Makrogazdasági szempontból az új év kezdete nem volt számunkra biztató. Kiderült, hogy Szlovákia államháztartása a tavalyi évet a tervezettnél jóval, 135 millióval nagyobb hiánnyal zárta.
Ráadásul az államháztartás tavalyi hiánya közel 600 millióval túlszárnyalta a 2011-es hiányt. Az államadósság pedig lassan, de biztosan kúszik felfelé, ellentétben az euróövezet kemény magját alkotó államokkal. Mindez kísértetiesen hasonlít a 2006-2010 közötti kormányzati időszakra. A kormányfő előszeretettel hangoztatta, hogy a beruházások több mint 70 százaléka uniós forrásoknak köszönhetően valósulhatott meg. Vizsgáljuk meg akkor, vajon hogyan állunk az uniós források felhasználásának hatékonyságával. 2012 végén, amikor a hétéves uniós költségvetési időszak 86 százaléka mögöttünk volt, Szlovákia a számára megítélt 11,4 milliárdos keret 30,9 százalékát merítette ki. Az unió 27 tagországának eredményességét felvonultató lista végén kullogunk. Például a szlovák körökben oly sokszor elmarasztalt Magyarország a hatékonyság hasonló szintjén másfél éve, 2011 nyarán volt.
Ki fog itt adózni?
Úgy tűnik, a makrogazdaságban 2013-ban bekövetkezhet egy sajnálatos törés. A válság begyűrűzése óta Szlovákia aránylag ügyesen evickélt a válság hullámain, a megpróbáltatásokat az államháztartás úgy-ahogy kezelni tudta, nem marasztalták el Brüsszelben. Az euróövezetben közel állt a kemény maghoz, az államháztartás és az államadósság mutatói folyamatosan, de csupán enyhén romlottak, eddig nem volt szükség mentőövre és válság-forgatókönyvekre. Idén azonban minden megváltozhat. Hiszen tavaly ősszel visszavonulót fújt több nagyvállalat, a többieket meg csupán állami bónuszokkal tudja féken tartani a kormány. A közepes vállalkozók, kisvállalatok százai elhagyták Szlovákiát, a környező országok valamelyikében kerestek menedéket és megélhetést. Tíz év elmúltával a 2002-ben beindított gazdasági folyamatok ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Idén a vállalkozási környezet fog látványosan leromlani, hiszen a kormány a kedvezőtlen objektív folyamatokat tetézte az adó- ás járulékterhek alapos megnövelésével és a kötelezettségek kiterjesztésével. Képletesen szólva: vajon ki fog itt az idén adózni és járulékokat befizetni? Az államháztartás gondjai már tavaly is megmutatkoztak, amikor a tervezettnél majdnem 770 millióval kisebbek voltak az adóbevételek. Nem kell hozzá makrogazdasági és matematikai őstehetség, így is világos, hogy idén az objektív körülmények és a kormány által meghatározott gazdasági környezetben hihetetlen gondokkal fog küzdeni az államháztartás. Az eddigi, viszonylag békés, stresszmentes makrogazdasági időszak befejeződhet. Sajnos sokkal rosszabb idők jöhetnek.
Mit kellene hát tenni 2013-ban?
1. Elsősorban végre össze kellene magát szednie a kormánynak. De az ellenzéknek is, hogy hatékonyan ellenőrizze a kormány tevékenységét.
2. Mivel a beruházások döntő hányada uniós forrásokból táplálkozik, nagyságrendekkel kell megnövelni az uniós források felhasználásának hatékonyságát.
3. A szociális juttatásokat és segélyeket kell célirányossá tenni. Csupán azok kaphassanak segélyt és állami támogatást, akik igazán rá vannak szorulva. Hatalmas, kiaknázatlan tartalékok vannak ezen a területen.
4. Fontos lenne az adó- és járulékhátralékok eddigieknél szigorúbb behajtása. Az unióban csupán Görögországban gyengébb a behajtás hatékonysága, csupán ott burjánzik Szlovákiánál erőteljesebben a szürkegazdaság. Ez jelzésértékű és intő jel egyben.
5. Ha gyengén teljesülnek az adóbevételek, akkor nincs más út, mint a kiadások ésszerűsítése. Kézzelfogható lenne a nem produktív állami hivatalnokok számának csökkentése, elsősorban a központi államigazgatás karcsúsítása a fővárosban. Elbocsátásuk helyett produktív (forrásokat termelő) feladatokkal kellene ellátni őket.
6. A karhatalmi erők dolgozóinak kiváltáságait kellene enyhíteni. Akik még nem nyugdíjaztatták magukat, azokat kellene papíron a Szociális Biztosító állományába terelni ugyanolyan feltételekkel, mint az élet egyéb területein dolgozókat.
7. Alapvetően a munka adó- és járulékterheit kellene lecsökkenteni, helyette a tőkejövedelmek adó- és járulékterheit kellene alapvetően megnövelni.
8. A leszakadó, hátrányos helyzetű térségek fejlesztéséhez kellene végre hozzálátni, amíg nem késő. Az uniós források felhasználásával, alapvetően a közlekedési infrastruktúrát kellene fejleszteni, munkahelyteremtő és megtartó beruházásokat telepíteni. Amíg a produktív korban élők, főleg a fiatalok végérvényesen el nem hagyják az érintett térségeket, középtávon saját sorsukra hagyva az itt maradtakat.
Mindezekkel a javaslatokkal vitába lehet szállni, véleményezni lehet azokat. Előrebocsátom, hogy kollektív javaslatról van szó. Hiszen a Magyar Közösség Pártja Gazdasági és Régiófejlesztési Tanácsának számos tavalyi ülésein fogalmazódtak meg. A tanács elnökeként csupán tolmácsolom a javaslatokat a nyilvánosság felé. Mint ahogyan több ízben 2012-ben is.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
Felvidék.ma
