Borsiban, Rákóczi szülőháza előtt álló szobrot 2013. február 28-án éjjel barbár módon ledöntötték és ellopták. Ez a hányatott sorsú szobor történetének újabb, tragikus fordulata. (+Képriport)
Mozdonyvezetők kezdeményezték a szoborállítást
A Rákóczi-szobor eredetileg Zólyom főterét díszítette. Talapzatában egy fémtokban helyezték el, 4 ív pergamenre írva a szobor keletkezésének történetét.
A fejedelem és bujdosótársainak földi maradványait 1906-ban hozták Kassára.
A korabeli feljegyzés így szól: „A magyar mozdonyvezetők, kik a dicső hamvakat szállító vonatot vezették és így az ünnepségben részt vettek, közvetlenül szemlélhették az igaz kegyelet megható megnyilvánulásait. Látták az örömtüzek kigyulladását a hazai bérceken, látták az örömkönnyek csillogását a szemekben és hallották a fohászokat, melyek a magyarok Istenéhez szálltak. A magyar mozdonyvezetők keblében magyar szív dobog és midőn az ünnepségek végével elmondották kartársaiknak a látottakat és hallottakat, megszületett a szobor eszméje.”
Mihajlovits Sándor, a szegedi Rókus-fűtőház főnöke és Schemmel György mozdonyvezető kezdeményezte a szoborállítást azzal, hogy azt a magyar mozdonyvezetők szövetsége valósítsa meg. Petheő Tivadar, a Magyar Szent Korona alá tartozó Mozdonyvezetők Országos Szövetségének elnöke, miután szűkebb körben tájékozódott, 1906. decemberében az ügyet a szövetségi választmányi ülés elé terjesztette a javaslatot, emit egy emberként elfogadtak.
Vita tárgyát képezte, hogy hol álljon a szobor. Havas Dávid főmérnök, fűtőházfőnök amellett érvelt, hogy a Felvidék olyan városában kellene állnia, melyhez a fejedelmet történelmi hagyományok fűzik, de ahol egyben számos mozdonyvezető állomásozik. Így esett Zólyomra a választás.
Havast és Szenes Pál főmozdonyvezetőt bízták meg azzal, hogy lépjenek kapcsolatba Zólyom város vezetésével. A város kedvező válasza után, Mayer Ede (1857-1908), akadémiai szobrászművész megtekintette a helyszínt és nyomban hozzálátott a szobor megmintázásához. Ezt teljesen ingyen vállalta.
A mintát 1907. február 12-én a mutatták be. Zala György és Telcs Ede szobrászok, a zsűri tagjai, magas színvonalúnak nyilvánították és az ércöntésre az engedélyt megadták. Így a Szövetség csak a 3.500 koronás kiöntési költséget viselte.
Mayer Ede többek közt a budapesti Szent István Bazilika szobrai és domborművei egy részének alkotója, valamint az ő keze munkája a kassai Nemzeti Színház épületének néhány szobra is.
Az ünnepélyes szoboravatás Zólyomban volt
A szobrot 1907. június 2-án többnapos ünnepség keretében leplezték le. Az ünnepélyen részt vett a kormány, a parlament, a hazai vasúti igazgatóságok tagjai, számos külföldi és hazai mozdonyvezető.
A különvonat június 1-jén, 10.00 órakor indult a Keleti pályaudvarról. Délután 3 órakor érkezett Zólyomba. Az ünnepélyes fogadtatás és elszállásolás után este 7-kor ismerkedési estélyt tartottak. 22 órakor zenés takarodó zárta az első napot. Másnap 10 órakor díszközgyűlést tartottak a városháza dísztermében, majd egy óra múlva felvonultak a szoborhoz. 11.30-kor került sor a fejedelem szobrának leleplezésére. Ezt ebéd követte, majd kirándulás Szliácsra, a fürdőbe. A napot társasvacsora és táncmulatság zárta, mely reggel háromig tartott. Akkor indult a vonat a Keletibe, ahová reggel 8 órakor szerencsésen megérkezett. A külföldi vendégek számára 13 órakor ebédet adtak, 17 órakor értekezletet tartottak velük. Az utolsó napon, június 4-én a külföldi kartársaknak bemutatták a főváros nevezetességeit és vacsorával fejeződött be a rendezvénysorozat – áll a korabeli feljegyzésekben.
