A német Continental óriásvállalat Szlovákiába telepíti újabb gumiabroncsgyárát. S melyik régióban?
Már megszoktuk, hogy északon, a Vág mentén. Mindenképpen kedvező döntés, hogy Csehországgal, Lengyelországgal és Portugáliával szemben Szlovákia sikeresen vívta meg a küzdelmet a jelentős beruházásért. A 600 munkahelyet létesítő beruházás azonban abban a Puhói járásban valósul meg, ahol a munkanélküliség aránya csupán 8,37 százalék, nagyjából az országos átlag fele. Még véletlenül sem keleten vagy délen létesülnek kormányzati segítséggel ipari munkahelyek.
Puhón már hatodik éve üzemel a német óriásvállalat tehergépkocsi-gumiabroncsgyára, érthető hát az újabb gyár helyszínének kiválasztása. A koreai Hankook például 2006-ban a lévai ipari parkban szándékozott megtelepedni. Végül a gyárát Dunaújváros határában építette fel. Hol a hiba? Dél-Szlovákia érdekérvényesítő képességében, vagy hiányos közlekedési infrastruktúrájában, avagy a hetedik éve regnáló kormányok szaktárcái irányítóképességében? Nyilván mind a három indok egyszerre érvényesül. Mindennek ellenére az utóbbi időben Tornalja ipari parkjában sikerült 300 munkahelyet létrehozni, ami az MKP színeiben megválasztott polgármester, Szögedi Anna és a városi hivatal dolgozóinak érdeme.
Keleten
A kormányfő személyes befolyását latba vetve, Pittsburghben, a tulajdonosoknál tett látogatásával is látványosan végrehajtotta a Kassai Vasmű megmentését. A Kelet–Szlovákia számára rendkívül fontos döntés közvetve 13 ezer munkahely megőrzését jelenti. Kérdés, hogy milyen áron? Az energiahordozók nyomott ára a vasmű számára és más kormányzati előnyök bizonyára torzítják a vállalkozási környezetet, a vállalkozások esélyegyenlőségét. A versenyhelyzet torzulásáról nem beszélhetünk, mert a vasműnek idehaza nincs konkurense. Európai, sőt világviszonylatban kell helytállnia. Szlovákiáról pedig köztudott, hogy uniós összehasonlításban itt az energiahordozók ára a legmagasabbak közé tartozik.
Délen
Hasonló erőbevetést vártunk volna el a kormánytól 2009-ben, amikor bezárta kapuit a párkányi papírgyár. A térség parlamenti képviselőiként a papírgyár kiélezett, válságos helyzetéről tájékoztattuk az akkori gazdasági minisztert, Ľubomír Jahnáteket. Segítséget kértünk tőle, általa a kormány és a kormányfő segítségét a helyzet orvoslására. Amit a vasmű jelent Kelet-Szlovákia számára, a bezárt papírgyár ugyanazt jelentette a párkányi körzet számára. Akkor nem volt meg a hajlandóság úgy, mint ma, Kassa esetében.
Kérdés, hogy 2011-ben az előző kormány hasonló módon megragadott-e minden lehetőséget a komáromi hajógyár megmentése érdekében? És folytathatnánk a sort. A Magyar Közösség Pártja tisztségviselőinek meggyőződése, hogy indokolt a kormány beavatkozása a tömeges munkáltatók marasztalására. Indokolt az olyan feltételek megteremtése, hogy folytatni tudják termelésüket a jövőben is. A megmentést, a segítségnyújtást viszont kiegyensúlyozottan, az ország minden régiójában kell végrehajtani. Kivétel nélkül. Nem is beszélve a kormányzati segítséggel megtelepedő új, zöldmezős beruházásokról, amelyek munkahelyek százait hozzák létre.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
{iarelatednews articleid=”38911″}
