František Mikloško szerint minden további nélkül lehetne Szlovákiában alternatív nyelv a magyar, mint ahogy természetesnek kellene lennie annak is, hogy aki magyarul szeretne tanulni – akár az ország északi részén is – annak erre meglegyen a lehetősége. Mindezekről, valamint a magyaroktól való bocsánatkérésről a szlovák parlament korábbi elnöke a magyar közrádió Határok nélkül c. műsorában beszélt. Liebhardt Ágota, a Kossuth Rádió riportere a visegrádiak konferenciáján faggatta a szlovák politikust arról, hogy miért is kért bocsánatot a magyaroktól a kitelepítések miatt?
“Nézze, ezer évig éltünk együtt a magyarokkal, ebből 800 éven át ez az együttélés nagyon békés és barátságos volt” – kezdte a történelmi tényekkel meglehetőst nagyvonalúan bánó válaszát Mikloško. “De egyszer csak jöttek a nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatos problémák, amikor is hibákat követtek el mindkét oldalon. De hát nem folyhat úgy a párbeszéd, hogy mindig ezt ismételgetjük. Úgy kell kezdenünk az eszmecserét, hogy valakinek ki kell mondania: igen, elkövettük ezeket a hibákat és bocsánatot kérünk érte. Ezt én megtettem 8 éve a parlamentben, amikor megkaptam a Szent Adalbert-díjat. Akkoriban azt mondtam: 1945-ben a 2. világháború után sok ezer magyart telepítettek ki Csehszlovákiából. Ez óriási hiba volt. Mi nagyon sok szenvedést okoztunk a magyaroknak és ezért nekünk elnézést kell kérnünk”.
Arra a kérdésre, hogy a két állam – Magyarország és Szlovákia között – feszülő ellentéteken miként lehetne túllépni, Mikloško a következőképpen felelt:
“20 évig illegálisan tevékenykedtem a katolikus egyházban. 1968 után kezdett a helyzet normalizálódni, addig mi csendben dolgoztunk az egyházban, lépésről lépésre haladva. 1989-ben már fel voltunk készülve a rendszerváltozásra: megbukott a kommunizmus és mi nem lepődtünk meg. Tehát ahová ki akarok lyukadni, az az, hogy lépésről lépésre, egészen alulról kell kezdenünk a munkát. Mindent elő kell készítenünk – magyaroknak és szlovákoknak – az új jövő érdekében. Ez egy ideig el fog tartani, mert a múltunk nem egyszerű: vitákkal teli. Nekünk az egyszerű emberektől kell elindulnunk, a fiatalokat bevonva kell eszmecserét kezdeményeznünk. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nyelv minden további nélkül lehetne Szlovákiában az alternatív nyelv. És annak, aki magyarul akar tanulni – akár ha Szlovákia északi részén él is – annak lehetőséget kell erre kapnia. Tehát jobban meg kellene ismernünk egymást. Örömeink és problémáink is legyenek közösek, azután már könnyen előkészíthetjük az új jövőt. Teljesen normális dolog az, hogy a Szlovákiában élő magyarok – miközben jól érzik magukat szülőföldjükön – közben Magyarországot is sajátjuknak érzik, mert hisz az az ő anyaországuk. Számomra ez nagyon fontos alapelv. Tehát nekünk, szlovákoknak és magyaroknak folyamatosan egyeztetnünk kellene egymással, hogy a határok nélküli Európában új szintre emelhessük kapcsolatainkat”.
František Mikloško a rendszerváltó szlovák politikusok generációjához tartozik, tagja volt a Nyilvánosság az erőszak ellen politikai mozgalom koordinációs bizottságának. 1990 és 1992 között a Szlovák Nemzeti Tanács elnöki tisztét töltötte be. 1990-től kezdődően egészen 2010 júliusáig – egyedüli szlovák politikusként – megszakítás nélkül volt tagja a parlamentnek, ahol az emberi jogi bizottságban tevékenykedett. 2004-ben indult a köztársasági elnöki választásokon – ez volt a szlovákiai választások történetében a második, amelyen a polgárok már közvetlenül választották az ország első emberét – de a választók egyértelmű véleményt mondtak a Miklosko-t jellemző felvilágosult, európai szintű gondolkodásra: a voksoknak csupán mintegy 6,5 százalékát kapta (a fő mérkőzést ekkor Mečiar és Gašparovič vívta, utóbbi javára). A 2009-ben tartott választásokon pedig Ivan Gašparovič és Iveta Radičová mögött a harmadik helyen végzett a szavazatok 5,4 százalékával.
szd, Felvidék.ma