1920-ban az „elpusztított műemlékek” sorsára jutott
Apám, Balassa Géza (1914-1994) tanár, művészettörténész 1975. júniusában vetette papirosra a szobor további sorsára vonatkozó jegyzeteit:
„1918 után megalakult a sovén Csehszlovák Köztársaság. El kellett tehát mindent távolítani, ami emlékeztetett a múltra.”
A szobor helyére Masaryk-fákat ültettek, melyeket zólyomi fiatalok kivágtak. Szobor-rongálásért ítélték el őket. Bothár Sándor ügyvéd, Petrogalli Oszkár munkatársa hiába érvelt a bíróságon, hogy a fák nem minősíthetők szobroknak.
1921-ben írta Petrogalli Az elpusztított műemlékek c. írását. Idézzünk belőle:
„Egyiptom gúlái, piramisai és szfinxei évezredek óta bizonyítékai eltűnt korszakok és népek nagyságának s nem akadt még olyan ember, aki azok ledöntését javasolta volna, arra való hivatkozással, hogy mindezt a fáraók építették és aki felépítette az a baromi sorban élő, rabszolga nép volt. (…) A francia nagy forradalomnak minden tényét védelmezték. Mentséget és magyarázatot tudtak találni a királygyilkosságra, a tömeges mészárlásokra. A francia nemzet dísze virágát elpusztító testvérháborúkra. De hogy a nép, a hatóságok jóindulatú elnézése és néma hozzájárulása mellett lerombolta XIV. Lajosnak gyönyörű lovasszobrát, annak igazolására mentséget nem tudtak felhozni. Csak magyarázatát adták annak. Magyarázták azzal, hogy akkor már a nép kivetkőzött minden nemesebb érzéséből, elvesztette nyugodt, józan gondolkodását, nem volt már érzéke a szép és hasznos iránt. S bár azok voltak Franciaország urai akiknek ugyanilyen volt a lelkiviláguk, vagy akik politikai céljaik érdekében nevelték ilyenné a népet, ezeknek még nem lehetett meg az erkölcsi bátorságuk, hogy szembeszálljanak a néppel, amikor az az ő tanításuk szellemében cselekszik.
Szomorúan látjuk, hogy most más felfogás kezd itt érvényesülni. A hivatalos hatalomhoz közelálló lapok örömmel, megelégedéssel hoznak mind sűrűbb egymásutánban híreket szobrok ledöntéséről.
Felelőtlen emberek, akik a nyilvánosság elől szerényen visszahúzódnak, lerombolták a dévényi milléniumi szobrot is. Nemsokára rá a zoborhegyi emlékművet juttatták ugyanerre a sorsra. A kassai és lőcsei honvédszobrokat nem hivatalos elemek már régebben elpusztították. Hivatalos segédlettel távolították el Bethlen, Rákóczi, Kossuth szobrokat.
A még épen maradt magyar műemlékek eltávolítására a szükséges pénz előteremtéséről – így mondják a kormánylapok – az állami költségvetés gondoskodik.
Nem a magyar dicsőségünkre, nemzeti önérzetünkre való hivatkozással követeljük mi műemlékeink sértetlen fenntartását. Tudjuk, hozzá vagyunk szoktatva, hogy ha erre hivatkozunk, választ nem kapunk. De követeljük ezt a kultúra, az emberi önérzet nevében, követeljük a köztársaság demokratikus jelszava alapján.
Ha a protestánsok el tudják tűrni azt, hogy templomukban a katholikus vallás igazságait hirdető szobrok, oltár megmaradjanak, ha a pápák Rómája megőrizte, megvédte a pusztulással szemben a pogány Róma műalkotásait, ha a felszabadult spanyolok nem rombolták le a kiűzött mórok emlékműveit, úgy a Csehszlovák Köztáraságnak is legyen meg az erkölcsi ereje, hogy fenntartsa és megőrizze a műemlékeket, még ha azok azt hirdetik is, hogy ez a föld egyszer Magyarországhoz tartozott.
A múltat nem lehet eltörölni azzal, hogy annak dicsőségét hirdető emlékeit eltávolítjuk, még kevésbé lehet a múlt emlékeinek ledöntött omladékaira felépíteni a jövőt.”
