláne, ha a navigációs rendszer által kivetített utcakép is megjelenik rajta… A CD-lejátszó rését viszont hiába keresné az érintőképernyős cuccon; csak digitális, magyarul USB-bemenetet talál, mintegy a lemezek fokozatos túlhaladottságának bizonyítékaként. Ám ha ez hátrány, akkor sajnos van ennél jóval nagyobb, beleértve az esztétikai lapszusokat is: a belső pakolóhelyek hiánya. Pedig egyterű családi autóról van szó! Ennek ellenére sem az ülések alatt, sem a padlóban nincsenek rakodóbokszok, az ajtózsebek szűkösek, a kesztyűtartó szintén, bár fölötte van még egy polc. A műszerfal tetején kialakított fedeles tárló valamit javít a helyzeten, de tényleg csak valamicskét. Paradox módon éppen a harmadik üléssorban utazóknak van talán a leginkább hová pakolniuk: széles kartámlájukban simán elfér egy másfél literes pillepalack, a hozzá tartozó pohárral, lásd a megfelelő ábrát. És ezzel már lényegében a Lodgy legnagyobb erényét taglaljuk, nevezetesen a harmadik üléssort. Ilyen kényelmes „pótüléseket”, ekkora lábtérrel, kartámlával stb. ugyanis egyetlen más kompakt hétszemélyes egyterű sem kínál! Ezeken valóban UTAZNI lehet, ha kell, akár Dalmáciáig is. Persze, elsősorban szintén gyermekeknek készültek, de a korkategória felső határa simán lehet akár 18 év is. Ami pedig a koffert illeti, 7 ülés mögött még mindig elfér – élére állítva – két közepes méretű bőrönd, 5 személy pedig több mint 0,8 köbméterrel gazdálkodhat. A 3. üléssor nem simítható a padlóba, viszont – igaz, némi izommunkával – teljesen kiemelhető; ekkor tökéletesen sima padlójú, kitűnően pakolható hangárt kapunk. Végül néhány szó a csúcsmodell szereltségéről: fedélzeti számítógép, kézi légkondi, hátsó parkolószenzorok, sebességhatároló, na és a már említett héthüvelykes, multifunkcionális kijelző.
Az országúton
Az autót a választható erősebb dízelmotor mozgatta, amely azonban még mindig befér az emelt regisztrációs illeték határa alá. Igaz, mindössze 2 kilowattal, de nem elég az? A teljesítmény szintén elég, de az istentelenül nagy turbólyuk határozottan zavaró. Persze, dupla turbinával, vagy legalább változó geometriával másként szuperálna a kis olajkályha, de ilyenkor kell gondolnunk az autó árára… Mindenesetre tény, hogy kb. 1200-1300 fordulat alatt jobb, ha végképp nem használjuk a motort, efölött viszont nem várt vitalitással ocsúdik fel. A hatfokozatú váltóval könnyű optimális rezsimben tartani, igaz, dízelnél szokatlan mennyiségű kapcsolás árán. A fogyasztás persze nem annyi, mint papíron – főleg, hogy az autó méretére és homlokfelületére való tekintettel, abszolút irreális számokat próbálnak velünk elhitetni –, de 5 és fél literbe simán belefértem. A többi – úttartás, rugózás, kanyartűrés, általában a vezethetőség – a jó, pontosabban az igen jó átlagot képviseli ebben a kategóriában. Magyarán: a Dacia Lodgy valóban ideális családi személyszállító lehet mindazok számára, akik hajlandók kissé szemet hunyni bizonyos esztétikai kritériumok felett. És akkor még nem beszéltünk az autó áráról…
Vas Gyula (A szerző felvételei)
{phocagallery view=category|categoryid=739|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0|displaydescription=0}
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1461 cm3
Teljesítmény: 79 kW (107 LE)/00min-1
Nyomaték: 240 Nm/1750min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 175 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 11,6 s
Csomagtér (a 2. sor mögött): 827 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 5,3/4/4,4 l/100 km
Ár: 15 390 euró
Az alapmodell ára: 8990 euró
