Jövőre “ünnepeljük” országaink (Szlovákia és Magyarország) Európai Unióhoz való csatolásának 10. évfordulóját. Akinek ennyi idő nem volt elég arra, hogy cukrászdát nyisson Bécsben, az jobban teszi, ha a jövő május elseji felvonulásból kimarad.
Nem róla és nem neki szólt ugyanis ez az egész történet az ígéret(ek) földjéről. Ennek a többségnek ugyanis “csak” egy lisszaboni szerződés jutott a maga Alapjogi Chartájával (telis tele meseszép demokratikus és emberi jogi alapelvekkel), amelynek életre hívásában ugyanazok a kezek működtek közre, amelyek nem sokkal később megszavazták egy komplett nemzet kollektív bűnösségét kimondó rendeletek hatályban tartását és megerősítését. Ellentmondás egy szál se, hiszen ennek köze sincsen tej, cukor vagy szőlő-kvótához, uborka-görbülethez vagy más fontos gazdasági érdekhez.
Vagy itt vannak ugye a légiesített határok. Amelyek nem csak arra jók, hogy biztosítsák a bevásárlóturizmus zavartalanságát, hanem hogy alkalmanként jól át lehessen rajtuk hajítani a szomszédos államok polgárait, mindenekelőtt vezetőit, ahogy a barnamacival szokás a kerítés fölött. Kifogástalanul európai módon, teljes összhangban az összes létező és még csak ezután megszülető emberi jogi sztenderddel, nem különben az emberi tisztesség modern európai módijával. S ami egyszer már bevált, azt miért ne lehetne még egyszer megjátszani? Így körvonalazódik egy új játék az EU kisantant-szekciójának kiválóságai között, amely talán a “Ki tud kidobni több magyart” néven kerül be a résztvevők emlékkönyveibe. Kisebb halakat már korábban is “tiltogattak” ki hosszabb-rövidebb időre, volt, akit egyszerre több országból is. Persze hol van ez Senki Alfonztól, akit a Föld valamennyi államából kiutasítottak.
Az emlékezetünkben legelevenebben azonban mégis Sólyom László köztársasági elnök látványos hátraarca él a komáromi híd közepén, amelynek “kiprovokálása” nem csak hogy igen kedves gesztus volt a szlovák nagyságok részéről, de nyilvánvalóan betűre megfelelelt a szabad mozgásról és tartózkodásról szóló uniós alapelvnek. Amint arról Szlovákiának papírja is van.
No de van ennél immáron jobb is. Sólyom ugyanis még csak Szent István-szobrot koszorúzni nem jöhetett államalapító királyunk egykori országának egyik részébe, míg újabban a lófrálást tiltották be ugyanazon királyunk ugyanazon országának egy másik részében – de immáron a komplettt (és pofátlan) magyarországi elit számára. További különbség, hogy míg az első esetben közönséges politikusok tiltottak ki egy államfőt, addig most egy államfő teszi ugyanezt közönséges politikusokkal.
Hogy annak is világos legyen, aki átaludta a napot (remélem, Sólyom sztorija még mindenkinek megvan): Traian Basescu, az egykori hajóskapitány, bukaresti polgármester és igen sokat próbált román államelnök hétfő délelőtt talán a kelleténél több időt töltött a napon, s emiatt csúnyán rápirított a magyarországi politikusokra. Idézet tőle: „A magyarországi politikusok nagyon pofátlanokká váltak, valószínűleg jövőben már nem járulunk hozzá a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) megtartásához. Az idei volt az utolsó év, amikor a teljes magyarországi politikai elit zavartalanul lófrált Hargita és Kovászna megyében. Ami sok, az sok, és ez többé nem fordulhat elő”.
A zavaros vizekre hajózó vén matróz még azt is hozzátette, hogy hazája kész vezető szerepet játszani Magyarország nemzetközi helyreutasításában. Ez persze nem lesz olyan egyszerű, meg kell még beszélnie az EU fő feketemágusával, a Viviane Reding asszonysággal is, aki maga is látványosan igényt tart erre a becses feladatra.
A román elnök fejében akkor érte el a kritikus mennyiséget az oda tóduló vérfolyam, amikor Tusványoson Tőkés László az önrendelkezést feszegetve annak lehetőségéről beszélt, hogy Magyarország védőhatalmi státust gyakorolhatna az erdélyi autonómia felett. Pont úgy, ahogy a Európa Észak-és Dél Koreájának, Ausztriának és Olaszországnak esetében is működik: itt Ausztria gyakorolja e státust Dél-Tirol felett. Valóban tragédia.
Ja, ha már Tusványos: csodálatos, igazán könnyfakasztó képek találhatók a világhálón arról, ahogy Traian Basescu és Orbán Viktor kedélyesen nevetgélnek éppen ott, ahonnan előbbi szeretné kitiltani utóbbit. Bájos, nem?
Persze nem csak Tőkés kijelentéseivel van a baj. Az olyan megjegyzések is komolyan csípik a román szemeket, mint hogy ha a magyarok érdekei csak konfliktusok vállalásával valósíthatók meg, akkor e konfliktusokat vállalni kell. Ezt Vona Gábor, a Jobbik elnöke mondta egy előadása alkalmával a borzonti 9. EMI-táborban. Naná, hogy őt is ki akarják tiltani Romániából, hiszen ezt követeli meg a véleményszabadság és a szabad mozgás és tartózkodás korábban már idézett alapelve. Az már csak a román külügyminisztérium ostobaságát jelzi, ha Vonát nemkívánatos személlyé szeretné nyilvánítani, miután erre a nemzetközi kapcsolatok jogában kizárólag a diplomaták esetében van lehetőség. Egyéb esetekben pedig bűncselekmény elkövetése esetén, törvényben meghatározott esetekben, bírósági döntés alapján.
Természetesen meg sem fordul a fejünkben az eretnek gondolat, hogy a román kollégák kevésbé lennének találékonyak a szlovákoknál, így ha komolyan gondolják, jövőre új programok után nézhet a komplett magyar politikai elit (leszámítva a libanyelven értőket és más mester(házy)embereket) tusványosi táborozás helyett. Van is egy tippem: Martfeszt 2. Hadd keménykedhessen egyet a jó öreg Fico is…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