A szobrot Zólyom-várában rejtették el…
Balassa Gézát 1943-ban múzeum létrehozásával bízták meg Zólyomban, ahol tanárként működött. A múzeum a következő évben meg is nyílt. Ekkor találta meg teljesen váratlanul a Rákóczi-szobrot a városháza udvarán álló gazdasági épületben, szénába csomagolva a lépcső alatt. Egy városi gazda dugta el, akinek nevét apám időközben elfelejtette. Ezután a zólyomi vár kápolnájába rejtette el, nehogy anyagát aktuálpolitikai szobor elkészítésére használják föl.
Ezzel kapcsolatosan megalapozatlan legendák is terjedtek, melyek szerint, amikor a szobrot eltávolították volna a város főteréről, azt a zólyombrézói öntödébe kívánták szállítani, de a sofőr a kocsikísérőt elküldte, s a szobrot maga vitte a várba. Ezt egy ember képtelen lett volna megtenni. Ezért mindig kíváncsi voltam rá, mennyit is nyom ez a szobor valójában. Most megtudtam.
Miután három részre vágták, mindegyik részt megmérték. A egyik mellrész 105 kg, a másik 106 kg és a fejrész 40 kg, azaz 251 kg. Az előbb említett legendát tehát ez teljes mértékben cáfolja.
… majd Fülekre került
A zólyomi várban a szobor egy ideig biztonságban volt, mert annak felújítása apám vezetése alatt történt. Ő úgy emlékszik, hogy 1967-ben szállíttatta Fülekre, mert a gimnázium a fejedelem nevét kívánta fölvenni. Az átszállításnál Molnár Zoltán tanárral egyeztetett.
A minap hívott föl Duray Miklós azzal, hogy ő már 1960-ban látta Füleken elrejtve a szobrot.
A politikai rendszer lazulása után valóban kiállították a füleki múzeum udvarán, de a szovjet inváziót követően a szobornak ismét bujdosnia kellett. Ekkor jutott apám tudomására, hogy Borsi szobrot keres.
Borsiban 1969-ben avatták fel
Apám fölajánlotta, majd Borsiba szállíttatta és 1969. május 31-én ismét ünnepélyesen fölavatták a szobrot.
Május 30-án, szombaton a borsi kultúrházban szimpóziumot rendeztek, melynek keretében Czine Mihály irodalomtörténész előadást tartott a fejedelem életéről és munkásságáról. Ezután kuruc estet tartottak, melynek főszereplője Béres Ferenc népdalénekes és Burka Sándor klarinétos volt.
Mayer Ede alkotását másnap délután 14 órakor leplezte le Tolvaj Bertalan, a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi titkárságának vezetője. A koszorúzás alatt a kastély egyik ablakából tárogató szólt.
Az ünnepség után a többezres közönség a helyi park szabadtéri színpada körül gyülekezett. Czine előadása után Burka Sándor kuruc dalokat adott elő. Fellépett a nagykaposi vegyeskar, a kistárkányi és bacskai táncegyüttes és más szlovák és magyar csoportok.
A műsor második részében a Csemadok fennállása huszadik évfordulója alkalmából kitüntetéseket adtak át. A dal- és táncünnepélyt a magyarországi vendégek fellépése zárta – amint az ünnepségről a Zempléni Szó 1969. június 11-i száma lejegyezte.
Még a zólyomi múzeumban kallódott el a mellszobor kucsmájának forgója, amit Balassa Géza igyekezett megszerezni, de leveleit válaszra sem méltatták. A forgót azonban néhány éve pótolták, s így már a szobor csonkítatlanul állt.
Egy alkalommal valaki jóindulatúan letisztította róla a patinát, csak a szeme körüli redők miatt nem tudta, így fénylő orcával, „fekete” szemekkel állt ott a szobor. Javasoltam, sürgősen tárgyaljanak egy szakemberrel, hogy helyrehozzák ezt a baklövést. Más alkalommal meg valaki fáradt olajjal öntötte le, hogy „tartósítsa”. Ezek a beavatkozások azonban a szobornak nem ártottak.
Valamikor kerítés övezte a kastélyt és a parkot, de az idővel annyira lepusztult, hogy el kellett távolítani. Így azóta a szobor még ebben a minimális védelemben sem részesült.
