Húsz éve történt Horthy Miklós kormányzó újratemetése. Ez alkalomból tartottak megemlékezést Kenderesen, a Horthy-ligetben, mely több száz résztvevői között felvidékiek és erdélyiek is voltak.
Az eseményen részt vett és beszédet mondott ifjabb Horthy István, az egykori kormányzó unokája is.
Beszédet mondott Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke is, aki Horthy Miklós magyarországi újratemetését a veterán haditengerészek bátor kezdeményezésének, az akkori nagyon ellenséges politikai légkörben méltán emlékezetes tettnek tartja. „Az újratemetés történelmi elégtétel volt, de ezzel nem elégedhetünk meg. Húsz esztendő után is meg kell állapítanunk, hogy nem múlt el nyomtalanul a hipnotizáló, tudatmódosító hazugságokkal mérgező szocialista-kommunista négy évtized. (…) Ne feledjük, a történelmi bűnözők is visszatértek a tett színhelyére, és próbálták eltávolítani akár levéltárakból, máshonnan, egy nemzet emlékezetéből azokat a tényeket, amelyeket nekünk kötelességünk újra föltárni” – figyelmeztette a parlament alelnöke az emlékezőket, akik között zászlókat lengetve több civil szervezet egyenruhás tagjai is jelen voltak.
Legyen cél és feladat, hogy Kenderesen olyan Horthy-korszakot kutató tudományos történeti intézet jöjjön létre, amely képes egybegyűjteni a Horthy családhoz, a kormányzóhoz kötődő, a világban fellelhető dokumentációs anyagokat, levelezéseket, feljegyzéseket, tanulmányokat és könyveket, hogy az erre szakosodó fiatal történészeknek legyen lehetőségük megismeri a kormányzó nevével jelzett korszakot” – fogalmazott a politikus.
A megemlékezés a Horthy család kriptájánál koszorúzással zárult.
Mint ismeretes, Horthy Miklós nevét a szlovák politikusok általában csak negatív vonatkozásban említik. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy Horthy Miklós kormányzósága alatt került vissza Magyarországhoz, 1938-ban a Felvidék egy része. Azt ritkán említik, hogy Horthy a magyar honvédekhez intézett hadparancsában a szlovákokat testvérekként említette, konkrétan: „zárjátok szívetekbe az ősi magyar föld minden egyes lakóját, magyarokat, szlovák, ruszin és német testvéreinket egyaránt.” – ahogy az az alábbi, korabeli dokumentum fotóján is olvasható (kattintással nagyítható):
Felvidék.ma, on