2013-ban ellopták, feldarabolták a szobrot
Február 28-án este fél nyolc tájt, egy kocsival hazafelé tartó hölgy vette észre, hogy egy piros TV-jelzésű – azaz Tőketerebesi járásbeli – furgon áll a kastély előtt. 23 óra tájt Kázmér István, a kastély gondnoka egy furcsa tompa zajra lett figyelmes. Úgy tűnt neki, mintha egy üres hordó huppant volna le a földre. De nem tulajdonított ennek semmilyen jelentőséget. Eszébe sem jutott, hogy a szobrot veszély fenyegetheti.
Március 1-jén reggel a déli oldalon érkezett a kastély udvarába. Épp a tetőzetet javítják a munkások. Majd a főkapun át távozott és akkor vette észre, hogy a szobor nincs a helyén. Először nem akart hinni a szemének.
Előtte vagy százan mehettek el a kastély előtt munkába és iskolába, de senkinek sem tűnt föl a szobor hiánya. Akinek azután mégiscsak szemet szúrt, úgy vélte, bizonyára javítani vitték, hiszen közeledik a fejedelem születésének évfordulója.
Kázmér ezután a polgármesteri hivatalba ment és értesítették úgy a magyar, mint a szlovák rendőrséget, meg a környékbeli fémfelvásárlókat.
A sátoraljaújhelyi rendőrség három címet adott, mert a piros furgont ismerték. Több esetben szállított ócskavasat különböző magyarországi gyűjtőhelyekre, ahol följegyezték a szállítók adatait. A rendszám alapján is tudható volt, a magyarországi elkövetők kizárhatók ebben az esetben. Néhány órával később megtalálták H. O. borsi lakos garázsában a három részre vágott szobrot és a szentesi turulmadarat is, melynek egy szárnya hiányzik. Úgy tűnik, a szép magyar vezetéknévvel rendelkező H. O., aki egyébként Kassán dolgozik vasúti munkásként, nem vett részt a lopásban.
A furgonban ülő három személy késő estig várakozott. Vagy öt ház áll a szobortól 30-50 m-re, de a házak zöme üres, kettőben is csak öreg nénikék laknak. Így a szobor ledöntését nem hallotta senki. Csak Kázmér István, aki nem tudta mire vélni a már említett hangot.
Jobb oldalára döltötték a szobrot, mely egy tenyérnyi darabon megsérült. A betonon látszik is a nyoma. Majd végighúzták a talapzaton.
A királyhelmeciek furgonja megállt a szobor mellett, föltették rá és elhajtottak. A kocsi nyomai jól kivehetők. Kerekei jó mélyen belesüppedtek a nedves talajba. Utána a tettesek elszállították H. O.-hoz, aki azt rögtön földarabolta.
A boltban emlékeztek, hogy az előző napon vásárolt három fémvágó korongot. Tehát előre eltervezett akcióról volt szó. Még szerencse, hogy tovább nem darabolták. De kérdés, el tudták-e volna adni, hiszen a vak is látja, milyen szoborról van szó.
Az elkövetők egyike H. O. feleségének féltestvére.
A házban, melyben ma H. O. lakik feleségével, a 80-as években gyakori vendég voltam. Akkor Zöld Frigyes képzőművész lakott benne, akinek munkáit egy alkalommal a Bécsi Napló mutatta be. Agyvérzést kapott és élettársa Pestre vitte, hogy majd ott kezelik. Sajnos, azóta sem hallottam róla.
Id. H. O.-t, aki a házat fia számára felújította, nagyon megdöbbentette az eset és mindenkitől bocsánatot kért azért a barbárságért, amit a fia elkövetett.
A helyreállítását tervezik, gyűjtést hirdettek
A borsi önkormányzat saját költségvetéséből természetesen nem képes a szobor helyreállítását finanszírozni. Ennek költségeit 2.000 euróra becsülik. De szakembereknek kell megnézniük a szobrot és csak azután lehet majd meghatározni a teendőket.
Sátoraljaújhely önkormányzata gyűjtést indított a szobor helyreállítása érdekében. Ők a Városháza aulájában elhelyezett dobozba, vagy az OTP és Kereskedelmi Bank 11734138-15350105-11000004 sz. számlájára kérik az adományokat. A borsi II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulásnak az OTP 14030147/5200 számú számlájára is lehet küldeni adományokat.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
A szerző képriportja a Képgalériánkban tekinthető meg.
{iarelatednews articleid=”38307,38252,38275″}
